~Csak egy deszkás sztori~

Izgalmas este

Nem, nem azért izgalmas, mert.....szóval amire gondoltok...Életem egyik legfélelmetesebb helyzete volt, ahogyan reszkettem. Reszkettem tehetetlenül.
Egy másodosztályú szálloda parkolójában szálltunk ki. Életemben nem láttam még a helyet, de mondhatom, nem vágyom azóta se vissza. A fiúk arcát csak most tudtam kivenni rendesen. Az, aki Sunshine-ra hajtott, nagy sebhellyel büszkélkedhet a szeme körül. A sofőrnek nagy löttyedt hasa és kecskeszakálla volt. Akinek pedig varázslatos módon hozzáragadt a keze a fenekemhez....hát még helyesnek is mondanám, ha épp nem félnék annyira. Bementünk a recepció melletti terembe, ahonnan éles tüc tüc zene hangja csendült. Rettenetes gyomorgörcsöm még akkor sem hagyott fellélegezni, mikor megláttam, hogy egy teljesen átlagos buliról volt szó. Vadról, de átlagosról. Teljes sötétség honolt volna a teremben, ha a szivárvány minden színében ragyogó diszkófények nem világítottak volna. Mindenhol vad iszogatás ment, táncolás, csókok. Meg  hihetetlenül perverz és erotikus tánc a bárpultnál. Arra eszméltem rá, hogy a nálam fiatalabb tinip*csák, például a tizenhárom éves agyonmázolt lányok mégis hogyan tudják ezt élvezni?! Nem csak fiatalabb lányok és fiúk voltak jelen a bulin, a táncparkett nagy részét alulvetkőzött negyven körüli nők uralták. Hm...ez is egy életmód. Szeretettel gondoltam akkor Anyára, aki a maga 37 évével bizonyára sütit süt vagy a nemsokára megszületendő kistestvérem által kidudorodó pocakját símogatja. És nyilván szörnyen aggódik!
-Hány óra van?!-fordultam hirtelen a fiúkhoz. Leültettek minket egy foszladozó vörös bőrkanapéra, és rendeltek egy sört maguknak. Persze rám sem hederítettek, inkább mást kérdeztek.
-Mit kértek inni?-nézett felénk lazán a srác, aki Sunshine-t tapizta. Összeráncolt szemöldökkel, és az amilyan WTF nézéssel pásztáztam végig a sebhelyes arcát. Ez most tényleg ennyire hülye?! Tizenöt.....na jó, majdnem tizenöt évesen mit akar ez engem alkohollal kínálgatni?! Pff....
-Én semmit, köszönöm-válaszolta gyorsan Sunshine. Adta a lazát, de engem nem tud becsapni. A hangja megremegett, láttam, hogy a szeme sarkából valami kiutat keres és a keze reszket. Hirtelen odakaptam a saját kezemet, és bátorításképpen megszorítottam. A kecskeszakállas észrevette.
-Ja, hogy ti....-forgatta a szemét összeráncolt szemöldöke alatt. Már közbe akartam szólni, mikor vállat vonva ráhagytam. Had higgyen azt, amit akar.
-Inkább gyertek be velünk valahova, ahol nem zavarnak minket-fogta meg a kezemet az egyik, majd felállt.
-Igazából nekünk már menni kéne-pillantgattam az ajtó felé. A szorítás erősödött a csuklómon...
Beléptünk egy folyosóra, a buli hangja nagyon távolinak tűnt. A vad zenét elnyomta a keserves sírás és ordítás. Egy teljesen más világ tárult elém. A mai napig nem tudom, hogy mi történt itt, de vagyok már annyira felvilágosítva, hogy egyértelműen megítéljem, hogy illegális. Még tízévesen ellátogattunk egy nagyon nagyon távoli rokonunkhoz. Engem rábíztak az akkor tizenötéves nagyfiukra, aki olyan nyomozós műsorokat nézett, ahol lebuktatják az illegális enbercsmpészeket. A mai napig nem tudom kiverni a fejemből a látványt, hogy mit műveltek az ártatlan lányokkal... Teljesen eluralkodott rajtam a félelem. Tudom, hogy erős vagyok. Erősebb, mint a többi velem egykorú. Simán negrugdoshatnám a bántalmazóimat. Sunshine is simán. Már többször beszéltünk erről anyuval, hogy mit kell ilyenkor tenni, ha ne adj Isten csapdába esek. Gyakoroltam az ütés meg a többi muzdulatot is....de soha nem gondoltam volna, hogy használni fogom. Teljesen ledermedtem.
Bevezettek minket egy terembe, teljes sötétségbe. Majd ránkcsapták az ajtót és mi meg ott rekedtünk tehetetlenül.
-Ó te jó ég! Te jó ég!-fakadtam ki és a falat kezdtem tapogatni.
-Hogy jutunk innen ki?!-nyöszörgött Sunshine, és hallottam, a zsebében kezdett el kotorászni. Hirtelen éles fény nyulladt. Egy öngyújtó!
-Miért van a zsebedben öngyújtó?-kérdeztem gyanakodva. A láng fényében láttam, hogy Sunshine elvörösödik. Elkaptam a fejem, és az ajtó felé nyúltam, amit az előbb csaptak be. Az apró fényben tisztán lehetett látni, hogy nem lehet kinyitni.
-És most?-reszketett a hangom. Leültünk a fal mellé, és vártunk. Sunshine lekapargatott a falról egy kis törmeléket, és a szembe levő falnak kezdte dobálni. Pakk! Az első darabka nagyot koppant a rideg vakolatnak ütközve. Pakk! A második is. Szememet behunyva nyugtattam magam, mikor egy bárhol felismerhető hang csapta meg a fülem. A harmadik darabka ugyanis a szoba elég távoli zugába repülhetett. Kopp. Ez hallatszódott. Kopp. És ez egyértelműen nem a fal! Hanem fa! Villámgyorsan odarohantunk az öngyújtóval a kezünkben, és megpillantottuk a kicsi faajtót. Ráugrottam a kilincsre, és elmebeteg módjára kezdtem rángatni.
-Zárva van!-nyöszörögtem kétségbeesve.
-Dehogy van zárva!-füstölgött Sunshine, és hihetetlen erővel kirántotta. Felvisítottam örömömben.
A "cellánk" melletti szobácska a raktárterem volt. Apró kamra méretű szoba, aminek nagy részét polcok uralták, azok tetején pedig italok hadserege sorakozott. Egyből neki is estem volna az ajtónak, de Sunshine megállított.
-Ha most kimegyünk akkor megint megtalálnak, és talán durvábbak lesznek-majdnem sírva fakadt.
-Igazad van. Vissza fognak jönni. Nyilván most hozzák az "eszközöket"-gondolkodtam reszketve. A barátnőm kérdőn nézett rám.
-Sok ilyen műsort láttam-vontam meg a vállam-Az ablak!-kiáltottam diadalmasan, és az ajtóval szemben levő kicsi ablakocskára mutattam.
-Szerinted itt kiférünk?-bizonytalanodott el Sunshine.
-Nincs más választásunk!-mondtam, majd egy karton sprite-ot húztam a nagyon magasan fekvő ablak alá. Sunshine is így tett, és dobozokból, meg minden másból amit találtunk, építettünk egy magaslatot, amiről már gyerekjáték volt felmászni az ablakhoz. Kinyitottam, és kinéztem. Csak egy szűk utcácska választotta el a bárt és egy másik épületet.
-Kiugrunk!-mondtam magabiztosan. Valahogy kinyomtam a lábaimat az ablakból, lehajtottam a fejem, és nagy lendülettel a bokámra estem. A fájdalmat felüluralta a félelem, szinte nem is éreztem. Sunshine sokkal ügyesebben ugrott ki az ablakból.
Végigfutottunk a koszos utcán, még véletlenül sem arra a felére, ahol a bár bejárata volt.
-Már tudom, hogy hol vagyunk!-csillant fel Sunshine szeme-Itt van a posta!-mutatott balra-De innen egy évtized mire hazajutunk-keseredett el.
-Felhívhatnánk a szüleinket!
-Te megőrültél?!
-Nem mondjuk el nekik?-kérdeztem.
-Elmondjuk. Majd. Egyszer-szólt Sunshine, majd, erősen törni kezdtük a fejünket-De valakinek haza kell minket vinnie kocsival...
-Hívjuk fel Eli-t!-kaptam észbe.
-Eli-t?! De neki nincs jogsija!-fintirgott a barátnőm.
-De a pasijának, Michael-nek van!
-Egy, Damian. Kettő, tudod te, hány óra van?!
-Azért egy próbát megér...-kotortam elő a mobilomat-Ne máháár!-nyöszörögtem-Ez Tellur mobilja!
-Akkor felhívjuk az enyémről-mondta Sunshine.

