Menekülnöm kell!✖️

•Jegyezd meg:Ő mindenhol ott van•

A sötét csomagtartóban feküdtem tehetetlenül és az agyam megállás nélkül gondolkozott. Fáradt voltam,próbáltam aludni de nem sikerült. Hisz ki tudna aludni egy csomagtartóban amiben minden második percben ugrik egyet? Biztos földúton mehettünk. Egy fél órás utazás után végre leállította a motort.Először megkönnyebbültem de aztán kétségbeestem. Mit akar velem csinálni? Amennyire csak tudtam a csomagtartó belsejébe húzódtam. Idegesen ránéztem kezeimre.A kötél felsebesítette csuklóimat amik a próbálkozásaim miatt véresek lettek. A könnyek mardosták a szememet,a szám remegett én pedig,már amennyire tudtam befogtam a számat és ordítottam egyet. Rögtön átkozni kezdtem magam emiatt,de egyszerűen muszáj volt valahogy levezetnem az érzélmeimet. Csendben maradtam és balra fordítottam a fejem.Ha valahogy át tudnék mászni a hátsóülésre akkor, amíg ő a csomagtartóban keres engem én elfuthatnék. Rendben a terv megvan. De előtte kikéne szabadítanom a kezeimet. Hírtelen ötlettől vezérelve a fogaimmal elkezdtem harapdálni a kötelet. Jó,ha így haladok másnapra sem végzek. Viszont ekkor beugrott. Én hülye! Ha most szabad lett volna a kezem jól fejbe csaptam volna magam. Minden kocsi csomagtartójàban kell lennie egy elsősegély csomagnak.Fülelni kezdtem és hallottam ahogy gyorsan,a szavak végét elharapva beszél. Na,most vagy őrült vagy csak telefonál. Szerintem mindkettő. Kiváncsi voltam a beszélgetésre de a szabadulás most fontosabb volt. Az oldalrekeszből (amin eddig a fejemet pihentettem) kihúztam az apró csomagot. Két tenyeremmel közre fogtam és a számmal a cipzárt próbáltam elhúzni. Egy kis ideig vacakoltam vele,de a remény ami szétáramlott a végtagjaimban energiát és kitartást adott. Ujjaimmal próbáltam kihalászni az ollót de sehol sem találtam.Pedig itt kell lennie valahol!Kezeim teljesen kicsavarodtak miközben a csomag teljes tartalmát kiborítottam és turkálni kezdtem közöttük. Miután megtaláltam a kiszemelt tárgyat diadalittasan felkaptam és megvizsgáltam. Jó, nem egy éles és nagy olló volt de a semminél több. Csak az kezeim és a lábaim között kell elvágnom. Engem már az sem érdekel ha a kötél rajtam marad csak kiszabaduljak innen. Megint hallgatózni kezdtem de szerencsémre az elrablóm még mindig telefonált. A bal csuklóm teljesen ki volt tekeredve,emiatt a kötél csak jobban dörzsölt de nem törődtem vele,próbálkoztam tovább. Magamban elmotyogtam egy imát miközben az utoló szálat is elvágtam ami korlátozta mozgásom.Mostmár könnyedén tudtam használni kezeimet. Csuklóimat megmozgattam mivel elzsibbadtak aztán hozzáláttam bokáim szétszedésének. Ezzel sokkal gyorsabban végeztem és egy örömteli sóhaj hagyta el a számat. Feltérdeltem a csomagtartóban,a kis ollót a zsebembe mélyesztettem majd a felsőtestemet átbújtattam a hátsóülésre. Kezeimmel a fejtámlákba kapaszkodtam és jobb lábamat átemeltem az ülésen.Előre hajoltam és először a bal,majd jobb kezemet is az ülés szélére helyeztem. Egy pillanatra megálltam és hallgatóztam.Még mindig dumál. Szuper. Belemarkoltam az ülésbe majd a bal lábamat is átlendítettem de azt már kevésbé csendesen mivel bevertem a tetőbe.Még levegőt se mertem venni.Elátkoztam magam ma már sokadjára majd újra hallgatózni kezdtem.
