Menekülnöm kell!✖️

•"Erősebbnek hittelek"•

Mikor megtudtam,hogy Cassidy visszajött a suliba majdnem pofán vágtam magamat és őt is. Blair a suliban egész nap került minket amin meg sem lepődtem.Valamit csinált. De ugyan mit? A szekrényünkben pakolászva beszélgettünk Lucyval:
-Figyelj,ugye tudod,hogy benne vagyok a suli lány foci csapatában. És lenne egy meccsünk amire sajnos nem tudok elmenni a bokám miatt. Az edző mondta,hogy kerítsek valakit a helyemre. Én rád gondoltam. És mivel a kosár miatt edzésben vagy így az edző is örülne neki.
-Öhm hát nem is tudom-húztam el a számat.
-Légyszi Sky!-tette össze két kezét és undorítóan aranyosan nézett rám.
-Jó,legyen.-forgattam meg szemeimet és elmosolyodtam.
-Köszönöm!-ugrott a nyakamba.Nevetve átöleltem majd még úgy ölelkezve indultunk el a terem felé.Régen nagyon zárkózott voltam (illetve most is az vagyok) és elég idegen volt tőlem az emberek érintése.Amikor Lucy is elkezdett ölelgetni nagyon meg voltam ijedve. Aztán rájöttem,hogy ő ilyen és megszoktam. Még a mai napig idegenkedek az emberek érintésétől viszont már javultam.De mindegy. Még végig szenvedtem 7 órát aztán mehettem végre haza.Úgy éreztem mintha a fejemet vernék egy kalapáccsal.A csuklóm is iszonyatosan fájt a sok írástól a drága angoltanáromnak köszönhetően.Ahhoz képest, hogy a suli az összes energiám elszívta hazafelé csak úgy szeltem az utcákat a deszkámon. Mikor hazaértem átrohantam a nappalin,föl a lépcsőn és beugrottam az ágyamba.Egy felszabadult sóhaj hagyta el a számat és a párnát magamhoz öleltem.A tervem,hogy aludni fogok meghiúsult miután Lucy sms-ben elküldte az edzések időpontját. Már csak fél órám maradt a maiig.Magamban morgolódtam miközben a szekrényemből kikaptam egy ujjatlan pólót,egy pulcsit és egy fekete futónadrágot. A hajamat csak lazán befoltam majd levánszorogtam a lépcsőn egy jó erős kávéért. Tölöttem a termoszomba egy keveset, és amíg a bejárati ajtónk kulcsával szerencsétlenkedtem meg is ittam a felét. Elemeltem a deszkám a faltól és elindultam.A suli szelektív kukái melett lelassítottam.Az egyik hátuljára egy felírat volt írva:Nah,ki vagyok?.Összeráncoltam a szemöldököm majd megráztam a fejem.Ez láttán rögtön C. jutott eszembe.Bár remélhetőleg csak egy csöves írta rá azok közül akik itt laknak a kukák mellett. Vagy egy diák.Az még jobb lenne.Mindenesetre azért lefotóztam a telefonommal. Hasznát vehetem még.A suli udvarára beérve próbáltam észrevétlen maradni,vagyis csak szerettem volna mivel az edző leordította a fejem. Megráztam a fejem,majd bemutatkoztam neki és elnézést kértem a késésért,magamban pedig hozzátettem,hogy szokjon hozzá. Ledobtam a cuccaim a nedves fűre és csatlakoztam a többi lányhoz.Senkit nem ismertem,csak egy-két lánynak tudtam a nevét.Csak csendben kocogtam mellettük és hallgattam a beszélgetésük.
-Rendben hölgyeim elég lesz.Maga!-mutatott rám-nyomás a kapuba védeni!Meglátjuk mit tud.-fújt a sípjába.Beálltam a kapuba és próbáltam kivédeni az érkező labdák tömegét.Hirtelen az egyik labda úgy gondolta, hogy szeretné megnèzegetni a pólusaimat és találkozott az arcommal, körülöttem meg minden elsötétült.