Pár perccel később, már a kis sárga autóban döcögtünk.
-Szóval tényleg bezártak titeket?-hülledezett Damian, a szőrös.
Mi hátul reszkettünk, és igyekeztünk Eli gyilkos pillantásait figyelmen kívül hagyni.
-Ti nem vagytok normálisak! Rosszabb is történhetett volna! Higy mehettetek el idegen fiúkkal?! Hogy lehettetek ennyire felelőtlenek?!-rikácsolta.
-Csapdába estünk-vèdezett Sunshine.
-Nagyon sajnáljuk, hogy az időtöket raboljuk-hajtottam le a fejemet.
-Úgyis éppen erre jöttünk-szerénykedett Szőrös.
Engem tettek ki utoljára. Mégegyszer megköszöntem nekik, majd nem sok jót remélve becsöngettem a házunkba...

Hali!! Ez egy eseménydúsabb rész akart volna lenni😂. Remélem tetszett, ha igen, akkor nyomjatok egy vote-ot és jelezzétek komival, hogy tetszett-e😍😍 Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, de szerintem senkinek nem hiányzott😂😂😂😂
Szeretlek titeket.😍😍😍
További szép napot.....Wattkanok😂😂😂😂 Értitek! 😂😂Vadkan! 😂😂De ez a Wattpad és így.......Na jó, szar poén volt....de így foglak hívni titeket😂😍😘