-Fogd már be!-morogta vagy inkább kiáltotta (valószínűleg) a telefonba. A hangjából még mindig nem tudtam pontosan megmondani, hogy nő vagy férfi de a másodikra tippeltem. Alakra is olyan volt. Kezemet az ajtóra vezettem és figyeltem. Hallottam ahogy sóhajt egyet majd a csomagtartót erőszakosan felnyitotta. Elkáromkodta jó hangosan magát én meg eközben reméltem,hogy nem figyel. Kicsire kitártam az ajtót és mint egy akrobata kiugrottam a járműből. A nevemet ordibálta és fenyegetni kezdett. Mit sem törödve vele, remegő lábakkal,véres csuklóval futni kezdtem amerre csak láttam.Egy erdő szélén parkolt a kocsijával.Balra tőle egy öreg elhagyatott ház állt már ha lehetett annak nevezni.Az ablakai töröttek voltak,simán be lehetett látni.Ezzel ellentétben egy gyönyörű állapotában lévő ajtó ott ácsorgott tárva nyitva.Próbáltam a lehető legmesszebb futni tőlük és egyenesen a sötét, rideg és barátságtalan erdőbe menekültem. A hátam mögül mozgást hallottam mire, amennyire bírtam még jobban gyorsítottam.
-Előlem nem menekülhetsz!Én mindenhol ott vagyok,aranyom!-üvöltötte és sietősen szedni kezdte hosszú lábait.Persze ő rendesen fel volt öltözve én meg egy hosszú nadrágban, bakancsban és egy szál hosszúujjúban rohangáltam. Tuti,hogy egy kis torokgyulladást is összeszedtem,de akkor az volt a legkisebb gondom.Futás közben kezeimmel az utamba áló ágakat tűrtem el és egy percre sem álltam meg.A szél hűvösen fújt,semmit nem hallottam tőle.Nem egyenesen futottam,hanem össze-vissza kerültem a fákat hátha lerázom támadóm.Vagy ha le nem is sikerül leráznom, legalább kicsit kifárasztom. Meg akartam állni. Csak lefeküdni a sárba és sírni. Csak ki akartam adni magamból mindent. Spontán ötlettől vezérelve ugrottam egy tigrisbukfencet majd begurultam az egyik bokor mögé. Felpattantam, nem törődve az arcomon lógó sárdarabokkal és futottam tovább. Egy élesebb kavics lehorzsolta a homlokom amiből egy kevés vér folyt le az orromon.A hűvös szél csak még jobban csípte és bár borzasztóan kellemetlen volt nem törődtem vele. Egyenletlenül kapkodtam a levegőt és látni lehetett a lehelletem.A tenyerem izzadt,s a sár miatt cuppogott a bakancsom ami csak mégjobban magamra vonta a figyelmet. A tenyeremet beletöröltem a már úgyis koszos nadrágomba miközben a nyakamat kitekerve néztem hátra.Semmit sem láttam.És senkit sem. Megálltam, a kezeimet a térdemen támasztottam és a levegővételeimet próbáltam egyenletessé tenni. A szél még mindig fújt de màr nem futottam szóval annyira nem zavart.A sötétben hunyorogva néztem körbe.Kezeimet összedörzsöltem majd gyorsan sétálni kezdtem valamerre miközben átöleltem magamat. Fáztam de egyben úgy éréztem megsülök. Hányhatnékom volt de igyekeztem visszatartani. Csak azért nem futottam tovább, mert a térdem annyira remegett,hogy az egyensúlyom alig bírtam megtartani. Gyorsan szedtem egymás után tappancsaim és balra tartottam. 