Eltitkolt Ikertestvér {CM&JB} | ✅

~15. fejezet~Beszélgetés~

A szobája előtt állok, és gondolkozom, hogy megéri-e bekopognom. Nem igaz, hogy már megint gondolkozom! Pedig megtiltottam magamnak. Tilos!

A kopogás és egy gyere után bementem.
Nem kicsit lepődött meg.

-Hát te hogy hogy itt vagy?
-Idejöttem?
-Na jó, muszáj beszélnünk.
-Ezért is jöttem.
-Akkor kezdjük az elején. Miért hagytál ott?
-Mert elegem volt mindenből.
-Miért nem engedtél be amikor elmentem hozzád?
-Mert fel se köszöntöttél szülinapomkor.
-Miért jöttél el akkor most?
-Mert Mechivel beszélni akartam, de ha már itt vagyok akkor veled is beszélek.
-Miért nem adsz egy esélyt se?
-Sok dolog miatt.
-Mint például?
-Én igazából nem is létezem. Te híres vagy, én meg nem. Szerinted mekkora botrány lenne, ha "Cande" egyszerre járna Jorgéval és Ruggeroval? Vagy ami rosszabb, hogy így derülne ki az egész? Nem akarom, hogy téged a szájára vegyen a sajtó, mert adtam neked egy esélyt. Hidd el, ezzel csak neked akarok jót!
-Értem, hogy nekem akarsz jót, de én ezt már átgondoltam. Képes lennék érted kockáztatni. Elegem van, hogy mindíg másra kell gondolnom. Most az egyszer magamra is szeretnék gondolni! Kérlek!
-Még átgondolom. Na jó, megyek.
-Hova?
-A... a... Basszus, tudtam, hogy elfelejtettem valamit! Nem igaz, hogy ilyen béna vagyok, hogy nem foglaltam szobát sehova! Ilyen hülye is csak én lehetek!
-Van egy ötletem. Miért nem alszol itt nálam?
-Egy feltétellel! Semmi perverzet nem csinálsz!
-Jólvan, rendben! - emelte fel védekezés képpen a kezét.

Fogtam a böröndömet, és a falhoz raktam.

-És meddig maradsz?
-Talán 2 napot.
-Olyan keveset?
-Nem is örülsz, hogy itt vagyok?
-De igen, csak ez olyan kevés idő...
-Tudom, de nem hoztam többre cuccot, mosni meg nem fogok, sem a nyakadon lógni.
-Pedig a ruha problémát meg tudnának oldani.
-Hogy?
-Elmegyünk shoppingolni - mondta "lányos" hangon
-Igen? - itt már kezdtem röhögni
-Hát persze Adrikám! - Legyintett egyet, és ugyan olyan hangon folytatta - Mit gondoltál?
-Azt, hogy normális ember vagy. De tévedtem. - megint röhögni kezdtem.

Már ő se bírta, mindketten röhögni kezdtünk.

-Na jó, elég lesz, gyere, van egy meglepetésem!
-Mit találtál ki?
-Titok!

Fogott egy zöld pólót (?), és bekötötte a szememet.
Kb. 4 perce sétálgattunk az emeleten (mert nem lépcsőztünk és nem lifteztünk), amikor megálltunk.

Azt mondta, hogy várjak itt. 2 perc múlva tovább indultunk. Nem sokat mentünk, amikor kinyitott egy ajtót, bementünk és becsukta.
Levette a pólót, és egy szobában voltunk.
Cande szobájában.

-Na én mentem! - indultam volna, de Jorge nem engedett. Király!
-Addig sehova, amíg nem beszélitek meg!
Fogta a kulcsot, kiment és már csak a zár kattanását hallottam. Klassz!
-Jorge engedj ki!
-Előbb beszéljétek meg!
-Ennyit az esélyedről!
Választ már nem kaptam, szóval lelépett.

-Milyen esély? - kérdezte a zárdatársam
-Ahhoz neked nincs közöd!
-De igen, mert a húgom vagy!
-Egy, nem vagyok a húgod. Én vagyok az idősebb, és kérlek fejezd be, hogy azt híreszteled, hogy te vagy az idősebb! Kettő, nincs közöd az életemhez. Engem hagyj békén!

-Jorge, engedj ki! - dörömböltem, hiába

És ekkor bevillant a terv.

Adri: Mechiiiiiii. Légszives szabadíts ki a hugom szobájából, köszi!

Mechi: Megyek.

-Mit csináltál, te lány?
-Jorge bezárt, úgyhogy légyszíves nyisd ki azt a kib@szott ajtót, kérlek!
-Megyek!

3 perc múlva egy kulccsal próbálta kinyitni az ajtót, ami szerencsére sikerült neki. Kirohantam, megöleltem, és már ott sem voltunk.

Mindent elmeséltem neki, és akkor bevillant a tökéletes bosszú.

-Mechi! Van egy ötletem!
-Hozzam az ásót?
-Az a B terv! - legyintettem, és kitört belőlem a röhögés
-Na mondd, mit találtál ki Vöröske!
-Az az ötletem, drága Szöszke...