Bts a megmentőm

Egy újjabb nap

-Ébredj már te lusta dög!-lökött le az ágyról anya, ha nevezhetem így.
-Igen?-kérdeztem.
-Mars mosogatni! Ne mondjam kétszer!-kiabált. A fejemet behúzva rohantam le a lépcsőn.
Ahogy megláttam mennyit kell mosogatni kicsit megijedtem egy csomó penge éles kés ami véres, 10 tányér, és valami fura tárgy...Na mindegy elkezdtem mosogatni míg a szüleim meg a mostóha nővérem reggelizett.
-Kuss-mondta anya. Oda fordúltam.
-Tessék?-kérdeztem.
-Ne dúdolássz!-morogta. Észre se vettem hogy a Bts Fire-t énekeltem.
Mosogattam tovább, amikor a csuklómba belenyilalt valami éles fájdalom,lepillantottam rá..ömlött belőle a vér, francbaaa..
-Vérzik a csuklóm, felmehetek lekötni?-kérdeztem félénken.
-Te hülye liba! Még mosogatásra se vagy képes! Chh. Minden csupa vér lett!-kiabálta. Majd megfogta a karom és felrángatott a szobámba.-Innen nem jössz ki egy hamar! Se víz se enni 1 hétig!-kiabálta majd becsapta az ajtót és elment. Felpattantam és az ajtóhoz rohantam, be van zárva, ezt szívtam..De hogy fogom kibírni egy hétig víz nélkül?! Tettem fel magamnak a kérdést.
A kezem egyre jobban vérzett, kihúztam az ágyam alól az elsősegély dobozt és kezeltem a sebem. Majd lefeküdtem az ágyamra és elkezdtem énekelni a Btstől a No-t, míg elnem nyomott az álmok birodalma.

Mikor felkeltem madarak csicsergését hallottam.
"Elkell szöknöm valahogy." gondolkoztam. Már most éreztem hogy nem vagyok jól.
Vért azért vesztettem,nem ittam csak tegnap reggel, sírtam is tegnap....ezt nem fogom megúszni, ki kell jutnom innen!!!
Felkelltem és egy nagyobb hátizsákba elkezdtem pakólni a ruhákat, fontosabb dolgokat.
Már jó 2 órája pakolásztam amikor lépteket hallottam, a táskát becsúsztattam az ágy alá, rávetettem magam az ágyra és a plafont bámúltam és úgy csináltam mintha gondolkoztam volna, ami nem is volt nehéz mert télleg agyaltam a szökésen.
-Mit csinálsz már?! Akkora zajt csapsz!-nyitott be mérgesen az "apám".
-Cs-csak leestem az ágyról, bocsánat.-mondtam. Apa becsapta az ajtót és elment. Apa nem olyan dúrva mint anya, és ilyen esetekbe nagyon örülök ennek.
Fel álltam és folytattam a pakolást, de most próbáltam hallkabb lenni. Mire mindennel végeztem ment le a nap. Kinyitottam az ablakot és lenéztem, a lámpákat már lekapcsólták, és csend is van. Ha jól ugrom akkor egy bokorra érkezem. Felűltem az ablak párkányába és ellöktem magam.
Felszisszentem kicsit az érkezésnél de nem jött ki senki. Óvatosan felálltam és elindúltam...de hova is???? Nem tudom, de vissza már nem tudok menni.
Lépteket hallottam, hátra fórdúltam, egy fekete ruhás ember jött felém. Nagyot nyeltem és elkezdtem rohanni. Féltem, féltem az emberektől, de télleg se a póktól se a kígyóktól nem félek. De az emberektől igen, nagyon is.
Mire észbe kaptam egy sikátór szerű helyen voltam. Megálltam, nem tudtam hogy most merre menjek. Ennyi épp elég volt az illetőnek aki jött utánam. Rámugrott és elkezdett verni, ahogy csak tudott.
-Te hülye mihaszna dög! Hogy képzelted ezt?!-kiabálta...ez Anya?! Nehogy már..
Még ütött eggyet a hasba és elment, itt hagyott. Elkezdtem sírni. Alig kaptam levegőt és vérzett a fejem-lábam-kezem..
Most itt vége? Megfogok halni? Pánikoltam be. Megint lépteket hallottam.. Beszélgettek..Koreaiak, föl ismertem a nyelvet. Tudok is koreaiúl. Az eggyik fiú oda hajólt hozzám, végig nézett rajtam, majf felvett a karjaiba, megint,megint félek elvisznek emberek.
Elkezdtem kapkodni a levegőt a fiúk gyorsítottak a lépteiken. Majd minden elsötétedett.

-Hahó? Ébredj kérlek!-hallok egy fiú hangot, az illető megfogja a kezem.
Nem akarom kinyitni a szemem, de a kiváncsiságom győzött.
Lassan kinyitom a szemem, egy gyönyörű arcú fiú ül mellettem, koreai. Észre veszi hogy felébredtem.Elmosolyodik.
-Szia! Jin vagyok!-mondja félénken.Jin! Ő...Bts...apáááám! Az lehetetlen!
-Sz..szi..a-dadogom.-H..hogy..kerűlt..tem ide?
-Az utcán találtunk rád a barátaimmal. És rögtön behoztunk a korhába.-meséli.
-Van hova menned?-kérdezi..V ?!Húha mindenki itt van?!
-N..nincs-mondom. Hisz haza nem mehetek. A rokonok meg értesítenék a családomat. Habár van egy nagynénikém..aki koreába dolgozik koreográfus ként. De oda nem jutnák el.
-Szeretnél velünk lakni?-kérdezi egyszerre Jin és Jimin.
-D..de ti koreában laktok, és gondolom most is túrnén vagytok.-hadarom.
-Akkor ismered a bandát?-kérdezi V. Bólintok.-De nekünk nem jelentenél gondot.-mosolyodik el.