2015.december 03.,vasárnap:
Az első foci edzésen fejen találtak én meg elájultam.Míg én ott feküdtem eszméletlenül az edző megállás nélkül engem szidott.Nem értem Lucy miért jár egyáltalán hozzá.Az elmúlt napokat végig az edzővel kellett eltöltenem. Ahhoz képest,hogy a sulinak van pénze,sajnálja egy közös buszra.Nos,nem együtt megyünk (mint álltalában a rendes csapatok) hanem mindenki azzal a busszal megy ami szimpatikus neki.A lényeg,hogy estére érjen a lefoglalt szállásra és másnap frissen sportoljon. Hát ja.Én egy késő delutánit választottam ami átszállásos.De imádok utazni szóval nem gond. A dolgaimat belegyűrtem egy Adidas-os sporttáskába és kézhez vettem a fülesem és egy kis tanulnivalót.Lent a lépcsőn ültem összetett kezekkel és hallgattam a szüleim véget nem érő beszédét.Még mindig mérgesek rám bár nem tudom,hogy sikerült nekik ennyire felkapni a vizet.Üveges tekintettel néztem magam elé és csak akkor eszméltem fel mikor befejezték. Nagy nehezen utamra engedtek és amint átléptem a bejárati ajtón magába szippantott a szabadság érzése.A sportáskámat a vállamra emelve indultam el a buszpályaudvar felé.Már megint késésben voltam úgyhogy szaporán szedtem lábaimat.A fagyos betonon idős nénik és bácsik hada állt és beszélgetett halkan.A padon ült pár velem egykorú fiú és mind megbámult.Volt ott minden:az egyik olyan perverzül megbámult,hogy elbizonytalanodtam van-e rajtam ruha,míg a másik gyerek nézése undorról árulkodott.Úgy pillantottak rám mintha egy darab friss hús lennék.Az egyik utánnam fütyült mire én rámosolyogtam és megmutattam neki,hogy milyen szép a középső ujjam.Eléggé meghökkent mire mégjobban elmosolyodtam.Megláttam a kiválasztott buszomat és sietős léptekkel felé futottam. A jegyet megvége hátravonultam a busz legvégébe és bebújtam az ablak mellé.Két perc sem telt el az ajtók halk csikorgással jelezték, hogy becsukódtak.Hátradőltem és csak a fülemben üvölő zenére koncentráltam. Az első megállónál míg várakoztam a felszálló embereket néztem az ablakon keresztül. Az egyik idős bácsin megakadt a szemem. Valahonnan ismerős volt. És akkor beugrott: ő az a bácsi aki az autópályán beszélt hozzám szünet nélkül.Egyre csak az a nap jutott eszembe, másra sem tudtam gondolni. A busz lassan haladt,a fejemben viszont gyorsan pörögtek egymás után az emlékképek.Olyan távolinak tűnt de mégis közelinek.A bácsi nem sokkal később leszállt én meg hirtelen ötlettől vezérelve követni kezdtem ki a sötétbe.Nem tudom mi ütött belém de tudni akartam mit csinálhat ilyenkor.Tudom,tudom megőrültem. A régi,rossz utcákon csak néhol-néhol világítottak a villanyoszlopok így a halvány fények miatt nem volt nehéz feltűnésmentesen követni.Egyszer csak egy 2 emeletes ház ajtaját kinyitotta,szemüvegét megigazította majd bentebb ment.Az ajtó meg becsukódott.Nem tudtam mit tegyek:menjek utánna,vagy felejtsem el ezt az egész hülyeséget és forduljak vissza.Mint mindig most sem az épp eszem vitt így az első lehetőségnél maradtam.Tudni akartam mit csinálhat ott bent.Kezemmel rámarkoltam a kilincsre és magamfelé húztam.Bedugtam a fejem,körülnéztem és miután sehol sem láttam semmi különöset bentebb mentem.Mikor azt hittem csendben követem a bácsit tévedtem.Az ajtó hangos csapódással jelezte,hogy visszakerült a helyére.