•Az örgödök találkoznak•

178 15 2
                                    

Sikítottam és felültem.Kinyitottam a szemem és megkönnyebültem.Csak álmodtam.Csak egy jelentéktelen rémálom volt.A víz teljesen kihült és ahogy felpillantottam a faliórára már megértettem miért.2 órája feküdtem a kádban.Gyorsan kiszálltam,belebújtam az emoji-s pizsimbe,fogat mostam és dőltem is be az ágyba.

2015.november 29.,szerda:

Ma suli után Lucyval és Blairral szálltam be a kocsiba.Nekem sportorvoshoz kellett mennem egy másik városba ők meg elkisértek és egyúttal akkor már moziztunk is egyet.Az autópályán szabadok voltunk.Csak mentünk az autóval,a zenére pedig éneklésnek nem nevezhető tevékenységet folytattunk.Éreztem ahogy a testemben szétárad az energia.Kellett ez már nekünk.A sok tanulás mellett nem jutott elég idő a barátságunkra.Az autópályát elhagyva a városban még a tömeg miatt kicsit nehézkesen de eljutottunk a intézetig.A lányok épp szívták a véremet miközben én sms-ben vettem parkolójegyet így az egyik kezemmel sms-t írtam míg a másikkal valamelyik hülye fejét toltam vissza a hátsóülésre.Nem ellenőrizem,szinte majdnem biztos voltam abban,hogy jó rendszámot írtam de mindegy is.A rendelőben kész őrültek háza fogadott.A várakozóba belépve az összes szempár ránk szegeződött.Némelyik "nemtörődömség"-et sugározott de volt mérges is.Biztos azért mert félt,hogy elvesszük a helyét a sorban, gondolom.Az ablak mellett volt még 4 szabad ülés egymás mellett.Gyorsan le is csaptam az egyikre mivel ahogy ott áltam olyan kis szerencsétlenül az emberek egyre megvetőbben néztek rám.Lucy és Blair követte a példámat és lehuppantak mellém.Velünk szemben ült egy kb. 25-ös éveiben járó férfi.Szemeivel mindhármunkat végigmérte majd farkasszemet nézett velem.Tekintete nagyon zavaró volt,mintha le akart volna látni a vesémig.Már majdnem elfordítottam a fejem ezzel megszakítva idegtépő nézését mikor kinyílt az egyik ajtó.Mindketten odakaptuk a fejünket.Ezt nem hiszem el!Mi a francot keres ez itt?Ő rákacsintott a velem szemben ülő férfira majd megeresztett felém egy gúnyos mosolyt.Újra a férfira néztem és a szememmel magyarázatot követeltem bár magam sem tudom miért.A jobb kezemmel meglöktem Lucyékat de a szemem továbbra sem vettem le az egyre felém közeledő személyről.Hallottam ahogy Blair halkan elkáromkodja magát mire Lucy csak lepisszegte és közelebb húzódott hozzám.Jól esett,hogy ő támogatott és a segítségemre sietett.Aztán észbe kaptam.Nem kéne pont neki kétségbeesetten látnia.Megráztam a fejem majd felvettem a pókerarcom.
-Cassidy,micsoda meglepetés!Rég làttunk.Mit keresel te itt?-próbáltam mosolyogni de inkább vicsor lett belőle.
-Jajj Sky.Úgy látom mindenki maradt a régi csak te nem.
-Ezt még is hogy értsem?
-Ohh de bunkó vagyok.Had mutassam be az egyik ismerősömet Alex-et.-kezével megsimogatta Alex vállát.Egyébként egy csöppet sem érdekelte,hogy kérdeztem valamit.Mosmár tudom,miért idegesek mindig az emberek ha én is ezt csinálom.
-Heló-biccentett Alex és újra rám emelte rideg,érzelemmentes tekintetét.Pár másodpercig még az el nem döntött farkasszemünket folytattuk mire Lucy észrevehetetlenül oldalba vágott.
-Hát,nagyon örültem amiért láttalak-vigyorogtam rá,jelezve,hogy elhúzhatna végre.
-Nincs kedvetek beülni velünk egy kávézóba?Kicsit nosztalgiázhatnánk,vagy akár újra megismerhetnélek Sky.
