~Csak egy deszkás sztori~

Buli Korszak

"Magam elé meredve próbáltam nem hátra nézni..."
Nyeltem egyet.
-Heló. Hogy mi mindig összefutunk! Ez nem lehet véletlen-suttogta a fülembe Russel. Ezért izgultam?! Ezért nem mertem megfordulni?! Pff! Hihetetlen! De még mindig jobb, mintha egy Kalózba botlottam volna. Leültem Russel mellé egy kartonlapra.
-Szia. Miújság?-kérdeztem, és igyekeztem nagy érdeklődéssel rálesni nagy, zöld szemeimmel. Elvigyorodott.
-Csak nem összefutottál néhány Kalózzal?-nézett rám nagy pimaszan. Honnan tudta? Oké, talán elég egyértelmű, hogy szarok rá, hogyan van.
-Majd benézünk a NTD titkos helységébe. Gondolom még nem láttad-mondta. Ez mégis minek hisz? Azt hiszi ilyen olcsón adom magam?! Khömm... két sorral alrébb babám. Ott van Kim.
-Nem kell, már láttam-toltam el magamtól, a fejemhez már túl közeli arcát. Magánszféra. Könyörgöm!
-Sunshine mutatta?-nézett rám. A hangjából nem csak a gúny hallatszódott, hanem lesajnáló pillantásokat is ki lehetett venni gyönyörű, sötétbarna szemeiből. Mire célozhat? Arra, hogy Sunshine-nal sülve-főve együtt vagyunk? Pff...pasik. Vagy talán arra gondolt, hogy a csapat nem akarta megmutatni, ezért Sunshine-nak kellett titokban? Sose derül ki...... Mindenesetre egy elég frappáns választ találtam ki.
-Nem, Luke mutatta-mondtam lazán, de valósággal megnyomtam LUKE-ot. Láttam, az arca megfeszül.
-Ó, hát Luke-mondta levegőtlenül.
-Igen, Luke-provokáltam tovább. Felpattant.
-Mennem kell. Szia-intett, és ott hagyott, a kartonon ülve.