Összerezzentem, gondolatban saját magamat szidtam amiért még ezt is elbénáztam miközben alaposabban szemügyre vettem a helységet.Velem szemben egy koszos lépcső,a mellette lévő falakon graffitik végtelensége, jobbra egy régi lift ami előtt a földön egy döglött galamb élettelen teste feküdt. Balra pedig egy ajtó aminek a közepében egy törött üveg volt.Be kell valjam voltam már ennél hívogatóbb helyen is.Nem tudtam merre induljak.Egyszerre akartam mindenfele és semerre menni.Végül a lépcsőt választottam. Kicsit (najó,nemis kicsit) féltem de a kíváncsiság erősebb volt. A lépcsőn óvatosan lépkedtem és közben a táskám pántját szorítottam. Ahogy egyre lentebb értem egyre halványabb lett a fény. Mikor leértem a lépcsőről bizonytalanul néztem jobbra-balra és tekintetemmel a bácsit kerestem. Hova a francba tűnhetett? Egyáltalán mi dolga itt? Szememmel a falakon lévő graffitiket pásztáztam. A sok között volt egy érdekes: egy kislány volt baltával a kezében leszegett fejjel. Végigsimítottam az ujjammal rajta mikor fölöttem egy óriási hangzavar tört elő. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és az ujjaimmal görcsösen szorítottam a táskám pántját.Fentről észrevettem egy árnyékot ahogy kényelmesen lépkedt a képcsőn. Az agyam egyik része teljesen leblokkolt én pedig próbáltam nyugodt maradni több-kevesebb sikerrel. Először azt gondoltam,hogy a bácsi az, de ez az árnyék vékony és magas volt. A lifttel felhívtam volna magamra a figyelmet ezért a lépcsőt választottam, ami reményeim szerint lentebb visz még egy emeletet. Halkan de mégis gyorsan próbáltam lépkedni lentebb a teljes sötétségbe. Az orrom hegyéig sem láttam úgyhogy csak remélni mertem,hogy lejebb kerültem egy szintet.Kihalásztam a telefonom a táskám külső zsebéből és bekapcsoltam rajta az elemlámpát.A hangerőt tudatosan lenémítottam, hogy ne ismétlődjön meg semmilyen fajtában a múltkori eset.A szívem a torkomban dobogott és a gyomrom apróra összezsugorodott.A telefonomat erősen szorítva körbekémleltem a helységet.Sehol semmilyen kijárat.Se egy ajtó, lépcső vagy ablak csak az az öreg lift. Egy kuka álldogált a sarokban amin egy nagyobb szeméthegy állt.A zajok egyre hangosabbak és dühösebbek lettek fölöttem.Hallottam a lépteit amint idegesen szedi a fokokat.A lifthez rohantam és őrülten nyomogatni kezdtem a hívógombot.Idegesen néztem a lépcső irányába mikor az ajtók kinyíltak. Beugrottam és ész nélkül kezdtem el nyomogatni a legfelső gombot.El akartam tűnni innen. A lift lámpája halvány fénnyel bevilágította az előttem lévő két métert. Az a rohadt ajtó mèg mindig nem akart becsukódni hiába próbáltam. Míg én erre szenteltem minden figyelmem egy éles csattanás visszazökkentett. Egy üres üdítőspalack odagurult elém.Síri csend lett,lehetett hallani a lélegzetvételem.Jobban meg szerettem volna nézni a palackot ezért le akartam gugolni. A palackról le sem vettem a szemem egészen addig amíg legugoltam.Viszont hirtelen egyidőben a mozgásommal egy kés süvített felém a semmiből.A hajam vége a lendülettől még fölöttem volt és a kés egyenesen a végét találta el.Sikítani akartam de egy a kezeimmel befogtam a számat nehogy kijöjjön egy csöppnyi hang is a torkomon.Magam elé néztem és próbáltam visszatérni a sokkból. Ekkor egy fekete ruhás,kapucnis ember közeledett felém kesztyűs kézzel. C. A kezemmel újra a gombokhoz nyúltam és találomra megnyomtam egyet.Az ajtók a kelleténél lassabban de becsukódtak előtte.Az arcomat a kezeimbe fúrtam és próbáltam visszatartani a sírást több-kevesebb sikerrel. A hátam mögötti fal közepén volt egy rötött, koszos tükör. Felálltam és a kést nehezen de kihúztam.Amint a kés hegye is kiszabadult a tükörből kisebb szilánkok estek le a padlóra. Fogalmam sem volt mihez kezdjek.Egy kis halk csipogás szakította félbe gondolkozásomat ami azt jelentette felértem arra a szintre ahol bejöttem az ajtón.A lift ajtaja mikor már résnyire nyitva volt elkezdtem újra a gombokat nyomogatni.Mivel ezen a szinten volt világítás megláttam ki vár rám. A fekete ruhás ember ott állt karbatett kézzel kis terpeszben állva.