-Ohh-segítségkérően néztem Blairra de ő csak a talajt pásztázta.Köszi.-Az nagyon jó lenne de nekem..-egy jó kis hazugságon gondolkoztam mikor a nővér behívott.Úristen köszönöm!-Nekem mennem kell-álltam fel,mire ő csak mosolygott.A mosolya miatt viszketett a kezem egy-két pofonért.-Viszlát Cassidy.Örültem Alex.
-Még találkozunk-markolta meg a táskája pántját Cassidy.Én meg futólépésben bementem a rendelőbe.Végre túlestem azon ami miatt jöttem,kezetfogtam az orvossal és futólépésben távoztam a rendelőből.Lucy kint várakozott Blairral és érkezésemre mindketten abbahagyták azt amit éppen mondtak.Viszont nem tudtam ezzel foglalkozni.
-Mehetünk?-biccentettem az ajtó felé.Elindultak én meg kullogtam utánnuk. Mindhárman mondtunk valami köszönésfélét és mire észbekaptam már a parkolóban jártunk.Behuppantunk a kocsiba és hátrafordultam hozzájuk.
-Menjünk moziba vagy inkább haza?
-Egyértelműen a mozi.Nézzünk valami horrort és az áldozat helyére beképzelem Cassidyt-röhögött fel Blair.-De most komolyan,miért volt ott az a ribanc?
-Mondott nektek valamit miután én bementem?-húzogattam a szemöldököm.
-Áh semmi érdekeset.Tudjátok mit?Nem hagyom,hogy tönkretegye a napomat!-csattant fel Lucy.-Sky,taposs a gázra!-utasítgatott. Én csak nevetve tettem a dolgom.A moziban Blair ránk eröltetett egy horrort.Én nem bírtam nézni,nekem már sok volt ezért a telefonomat nyomkodtam mire Blair fejbecsapott.Mozi után még egy kicsit sétálgattunk a városban majd hazafelé vettük az irányt.Késő délután volt,de már szinte koromsötét ahogy felértünk az autópályára.Körübelül 10 perce mehettünk amikor az előttük lévő autók fékezni kezdtek.A lányok hátul a nyakukat nyújtogatva próbáltak átlátni az autótömegen.Király,tuti valami baleset volt és most dugóba kerültünk.Leállítottam a kocsit,felkaptam a bőrdzsekim és kiszálltam a kocsiból.
-Megpróbálom kideríteni,hogy mi történt ti addig maradjatok itt.-azzal be is csuktam az ajtót.Sétálgattam a kocsik között és igyekeztem hozzászokni a hideghez.
-Milyen különös,hogy újra látlak-szólalt meg valaki az egyik kocsiból.Ijedtemben majdnem hátraestem de végül sikerült megtartanom az egyensúlyom.
-Cassidy?Mi a francot csinálsz te itt?-kerekedtek ki a szemeim.
-Meglepetés-vonta meg a vállát.-Csak Alexnek akartam megmutatni a mi kis városunkat.-Alex?Áhh szóval ő is a kocsiban kellene hogy legyen.
-És ő hol van?-sóhajtottam.
-Előrement.
-Klassz.Akkor én is követem a példáját.-vicsorogtam.A hideg ellenére sok sofőr szállt ki a fűtött,meleg kocsijából.A kiváncsiság mindent legyőz.Tekintetemmel Alexet kerestem de sehol sem láttam.Illedelmesen köszöntem és egy kisebb csoporthoz odaálltam.Volt egy nagyon aranyos idős bácsi,egyáltalán nem a morgós fajtából származott akik feljelentik a szomszéd gyerekeket.Kedvesen rámmosolygott majd szemüvegét megigazította és beszélni kezdett nekem de a szavai egyik fülemen be másikon ki mentek.A tekintetemmel végigpásztáztam azt a kisebb embertömeget ami a baleset miatt keletkezett.Alexet kerestem és hirtelen meg is láttam.Elköszöntem a többi embertől akik a csoportban voltak és miután a bácsi a lelkemre kötötte,hogy óvatosan vezessek magabiztosan indultam el.Mehettem vagy 5 métert előre mikor megtorpantam.Sehol sem láttam Alexet.Mintha a föld nyelte volna el.Vagy az egyik autó.Viszont még csak most láttam meg,hogy van egy kisebb erdő a szalagkorlát túloldalán.Nem tudom miért de olyan hívogató volt.