Újra és újra lesújtottam. Igencsak megtépáztam szegény bokszzsákot, több helyen kiszakadt és néhányszor ki is gyulladt, miközben kitöltöttem rajta minden dühöm. Egymás után puffantak az ütések, míg meg nem hallottam, hogy a közelben valaki más is csépelni kezdett egy másik kiválasztott zsákot. Akkor odapillantottam. Elmosolyodtam a látványtól.
Először úgy döntöttem, nem zavarom meg az edzését, aztán persze meggondoltam magam. Aztán megint meggondoltam magam. Így vitatkoztam magammal, míg végül mégis odafordultam, megvártam egy ütést, és az ütés pillanatában felrobbantottam a zsákot. Kicsit erőteljesebbre sikeredett a mutatvány, mint akartam, és Steve hátrazuhant az erőhatástól. Behúzott nyakkal sompolyogtam kifelé, amikor felcsendült a hangja:
- Evy...?
- Hm? - pillantottam vissza a legártatlanabb arcommal.
- Ez te voltál?
- Mi? Az? Dehogy... - rávigyorogtam.
- Azt állítod, hogy spontán felrobbant? - mosolygott vissza mindent értőn, miközben talpra szökkent, és elindult egy újabb zsákért.
- Nagyon erőset ütöttél bele, és szétesett. Nem először fordul elő veled - mutattam rá még mindig tökéletesen ártatlannak tűnve.
- Értem... - mondta kicsit sem meggyőzve, és a követkő pillanatban tiszta erőből repült felém az egyik zsák. Nem volt időm sem felrobbantani, sem rendesen elkerülni. Félreugrás közben oldalba talált, és nagyot nyekkenve értem földet.
- Szóval így játszunk? - mordultam fel játékosan, mire cinkosan rám mosolygott:
- Így.
Felkaptam a zsákot a láncánál fogva, lángra lobbantottam, és megforgattam néhányszor teljes testtel, aztán eldobtam felé. Könnyedén félrelépett előle. Nevetett. Durcásan összevontam a szemöldököm.
- Jól van!
Futva megindultam felé. Ő akkor már támadóállásban várt. Megindítottam felé az öklömet, mire elhajolt, és ő is "bevitt" egy támadást. Csak gyakoroltunk, játszottunk, így mindketten visszafogtuk magunkat. Nem volt cél az, hogy ténylegesen megüssük a másikat. Az egyik ütésnél megragadta a csuklóm, maga felé rántott, és közben magyarázni kezdett.
- Megfogod, odarántod, kettőt a könyökére kívülről - közben prezentálta is a mozdulatsort, alig hozzám érve - Végül arcon vágod. Gyere!
Elengedett, ellépett, aztán lelassítva egy ütést indított meg felém. Sokáig gyakoroltuk a mozdulatsort, majd aztán másokat is.
Olyannyira belemerültünk az edzésbe, hogy a füstszag viszonylag későn jutott el a tudatomig. Akkorra már lángolt az egyik fal. A teremben nem volt tűzjelző, mert állandóan bekapcsolódott volna miattam, viszont az volt az eljárás, hogy ha tüzeskedtem, mindig eloltottam az eredményt.
Megszólalt felettünk a füstjelző, és az egész épület beriasztott. Gyorsan eloltottam a tüzet, de már igencsak késő volt. Bizonytalanul Steve-re néztem, aki zavartalanul pakolni kezdett. Azzal, hogy koromfeketére égett a terem egy része és dőlt a füst a helyiségbe, nem igazán törődött.
- Steve?
- Igen? - pillantott fel érdeklődve.
- Égett a terem.
Bólintott, és még mindig kérdőn nézett rám.
- Mit fog szólni ehhez Tony?
Steve ekkor mögém nézett. Hátrapillantottam. Az emlegetett ott állt karba tett kézzel a bejáratnál, mellette Banner és Thor.