10 perce sétálhattam már mikor az izmaim úgy döntöttek,hogy felagyják a szolgálatot. Erőtlenül összeestem és még mindig hányingerem volt. Biztos azért voltam ilyen gyenge mert már reggel óta nem ettem. Miközben ezzel a gondolattal próbáltam magam nyugtatni odakúsztam egy nagyobb fa törzséhez és a hátamat nekitámasztottam. Számon keresztül vettem a levegőt és üveges tekintettel vizsgáltam bakancsom orrát. Próbáltam uralkodni a pánik mindentelsöprő hatalmán miközben felhúztam térdeimet és átöleltem őket. Fejemet közéjük bújtattam majd sós könnyeimet útjukra engedtem. Minek törölném le,mikor úgyis jön a helyükre új?Halkan énekelni kezdtem egy megnyugtató dalt és erősebben szorítottam magamhoz a térdemet. Miután kicsit lenyugodtam az agyam egyszerre volt üres és teletömve gondolatokkal. Egy kis vészjósló hang a fejemben folyamatosan azt magyarázta nekem,hogy ez így nem jó.Ez így nem jó, hogy ilyen könnyen elmenekültem.Ez így lehetetlen. Igaza is volt. Csak annyira erőtlen voltam mind tesileg mind lelkileg,hogy átsiklottam felette. Hirtelen mozgást észleltem.Ha lehet azt mondani még jobban bepánikoltam. Nem tudtam eldönteni, hogy a szél játszadozik velem vagy utolért-e. Gyorsan talpra ugrottam nem törődve a szédülésemmel és fejemet jobbra-balra forgattam.A szám újra remegni kezdett a térdemből pedig kocsonya lett.Egy vastagabb ág,a fölöttem lévő fáról megreccsent.Felnéztem és csak annyit láttam,hogy vészesen közelít felém.Odébb ugrottam egy halk sikítást kieresztve magamból.Még mindig sírtam: a sós,meleg könnycseppek szinte égették a bőröm. El akartam futni,de a lábaimra mintha mázsás súlyokat tettek volna. A hátam mögül hallottam valamit. Hátrafordítottam a nyakam de semmit sem láttam. Hunyorogva visszafordultam és lelkiekben erőt gyűjtöttem arra,hogy pár másodpercem belül elsprinteljek innen. Aha, kellett nekem az időm pazarolni. Egyszercsak két kesztyűs kéz megfogta a bal bokámat és a bokor felé kezdte húzni.Hasra estem és a homlokomon lévő sebből újra vér csöpögött.A vér színe szinte kirikított a sötét erdőből.A támadóm erőszakosan megmarkolta a bokám, majd körétekert egy kötelet és teljes erejéből meghúzta.Felordítottam a fájdalomtól. Másik lábammal össze-vissza rúgtam a levegőben hátha eltalálom őt is.Kezeimen támaszkodva nyakamat hátrafordítottam mire jobb talpával a földhöz nyomta fejemet bele a sárba. Egy másodpercig átsiklott rajtam a gondolat,hogy a sebem el fog fertőződni de ezzel több ideig nem is foglalkozhattam ugyanis elkezdett húzni maga után. Ficánkoltam, sikítottam, elküldtem sokkal melegebb éghajlatokra, szidtam az anyját de egyikre sem adott választ. Csupán a kötelet ami a bokám körül volt,erősen markolta és ezzel húzott maga után. Ami csak a kezembe akadt erősen megmarkoltam és próbáltam belekapaszkodni, vagy fogvatartóm felé haítottam.Egy kisebb kaviccsal eltaláltam háta közepét,mire megfordult és erősen a sípcsontomba rúgott. Felorítottam és újra éreztem a maró könnyeket az arcomon. Visszahúzott az autójához és én már reméltem, hogy megállunk.Nagyon kellemetlen volt ez így nekem.Inkább vitt volna a hátán. Az a csöppnyi remény ami bennem maradt is elaludt. A kocsinál csak tovább húzott és ügyelt arra,hogy a könyököm mindenképpen verjem be a kerékbe. Már az öreg ház elé értünk de ő csak ment tovább.A pár fokos lépcsőn sem törődött velem, így mindegyik fokba bevertem a homlokom. Ennek köszönhetően már intenzíven folyt a vér le az államig. A hajamba sár ragadt amitől az egész összecsomósodott. A (legalábbis szerintem) teljesen új bejárati ajtó küszöbén már ösztönösen emeltem fel a fejemet amennyire tudtam.A házban sötét volt,csak egy kis halvány fény adott távpontot. Mégpedig azt,hogy egyre távolabb kerülök a szabadságtól.A szemeimmel alaposan végigmértem majd memorizáltam a dolgokat bàr nem igen volt mit.Bevezetett egy hatalmas szobába,ahonnan a fény is jött.Minden erőforrásom elfakadt így csak feküdtem,arrcal lefelé a padlón.