És én megint elkövettem azt a hibát,hogy a kíváncsiság erősebb volt mint az épp eszem.Megálltam a szalagkorlát mellett,körülnézem hogy figyel-e valaki és miután megbizosodtam róla,hogy nem átlendítettem mindkét lábam a korlát túloldalára.A telefonomat hangerelyét feltekertem a max.-ra és befutottam az erdő sötétségébe.A hideg miatt látni lehetett a lehelletem ami megnyugtató volt.A bőrkabátom összébbhúztam magamon és jobbra vettem az irányt.Hallgattam a csendet és kikapcsolódtam.Ám az ágak ropogása ami a hátam mögül jött ledermedtem.A karom libabőrös lett annak ellenére,hogy kezdett nagyon melegem lenni.Szaporábban vettem a levegőt miközben elfutottam.Egy épp gondolatom sem támadt csak az lebegett a szemem előtt,hogy menekülnöm kell. Beugrottam egy kisebb bokorba majd amennyire csak tudtam észrevehetetlenül átmásztam egy nagyobba.A térdeimet felhúztam és átöleltem őket.Igyekeztem uralkodni az egyre fentebb törekvő pániktől és próbáltam észszerűen gondolkodni.A bokor levelei közt láttam ahogy a támadóm előbújik és a fejét forgatja.Ugyanúgy nézett ki mint aki péntek este támadott meg.Már megfordult és ment volna el,mikor a telefonom fülsüketítő pittyogásba kezdett.A francba!Gyorsan kinyomtam a hívást ami egyébként Blairtól érkezett.Egyszer ezért még megölöm. Négykézlábra áltam és el akartam bújni mikor a támadóm rátette kesztyűs kezét a bokámra.Erősen megmarkolta majd magafelé kezdte húzni.Sikítottam bár nem tudom,hogy valóban jött egyáltalán hang ki a torkomon.A szívem a fülemben dobogott,semmit sem hallottam tőle.A kezemmel próbáltam valamibe megkapaszkodni de semmit sem találtam.A körmeim alá bement a föld,a nadrágom kiszakadt a bokornak köszönhetően és a hasam alját felhorzsolta egy kisebb kő.A támadóm a hátamra fordított és ráült a melkasomra a kezeim magam alá temette.Egy kósza hajszálat elsöpört a fülem mögé,mire a szemöldököm az égig szaladt.Oké,ez tuti nem százas.Arcát egy fehér maszk takarta csak a két szemét lehetett látni.Bennük bosszúállás szomját làttam. Nyeltem egy nagyot mire kesztyűvel fedett kezeit a nyakam köré tekerte. Elkezdett folytogatni. Sikítottam, ficánkoltam alatta de sokkal erősebbnek bizonyult nállam.A testem minden egyes porcikája levegőért könyörgött. Kiszáradt a torkom és csak nyöszörögtem.Nem akartam feladni de semmit sem tehettem. Próbáltam a térdemmel megrúgni de amint felemeltem vissza is zuhant a talajra.Erőtlen voltam.Védtelen.Már csak foltokban láttam mikor ujjai szorításán engedett. Felállt, rámnézett majd elfutott el az ellenkező irányba ahonnan jött.Felültem,a kezemiet a nyakamra tettem és erőtlenül köhögtem.Pár perc elteltével mikor már (nehezen) de újra kaptam levegőt telefonom rezgett a zsebemben amikor megint köhögnöm kellett.A könnyeim elkezdek lefolyni az arcomon.Az arcom hideg volt és a könnyeim szinte égették a bőrömet.Csak eldobtam a telefonomat,felhúztam a térdeimet és átölelve próbáltam magam nyugtatni.

✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️
Sziasztok!🤗
Meghoztam az újabb részt,remélem tetszik!
A többi rész majd izgalmasabb lesz mint amilyenek az eddigiek voltak,de valjuk be szinte csak most kezdődik a történet.
A helyesírási hibákat nézzétek el nekem.
Jaa és köszönöm ha valaki esetleg vote-ol vagy kommentel.💞
Xx pandaA🐼

Menekülnöm kell!✖️Where stories live. Discover now