-Nem fogom kicsípni magam!-lökött az ágyára Sunshine.
-De mégis csak egy buli!-forgattam a szemeimet.
-És mégis mibe menjek? Fémszálas bikiniben, tiarával?-cuppogott. Ma nem mentünk a Skate Parkba. Amint hazaértem az üzletből, jött a hívás Sunshine-tól, hogy Chelsea házibulit rendez, és be kell szereznünk új ruhákat holnapra.
Semmit nem szereztünk. Én csak ámuldoztam a sok ruha között, legszívesebben mindet megvettem volna. Sunshine mindegyikben talált valami kifogást. "Túl szűk! Túl rózsaszín! Túl rövid! Túl zsák! Túl izé!"
A városban sajnos nem voltak valami nagy színvonalú bevásárlóközpontok, ezért az apja, elnézést, a nevelőapja vitt minket a, tőlünk csak fél órára levő nagyvárosi plázába. Most meg itt ülünk Sunshine ágyán, és sorban próbáljuk fel a szekrénye tartalmát. Előhúzott egy zsákszínű ruhát. Az ujja pántos, anyaga selymes. Nem volt tapadós, de nem is lógott már gusztustalanul. Pont laza volt, de még így is csajos. Még fel sem vette, de én érzem, hogy ez lesz a tökéletes ruha számára.
-Próbáld fel!-ültem fel lelkesen.
-Még tavaly vettem. Hát legyen-adta be a derekát és elvonult.
-Hahó, csak nem vagy szégyenlős-néztem rá.
-Nem, dehogy. Főleg nem előtted, de még magamra aggatok valami kiegészítőt, hogy jobb legyen az összhatás-hangzott a fürdőszobából. Megvontam a vállam, és neki estem a szekrényének. Valami nekem is kéne. Volt ugyan otthon is egypár ruhám. De azok vagy nagyon öregasszonyosak voltak, vagy túl kislányosak, vagy túl fodrosak. Heves dobálódzásba kezdtem. Ez nem! Ez sem! Te jó ég! Sunshine hogy hordhat ilyet? Ezt felgyújtani kevés. Dobáltam ki a ruhákat a szekrényból, annak reményében, hogy megtalálom A ruhát. Valami, a szekrény sarkában megcsillant. Elemeltem. Egy sötétlila koktélruci volt. Az anyaga sztreccses, de nagyon finom és kényelmes. A mell részt apró flitterek díszítették, ez csillant meg a fényben. Magamhoz öleltem. Óhh! Köszönöm uram! Már csak azért fohászkodom, hogy kinézzenek benne valahogy a nem létező melleim.
-Khömm.....Bunny!
Hátranéztem. Az imént kidobált ruhák mind Sunshine-non lógtak. Tehát már régóta mögöttem áll. Hupsz.
-Bocsi, szedd magadról őket, és villants babám-perverzkedtem. Sunshine mosolyogva megrázta a fejét, és ledobálta magáról a rongyokat. Csak ámultam és bámultam.
A zsákszínű ruhát egy szandállal vette fel. Hajába egy fejdíszt rakott. Bézs színű anyagcsík keretezte a fejét, az arcánál pedig a csík vége húzódott, ami néhány madártollal ért végett. Eszméletlenül nézett ki, mint egy indiánhercegnő! Önkéntelenül is elkezdtem az indiánok kiáltását utánozni. Ordítottam, a tenyeremet a számra raktam és elhúztam.
-A-av-va-aa-ah-a!!!-szaladtam körbe a szobájában. Nagyon furán nézett rám. Amikor az ágyon állva ugráltam, és ordítottam, mint egy indián, már nem bírtam nevetés nélkül.
-Aha!-nézett rám sejtelmesen-Csak nem elvitted a lila koktélruhámat?-húzta fel a szemöldökét.
-Ugye kölcsönadod?-borultam elé, és próbáltam boci szemet vágni.
-Persze, de egy óránk van. Siessünk.
Felvettem a ruhát, és egy sötét lila balerincipőt választottam hozzá. De nagy szerencsém van nekem Sunshine-nal, hogy egyforma a méretünk! Sunshine egy narancsos rúzst tett fel magára, ami nagyon illett, a hasonló színű tollas fejdíszéhez. Én egy élénk rózsaszínes-lilás árnyalat mellett döntöttem. Lehet, egoizmus, de eszméletlenül jól néztünk ki. Aztán jött a nagyobb probléma, a hajam. Anya azt mondta, nyárra csináltathatok melírt bele. Már nyár közepe és még semmi. A vállamra omló, sötétbarna, enyhén hullámos loboncaimmal most sem tudtam mit kezdeni. Végül úgy döntöttünk, kivasaljuk. Sunshine is kivasalta a sajátját. Így még szembetűnőbb volt a sötétvörös, narancs és végül sárgásszőkébe színeződött haja.
-Hihetetlen, hogy anyud megengedi!-suttogtam. Igaz, az anyukája nagyon jó fej, de mégsem akarnám, hogy megtudja, róla beszélünk.
-Mikor a bátyám elköltözött egyetemre, akkor lettem 14 éves. Nagyon megviselt, ezért anya megengedte ezt az ombre hajat,-amit mellesleg már nagyon rég szerettem volna-hogy végre mosolyogni lásson. Persze azóta totál jól vagyok, de ezt már mindenki megszokta.
-És milyen a színe eredetileg?-fogtam meg az egyik színátmenetes, nagy lokniban göndör tincsét.
-Sötétvörös. Ilyan, mint a legtetején, így nem kell hónaponta járni újrafestetni a lenővés miatt-mondta és ránézett az órájára-Indulnunk kell-emelte fel magát az ágyról.