Újra belémrúgtak mire nyüszítettem egyet. Határozottan megfogta hatalmas tenyereivel a vállaimat majd felrántott.Felnéztem rá:Arcát egy fehér maszk takarta,talpig feketében volt és a kapucni szinte a szemöldökéig le volt húzva.Vállaimat még mindig erősen fogta majd egy régi székre nyomott. Lábaimat külön odakötözte,kezeimet viszont a testem mellé hellyezte. Állam alá nyúlt és erőteljesen felemelte.Szemeimet becsuktam és próbáltam visszatartani a sírást. Túl gyenge voltam vele szemben.Hallottam ahogy ellép mellőlem.Ezután kinyitottam a szemeim és láttam ahogy egy kamerát szerel fel egy kisebb álványra.Az álvány egy régi asztalon állt,aminek fiókjaiból papírok lógtak ki. Lehajolt,majd az egyikben turkálni kezdett. Előhúzott egy óriási kést és szorosan megmarkolta.A torkomban egy termetes gombóc keletkezett amit sehogy sem bírtam lenyelni.A szám eltorzult és ha megszólaltam volna,biztos újra elsírtam volna magam. Odalépett elém majd a kést a combomon végighúzta ezzel elvágva a nadrágom.A maradékot leszaggatta es így nadrág épphogy takarhatta a fenekem. Egy kis ideig mozdulatlanul állt,fejét megrázta majd visszahajolt hozzám.A kés élével először a nyakamat kezdte el simogatni.Üvölteni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak néztem rá könyörgő tekintettel.A kést egészen levezette bal combomig majd ott megállt.A kész beleszúrta mire felordítottam. Kínszenvedés volt.A kés pengéje marta a húsomat miközben a vér csak egyre bukkant elő.Az ég felé emeltem a tekintetem és hangosan ordítani kezdtem. Sírtam,kiabáltam és próbáltam kiszabadítani a kezem de nem ment.Félve néztem a combomra le,mire a még mindig benne lévő kést megforgatta.Ebből egy C betűt lehetett kiolvasni.Újra sikítozni kezdtem könyörögtem neki és próbáltam valami szép dologra gondolni ami enyhíthette volna a fájdalmat.Csak olyan nem volt.
-Kérlek hagyd abba!Kérlek!-zokogtam neki mire csak röhögött egyet. Szép komótosan kisétált a szobából az ajtót nyitva hagyva.A fejemet hátravetettem és próbáltam megszűnni létezni.Elviselhetetlen volt.Hallottam lépéseit mire összeszorítottam ajkaimat.Egy pohár vízzel a kezében tért vissza és újra elém lépett. Magabiztosan megállt és az arcomat fűrkészte. Hirtelen ráöntötte a vizet a combomra mire úgy éreztem felgyúlladok. Ugyanis ez a szemétlába forró vízzel öntött le.A "sebnél" amit az előbb csinált azt hittem nem lehet fájdalmasabb.Viszont a forró víz csak hab volt a a tortán.Éreztem ahogy a bőröm felhólyagosodik. Tehetetlenül sírtam, fészkelődtem és elküldtem a francba többször is.Hátat fordított nekem és kényelmes léptekkel kisétált a szobából.Az ajtó hangos csapódása jelezte,hogy egyedülhagyott a fájdalmaimmal.

✖️✖️✖️✖️✖️✖️
Sziasztok!🤗
Sajnálom,hogy ennyit késett ez a rész de rengeteg tanulnivalóm volt már most. Remélem tetszik nektek és ha igen kommenteljetek vagy vote-oljatok nekem.
U.I.: Úristen el sem hiszem,hogy a történetem a #12 in rejtély/thriller-ben!!Nagyon szépen köszönöm!😭❤️
Hamarosan jövök.😊
XxPandaA🐼