Eltitkolt Ikertestvér {CM&JB} | ✅

~20. fejezet~Vallomás~

És ekkor villámcsapásként ugrott be egy ötlet. AZ ötlet, amit meg fogok valósítani.

-Mechi, tudnál nekem segíteni valamiben?

-Miben?

-Van egy világ meg váltó ötletem!

-Na mesélj!

-Szóval...

~Pár órával később~

-Akkor benne vagy?

-Hát persze!

-Köszönöm, hogy segítesz Jorge!

-Ugyan, nincs mit!

Mechi és Jorge is segít nekem. Most már rosszul nem sülhet el a tervem. Mechi elintézi, hogy Cande a végén ne lépjen fel, Jorge meg a többiekkel intézi el az egészet.

2 órával később az összekötő szöveggel és koreográfiával a fejemben vártam, hogy elkezdődjön a koncert, és eljöjjön az időm.

-Nyugi, nem lesz baj! Majd segítek. - mosolygott rám Tini
-Köszi. Hogy bírjátok mindig ezt a stresszt?
-Csak meg kell szokni. De tényleg nyugi! Segítek, ha nem fog menni!
-Oké, köszi

Elindult a helyére, ahonnan leeresztik majd pár percen belül.

Lementek az első dalok, Mechinek kisebb szünete van, ezért beszéltünk egy kicsit.

-És a dal után kell felvenned a ruhát. Mindenki be van avatva, akihez fordulhat majd. A többit meg megoldod, ugye?

-Igen. Köszönöm, hogy ennyit segítesz nekem!

-Ugyan, nincs mit!

-Annyira szeretlek! - öleltem meg

-Én is téged! De sajna mennem kell.

-Nem baj, még találkozunk!

Néztem egy kicsit a srácokat, és el is ment az idő.

Elindultam az öltözőbe átöltözni. Miközben vettem fel a cipőt, hangokat hallottam kintről.

-Nem igaz, hogy eltűnt a ruhám! Ilyen nincs! Ez hogyan történhetett meg?

Na vajon ki, ha nem a drágalátos húgocskám?! Kimentem, és belekezdtem a mondandómba:

-Tudod, elegem van abból, hogy Rólam senki nem tud, és eddigi egész életemben bujkálnom kellett, mert Te azt mondtad. De ez többé nem így lesz. Azért nincs meg a ruhád, mert a Rajongóid megérdemlik, hogy ezt megtudják. Mivel te erről nem gondoskodtál, hogy rendesen közöld velük, hogy létezem, ezért most Én gondoskodok erről! Ha tetszik, ha nem!

-Ezt nem teheted meg velem! Add vissza a ruhám!

-Ha Te megtehetted Velem azt a sok dolgot, amiről senki sem tud, akkor ezt igen is megtehetem Veled! Sajnálom, de mennem kell, el kell mondanom a Rajongóidnak, hogy van egy eltitkolt ikertestvéred!

Ott hagytam, mert tényleg mennem kellett. Lement a dal, és jöttek a "köszönöm" szövegek mindenki részéről. Ott volt a csavar,hogy mikor "Én" jöttem volna, ment tovább a sor, és én Tini utánra maradtam. Elég érdekesen néztek páran.

-Huh, akkor kezdjük ott, hogy ez nem köszönöm "beszéd" lesz, mint amilyen a srácoké volt. Sajnálom, ha később nem fogtok örülni ennek, de lehet pont fordítva lesz. Lehet azt hiszitek, hogy ez egy vicc, de ez igaz. - vettem egy nagy levegőt - Én nem Cande vagyok. Én - megint vettem egy levegőt - az ikertestvére vagyok. Eltitkolta, hogy létezem. Éveken át. De úgy gondolom, megérdemlitek, Ti, Rajongók, hogyha már Ő nem volt képes nyilvánosságra hozni, hogy élek, akkor meg teszem Én. Sajnálom, hogy nem a legmegfelelőbb személytől tudtátok meg, de elegem volta bujkálásból. Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni a Francia és Spanyol rajongóktól, ha hozzám jöttetek oda, és csak képet csináltam, és nem adtam aláírást. És igen, tudok franciául, nem csak spanyolul, és angolul. Tényleg sajnálom, hogy ez így történt, de már elegem volt ebből. És ne utáljátok meg nagyon, ugyan az az ember, aki eddig is volt, csak kiderült egy titok vele kapcsolatban. Köszönöm, hogy meghallgattatok engem, Adrianát. - mosolyodtam el a sírás határán, mikor oda jött Mechi, Tini és a többiek és megöleltek. Ekkor el kezdtem sírni - Nektek is köszönöm Srácok, hogy támogattatok, akkor is, amikor nehéz döntések előtt álltam, vagy valami bajom volt. Köszönöm!