Mire feleszméltem az időre, már rég beesteledett. Egész délután kint voltunk, és sok mindent megtudtam Justin erejéről. Próbáltam hasonló nyitottsággal és bizalommal kezelni, habár nekem nehezebben ment. Neki a feloldódás ment nehezebben. Mondhatni kvittek voltunk.
- Pattanj fel! - kiáltott rám mosolyogva, a pár órával ezelőtti állapothoz képest nagyságrendekkel felszabadultabban a fiú. A jégtigris - mint megtudtam Ayrira volt a neve - hátán üldögélt, és felém nyújtotta a kezét.
- Ha én oda felülök, pillanatok alatt szétolvad.
- Tégy próbára! - replikázott a fiú, mire megvontam a vállam.
- Legyen.
A helyzet már csak azért is különleges volt, mert a tanácsai nyomán sikerült visszatérnem a transzállapotból - és mégis megőrizni, szabadon hagyni a sárkányt. Láthatóan sokat tudott rólunk, az erőnkről, a kultúránkról, a múltunkról. Nem sokat beszélt még így sem, de minden amit mondott, erről árulkodott.
A kezét figyelmen kívül hagyva felkapaszkodtam a tigris hátára.
- Kapaszkodj - intett Justin, mire kissé bizonytalanul körbefogtam a derekát. Megint megborzongott, mint mikor korábban megfogtam a karját. Ha jobban megfigyeltem magam, én is éreztem némi libabőrt, amit csak most fedeztem fel. Az erőnk reagált egymásra.
Akkor a tigris nekiindult a csillagfényes éjszakában. Felettünk a sárkányom repült, fényével megvilágítva az előttünk lévő még zöldellő fennsíkot. Csodálatos látvány volt, felüdítő, varázslatos. Egészen megbűvölt.
A vágtázó tigris keltette szél hátralebbentette szabadon lévő fürtjeimet. A szétterülő szabadság-érzéstől felnevettem.
Egy szélesebb mezőn lemásztunk a tigrisről, és elterültünk a fűben. A csillagokról beszélgettünk, amíg a sárkányom Ayrirával játszott. Sose láttam még ilyennek. Mint egy kis fióka és a kölyökmacska barátja. Egyikük sem akart ártani a másiknak, és játékukból kis gőzpamacsok, majd enyhe, áttetsző köd keletkezett, mely csak még misztikusabbá tette az éjszakát.
A tarkóm alá fektettem a karom, és úgy bámultam feléjük. Justin halkan felsóhajtott mellettem.
- Tudod, rég volt már, hogy ilyen jól éreztem magam valakinek a társaságában.
Meglepett ez a tisztán őszinte kijelentés. Mosolyogva felé pillantottam.
- Én is jól éreztem magam. Megismételhetnénk.
Bólintott egyet. Barna szemei ezúttal kékben játszottak aktív erejének hatására, és tudtam, hogy az enyém vörösben izzik. Közénk ült a béke és harmónia.
Hosszan a szemembe nézett.
Hirtelen rossz érzésem támadt, hogy talán átléptünk valamilyen határt. Nem tudtam, mi lehetett az a bizonyos határ, hiszen nem tettünk semmit... Mégis nyomasztóan intenzíven megült bennem az érzés.
Egészen közel húzódott hozzám, és végigsimított a karomon, ami libabőrös lett az érintésétől.
- Justin... - súgtam csendesen - Ezt nem szabad.
- Mit? - mosolygott szelíden, azzal a furcsa pillantással, amitől csak még jobban erősödött bennem a szorítás.
- Ezt. Ezt nem szabad.
A kezemre tette a kezét.
- Összetartozunk.
Kínos nevetéssel könyököltem fel.