-Csukódj!Csukódj be kérlek!-ordibáltam sírva de az ajtó nem engedelmeskedett.Behajolt hozzám a liftbe és a vállára kapott mint egy krumplis zsákot.A táska leesett a vállamról de se őt se engem nem érdekelt.Ordítozva,teljesen kikelve magamból ütni kezdtem a hátát. Lábammal belerúgtam a gyomrába mire fájdalmasan felnyögött.A földhöz vágott mint egy tányért.Rekord sebességgel felugrottam nem törődve az iszonyatos fájdalommal.A kezemért nyúlt de én megfogtam az övét és kifordítottam így háttal állt nekem.Próbáltam legyőzni de erősebbnek bizonyult nállam. Egyik lábával elgáncsolt én meg hasraestem.Mielőtt újra felálltam volna talpát a nyakamra helyezte és a földhöz szorította.Alig kaptam levegőt. Senkinek sem kívántam átélni azt az érzést. Főleg nem kétszer.Hirtelen abbahagyta és meg azonnal a hasamra fordultam, fölkönyököltem és a nyakamat fogtam miközben megállás nélkül köhögtem. Visszaért hozzám,bal lábával visszafordított a hátamra és a kést ami a lift földjén hevert eddig az arcomhoz nyomta.
-Kérlek ne-suttogtam és felemeltem a kezeim ezzel jelezve,hogy megadtam magam.Sokkal erősebb volt nállam.Hiába voltam kitartó semmit nem bírtam tenni.Bólintott egyet,még egyszer teljes erejéből belémrúgott mire én felordítottam. Fölrántott magához és megint a vállára dobott.Nem ellenkeztem.Nem bírtam.A kést még mindig erősen markolta miközben a ki-és bejáratot jelentő ajtón kicipelt.a sötétben sétált a vállán velem egy fekete terepjáró felé.Kinyitotta a csomagtartót,a szélére ültetett és elővett két kötelet. Erőszkosan fogta kezei közé csuklóimat majd elkezdte összekötözni őket.
-Erősebbnek hittelek-suttogta alig halhatóan.
-Én is magamat-néztem a kezeimre mire fájdalmasan meghúzta a kötelet.Csak a számat húztam el a fájdalomra.Féltem,hogyha ellenkezek csak nekem lesz rosszabb. Elengedte kezeimet majd megfogta a bokáimat és megismételte az egész műveletet velük.Miután kész lett a csomagtartót rámcsukta.A sötétített ablakon keresztül láttam,hogy visszaszalad az épületbe majd a táskámmal a vállán tér vissza. Halottam ahogy körbesétálja a kocsit,beül, bedobja hátra a cuccaimat és elindítja a motort.Sírni szerettem volna de nem tettem.Kimerült és tehetetlen voltam de nem akartam megadni azt az örömöt,hogy sírok. Csak csendben feküdtem a csomagtartóban és a menekülésen gondolkoztam miközben próbáltam erőt gyűjteni hozzá.Nem tudtam mi vár rám,de azt sejtettem,hogy nem lesz könnyű dolgom.

✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️
Sziasztok!🤗
Megérkeztem az új résszel ami extra hosszú lett.Remélem,hogy tetszik neketek😊Ha igen vote-oljatok/kommentteljetek.Előre is köszönöm!Hamarosan jön az új rész,mert nagyon nagy kedvet kaptam az írásához.
Xx PandaA🐼