*Nam Rira szemszöge*
Reggel Hoshi melhasán ébredtem. Békésen szunyókál. Kiakartam bújni a védelmezően szorító kezei közül de nem ment.
-Oppaaa!-suttogtam.-Ébredj 9 óra!-bökdöstem.
-Anyaa neee még 5 perc-motyogta.
-Hát szerintem elég fura lennék anyának, főlleg hogy fiatalabb vagyok.-nevettem el magam.
-Mii?!
-Auu.-kiáltottam. Mert ahogy Ő hírtelen felkelt úgy engem is rántott magával...le a földre.-Leszálnál rólam?
-Nem!
-Köszö...mi? Miért nem?-vágtam boci szemeket.
-Kérek egy puszit.
-Nem!
-Mi? Miért nem?-utánzott.
-Elöszőr szálj le rólam!
-Nem!
-Akkor nem tudok puszit adni.-folytottam vissza a nevetést.
-Jó! Gyere!-mondta,majd felrángatott a földről.-Puszi!?
-Oppa?
-Hmm?-kérdi csukott szemmel.Gyors elmentem az ajtóhoz.
-Bocsii!
-Mi? Hova mész Rira?A puszi?-halottam a kérdéseit.
A konyhába rohantam..ami nem volt jó ötlet mert zsák utca.
-Ó-Óóó zsák utca Hercegnő.
-Ne hívj így.-mondtam, majd elkezdtem hátrálni...francba oszlop. Hoshi a kezeit a fejem méllé rakta így nem tudtam szabadúlni.
-Aigoo!*
Hoshi..megcsókólt, és én...vissza csókóltam. Majd eltóltam magamtól.
-Ezt..nem szabad..-motyogtam, és egykabátot felvéve kirohantam. Az uticél a közeli erdő volt.Már jó 3 órája az erdőben mászkálok, de..pufff. Puska.
-Héé! Bocsánat de ez nem vadászterület.
-Kislány nem szabadna egyedűl mászkálnod az erdőben. Sötétedik!-mondta a férfi majd elment.
Dehogy sötétedik 13 óra..-Rira! Riraaa! Hol vagy?-hallom Oppát.
-I..itt.-sutakartam-É..én sajnálom Rira! Nem akartalak így..letámadni csak..
-Felejtsük el.-mondtam.
-Oké-felelte csalódottan.Dehogy akartam elfelejteni! Nekem az a csók a mindent jelentette. De ezt nem mondhatom el neki. Nem akarok tőle függni. Nem akarok úgy járni mint Adammel..
-Menjünk ebédelni.
*6 hét múlva*
-Hoshiii! Elmegyünk íjjászni??-kérdeztem lelkesen.
-Ühüm.
-Oké!Már jó 2 órája íjjászunk, de Hoshi borzalmas :) . Még az íjjat se tudja jól tartani. És ha jól is tartja, akkor meg az ideget nem tudja kihúzni..
-Oppa!! Nem lövünk addig amíg áll valaki a céltáblánál vagy elmegy mögötte...
-Upszz!-veti be a kiskuty szemeket.
-Hjajj..gyere pihenjünk kicsit. Hátha utána menni fog.
-Oké! De a tanár hibája hogy nem megy!-neveti el magát.
-Nem Chin-Mae hibája! Te!
-Jólvan na!Akkor az íjjé!
-Nem!-mondom mosolyogva.
-Akkor az enyém?-háborodik fel.
-Ihigen-nevetek. Erre elkezd csikizni.-Hagyd abba! Nehe..e!
-Varázsszó?-kérdi teljes komolysággal.
-Hagyd abba létciiiiiiiiiiii!
-Nem ez. De megteszi.
-Köszi!-mosolygok.------------------------------------------------------
-Rira?
-Igen?-kérdem.
-Az éjszakák folyamán többször emlegettél valami Adamet.. Ki ő?-jaj ne ettől féltem.
-Adam...ő a volt...barátom..-mondom lehajtott fejjel.Oppa megölel.
-Nem muszály elmondanod.-suttogja.
-Köszönöm!-Elmegyünk sétálni az erdőbe?
-Persze!-mondom.Már egy ideje sétálgattunk amikor rátaláltunk....
Hii!
Köszönöm a csillagokat, és hogy ennyien olvassátok a könyvem!Ne felejtsetek el kommentet írni!
Puszi!
Rekuci22Aigoo : Vagy "aish!". (Az aigoo a cukibb változat.) Ez egy olyan felkiáltás, mint "Ajj, Istenem már!" vagy egyszerűen amikor mi sóhajtunk egyet, mert valami olyat mondunk, olyat hallunk vagy olyat kell csinálnunk ami nem éppen okoz nekünk örömet.
YOU ARE READING
Bts a megmentőm
FanfictionHali!Réka ( Nam Rira ) vagyok,imádom a K-popot!!! 15 éves vagyok. Az életem maga a borzalom, a szüleim vernek,vernek és vernek. Egy hasonló eset után viszont rám talált az utcán a Bts eggyik tagja Jimin.......És ott van Hoshi.. Ha kiváncsi vagy Rira...