Eltitkolt Ikertestvér {CM&JB} | ✅

~14. fejezet~Döntések~

Elkezdtem megszervezni a döntéseimnek azon részét, amit meg kell csinálnom, mint például, hogy Mechivel találkozni szeretnék.

Most épp Párizsba tartanak. Legalább nyelvi problémám nem lesz. Leültem az én szeretett laptopomhoz, és lefoglaltam a jegyemet a repülőre. Holnap reggel 6:34-kor indul gépem. Mire odaérek addigra ők is bőven odaérnek.

Miután végeztem a jegy foglalással elkezdtem bepakolni a kisbőröndömbe. Csak a legfontosabbak, és 3 napi ruha.

Mikor ezzel is megvoltam lefürödtem, és lefeküdtem. De sehogy nem tudtam elaludni. 3 órán át gondolkoztam. Ami hiba, mert egy fél nappal ezelőtt jelentettem ki, hogy nem fogok mindent túl agyalni. És végül ezzel a gondolattal a fejemben sikerült elaludnom.

🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻

Reggel 4 órakkor keltem fel. Gyorsan felöltöztem, csináltam egy szendvicset (amit majd a reptéren vagy a gépen megeszek) és a böröndömet megfogva zártam be az ajtót magam mögött, és hívtam egy taxit.

A reptéren semmi extra nem volt, felszálltam gépre és úgy döntöttem, hogy kipótolom a hiányzó órákat az alvásomból.

🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻🔻

Jó pár órával később a párizsi reptéren szálltam le a repülőről.
Úgy döntöttem, hogy írok Mechinek egy üzit.

Adri: Hali csajszi! Párizsba vagytok már?

Mechi: Jaja, nem rég jöttünk

Adri: Melyik szállodába vagytok?

Mechi: Csak nem visszajössz? Am a stadion mellettibe ;)

Adri: Nem, nem megyek vissza :/ Sajnálom

Mechi: Kár :/

Ezután már nem írtam neki.
Örülök, hogy végre használhatom a francia tudásomat. Leintettem egy taxit, és mondtam a címet.

Hát, pechem volt. A sofőr lánya rajongó. Klassz, most jön az aláírás. Jó, most átmegyek Candéba.
Sok szeretettel: Cande Molfese <3
Hát, ez van.

10 perc múlva a szállodánál kiszáltam a taxiból, és bementem hotelba. Szóltam a recepciósnak, hogy hívja le nekem Mechit.

5 perc múlva a barátosném napszemüveggel jött le a recepcióra. Pont háttal volt nekem. Siker! Odalopakodtam mögé, és befogtam a szemét.

-Találd ki ki vagyooooook! - mondtam neki
-Mi ez a játék?
-Naaaaa! - erre megfordult
-Úristen Adriii! - ugrott a nyakamba
-Én is szeretlek, de megfojtasz!
-Bocsi! Na persze, méghogy nem jössz vissza!
-Nem is. De lehetőleg ne itt beszéljük meg.
-Jajj, persze de hülye vagyok. Gyere, a 7. emeletet kaptuk meg. Érted, az egész emeletet!

Lifttel felmentünk az emeletre, majd be a szobába. Leginkább a barack szín diktál a szobában. Vidám, mint Mechi.

-Na mesélj, miért jöttél?
-Megbeszélni ezt az egészet. Otthon egyedül semmire nem jutottam...
-Elmondod mi történt pontosan?
Elmondtam neki, de semmi érzelmet nem tudtam leszűrni a tekintetéből.
-Figyelj, én csak azt tudom, hogy Candénak se esett jól. Meg kéne beszélnetek.
-Na még mit nem! Azokután, amit írt nekem...
-Muti mit írt!
Megmutattam és elképedt.
-É-én e-erről nem tudtam. - lehajtotta a fejét - Mindíg így beszél veled? - nézett fel rám
-Volt már rá példa. - szomorúan elmosolyodtam.
-Sajnálom.
-A sajnálattal nem megyek sokra...
-Na, beszéljünk valami másról! Mi van Jorganaval?
-Ugyan mi lenne? Eljött hozzám szülinapomkor, hogy Európába rángasson, de fel se köszöntött.
-Basszus! Tudtam, hogy elfelejtettem valamit! Boldog szülinapot... amúgy... - feszengve nevetett mellé
-Köszi. Elhatároztam, hogy beszélek vele is. Ha nem baj megyek is...
-Nem, dehogy! Menj csak!
-Melyik az ő szobája?
-Hárommal jobbra
-Kösziiiiiii
Fogtam a bőröndömet, és átmentem a szobájába.