A pilóta rutinosan találta meg a megfelelő helyet a leszálláshoz. Közel voltunk a célhoz, mégis épp elég messze ahhoz, hogy ha még mindig lenne ott valaki, akkor ne zavarjuk meg, ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. Észrevétlennek kellett maradnunk, kihasználva a lehetőséget a meglepetés erejére.
Odakint Tony magára hívta a páncélját. Az egyiket. Többet is magával hozott a biztonság kedvéért.
Beleszagoltam a levegőbe, és elbódított a friss erdőillat. Otthonosnak éreztem, megnyugtatónak. A környezet maga is ismerős volt, sokat túráztunk erre anyáékkal. Minden nyáron végigjártuk a megszokott útvonalunkat. A mélyen eldugott emlékek fájdalmasan tértek vissza, összeszorítva a mellkasomat.
- Jól vagy? - kérdezte Steve, miközben a derekamra csúsztatta a kezét, és egy puszit adott az arcomra. Közelebb húzott magához.
- Igen - bólintottam elgondolkodva - Persze.
- Ismerős?
- Igen - bólintottam ismét, és még jobban hozzá bújtam - Nagyon is.
- Kész vagytok, gerléim? - ereszkedett le mellénk Stark - Vagy még szeretnétek megnézni együtt a naplementét is, és majd utána?
- Menjünk - indultam meg rögtön, kilépve a kellemes, biztonságot nyújtó ölelésből. Ahogy a fülem mögé tűrtem a tincseimet, Steve mellém lépett, és megfogta a kezem.
- Mi ez? - kérdezte számonkérőn, de nem rám nézett, hanem Tonyra. Szúrós tekintettel méregette.
- Mi lenne? - kérdezett vissza ő nemtörődöm hangsúllyal - Biztosíték.
- Ev - fordult hozzám akkor Steve kérőn - Kérlek, ne viseld. Nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem lesz baj - mosolyogtam rá magabiztosan - Tony szerint 5 percig baj nélkül használhatom. Ha letelt az idő, csipogni fog az időzítő a karomon, és akkor leveszem.
Hosszan, fürkészőn nézett rám, aztán elengedte a kezem, és nekiindult.
- Először is fel kell mérnünk a terepet. Ev, tudsz nekünk valamit mondani a barlang belsejéről? Mennyire tágas? Mennyire mély? Milyenek a járatok?
- A bejárat után van egy több méter magas és széles barlangrész. Annyi biztos, hogy onnan csak egy lejárat van - kezdtem, majd kissé bizonytalanul folytattam - A többi... A többi részéről semmit nem tudok. Fent kellett várnunk apával, amíg anya odabent volt.
Steve kocogásba váltott, én pedig követtem a tempóját. Stark repülve követett minket.
- Rendben, akkor gyorsnak kell lennünk. Stark, te fedezel minket a felszínen, amíg rá nem találunk... arra a valakire, aki odalent van. Ha megvan, utánunk jössz erősítésként. Evony, te maradj végig mögöttem, hogy védeni tudjalak a pajzzsal, ha sárkányt találunk.
- Vettem - jelzett vissza Tony, és vele együtt én is:
- Értettem.
- Jól van - zárta le a stratégiai megbeszélést Steve - Megbeszéltem a pilótával, hogy ha jelt adunk, értünk jön a barlanghoz. Gyerünk!
Odaértünk a bejárathoz, és kintről odasimultunk a hegyoldalhoz.
- Tiszta - hallottam Stark hangját a fülemben. Steve bólintott, és futva elindult befelé. Odabent megcsapott a hűvös levegő, és az áporodott szag. A barlang valahogy másnak tűnt, mint kisebb koromban, de biztos voltam benne, hogy ez csak az emlékek játéka miatt lehet. Steve csak annyira nézett körül, hogy megállapítsa, valóban tiszta a terep, aztán felkapcsolta a karjára erősített fényforrást, és megindult lefelé a mélybe. Rohanvást követtem, erőltetve próbáltam tartani a tempóját.
