Menekülnöm kell!✖️

•Helló régi énem!Rég láttalak!•

2015.november 22,szerda:

Tegnap miután elolvastam az üzenetet az első megállóban leszálltam és inkább gyalog mentem haza.A buszban úgy éreztem,mintha a falak összemennékek és nem bírtam.Kellett egy kis levegő.A fagyos utcákon sétálva nehezen,de haza jutottam.Reggel az ébresztőmet kikapcsolva keltem fel az ágyból.Már teljesen kész voltam.Ott ücsörögtem az ágyam szélén és számolgattam vissza a perceket mikor kellene felkelnem.Az éjszaka ugyanis alig tudtam aludni,úgyhogy a forgolódás helyett inkább felkeltem és kivételesen gyorsan elkészültem. Lerobogtam a lépcsőn és unalmamban a fokokat számoltam.Köszöntem a szüleimnek akik meglepődve néztek rám.Nos igen. Nincsenek hozzászokva,hogy időben kész leszek.
-Ne szokjatok hozzá-lőttem feléjük egy mosolyt,miközben a hűtőben már félig bent voltam narancslé után kutatva.Áhh megvan! Kiöntöttem 3 pohárba az egyiket elvettem és egy gyógyszer kiséretében megittam.Kimentem a garázsba és előkerestem a gördeszkám. Nosztalgiázni szerettem volna egy kicsit. Szegény nagyon poros volt.Nagyjából megtisztítottam és rááltam.Oké,megy ez még. Csak egy kicsit berozsdásodtam.A "nehéz korszakom" óta nem használtam. Felkaptam,megnéztem a matricákat az alján mait még régen ragasztottam rá.Egy halvány mosollyal az arcomon mentem vissza a házba, elordítottam anyáéknak egy "elmentem majd jövök" félét és a deszkámat a kezemben szorongatva kiléptem az utcára.Hűvös novemberi szél fújt,az úton egy két tócsa volt az éjszakai vihar miatt.Egy páran sétaltak de az emberek nagyrésze a fűtött kocsijában utazott a munkahelyére vagy a gyerekét vitte az iskolába.A suliba beérve a szekrényemhez gurultam.Pár gyereket kerülgetnem kellett vagy éppen nekimentem. Gyorsan tovább gurultam a szúrós pillantások elől.Blair már ott állt,tökéletes külsővel,frissen és pár osztálytársunkkal beszélgetett.Tekintetét rámvezette majd rémület futott az arcán rémület futott át.Küldtem felé egy semmit mondó mosolyt majd bedobtam a szekrényembe deszkám egyéb fölösleges tankönyvek kiséretében. Elballagtam az angolterembe és az egyik hátsó padba beültem.Unottam firkálgattam a füzetem sarkába és az órát bámultam.Az óra felénél járhattunk,mikor a lábamhoz ért egy kis papírgalacsín.Mi így üzengetünk órán egymásnak az osztályban. Feltűnés mentesen felvettem a földről és a tolltartómba dugva olvasni kezdtem felhúzott szemöldökkel miközben szememmel a feladót kémleltem.

"Mi van veled?Kerülsz minket és deszkával jössz suliba!Ez nem jelent jót.Nem akarom újra végigcsinálni!Óra után beszélünk.
-Blair"

Amikor már csak 5perc volt az órából Blair másodpercenként pillantott rám.Rosszullétre hivatkozva kikéreckedtem a mosdóba.Az ajtóból még egy amolyan "Ezt megszívtad" pillantást vetettem Blairra és diadalittasan rámosolyogva elhagytam a termet.A mosdóba beérve ledobtam a táskám a hideg, narancsságra csempére és nekidőltem a falnak.Semmi kedvem nem volt egy kínos beszélgetést folytatni Balirral.Már megnyugodtam volna amikor a telefonom csipogni kezdett.Ezt nem hiszem el! Megforgattam a szemeimet majd a zsebembő lelőhalásztam a telefonom. Minden egyes jelzésre ami a telefonomból jön,görcsberándul a gyomrom és a szívem a torkomban dobog.Most sem volt másképp.

"Már lógsz is az órákról?Így senki se fogja észrevenni mikor sikítozni fogsz.Csak óvatosan,ribanc.
-Csók C."

Lecsúsztam a földre és a tenyerembe temettem az arcom.Beletúrtam a hajamba és egy sóhaj hagyta el a számat.A csengőre összerezzentem. Felálltam,vetettem magamra egy pillantást a tükörben.Egy fáradt,kétségbeesett lány nézett velem farkasszemet.Holtsápadt arca volt.És tessék.Az álcám amit gondosan felépitettem magam köré pár sms-től összehullott.Kiléptem a mosdóból és belevetettem magam a diáktömegbe.Pár ismerősöm szembe jött velem.Egytől-egyig köszönt nekem,én meg egy hamis mosollyal visszaköszöntem.Nem vették észre.Nem vették észre,ahogy belül kétségbeesve ordibálok.Mellesleg a számat is véresre haraptam. Késő délután lehetett mikor a sok üléstől elzsibbadt a fenekem.Elég volt mára a tanulásból.Kell egy kis mozgás.Az ujjaimmal átfésültem a hajam majd a fülhallgatót a fülembe téve kiléptem a házból.A rockzene üvöltött a fülembe és én csak mentem amerre a lábam vitt.Megláttam egy Starbucks-ot.Bementem majd kértem egy fehércsokis forrócsokit.Mikor kész lett meg sem néztem, hogy mit írtak rá csak mentem tovább a lábam után.Élveztem az ízét,az embereket mert észre se vettem.Viszont ezt a gyönyörű pillanatot a telefonom jelzése tette tönkre.Ahogy minden mást is általában ez tesz tönkre.

"Remélem izlik a forrócsoki amit neked készítettem.Nehogy,valami legyen benne.
-C."
Ránéztem a kezemben tartott italra és nagyon megijedtem.A pohárra a nevem helyett csak annyi volt írva ,hogy "ribanc".A legközelebbi kukába teljes erőből beledobtam azt a fránya italt.Megdörzsöltem az arcomat, körülnéztem majd futni kezdtem.