-Csá’ Rob – intett a még mindig üvöltöző Johnt figyelmenkívül hagyva Nic az ajtóban áló fiú felé.
Áá... szóval ő a börtönös srác... - néztem bizalmatlanul az éppen Sarat ölelgető Robra (szegény lány hirtelen azt se tudta mit csináljon). Szőke haja kócosan lógott a homlokára és félig kigombolt rendőrségi egyenruhát viselt... inkább nem akarom tudni hogy került rá. Ekkor Rob váratlanul elengedte a tűzpiros Sara-t és elém lépett.
-Helló cicamica... –nézett a szemebe egy (szerinte) csábos mosollyal – még nem volt alkalmam bemutatkozni. Robert winton vagyok de nyugodtan hívj csak Robnak – vigyorgott hülyén és előhúzott a rendörségi egyenruhája alól egy vörös rózsát – Nic szólt hogy lett egy új tagunk szóval hoztam üdvözlő ajándékot – felém nyújtott a virágot de ahogy közelebb hajoltam hogy elvegyem még a fülembe súgta – üdv a csapatban cicus! Én csak zavartan álltam és figyeltem ahogy Rob, John-t is át próbálja ölelni (nem túl nagy sikerrel)... jól van na az ember nem minden nap kap vörös rózsát egy szökött fegyenctől főleg ha egy félszellemről van szó. Egyébként kezdem sejteni kitől tanulta Nic az állatneves megszólításait...
●●●
Bocsánat, hogy csak egy fél részt (jó valjuk be, ez inkább csak egy negyed rész) tudtam felrakni,
de egész héten kb semmi időm nem volt írni, most hétfőn pedig megyek táborba egy hétre
szóval itt lesz egy kis kavarodás, de ha minden jól megy jővő hétfőre
vagy kedddre hozom az egész fejezetet... és talán a Nic szemszöges részt.
YOU ARE READING
IGNIS : egy majdnem átlagos kávézó
FantasyAmy Carvel boldogan élte (nagyjából) békés gimis éveit, amikor egy szép napsütötte napon. . . elgázolta egy autó. Mit csinálnál ha hirtelen a normális emberek számára láthatatlanná válnál, és aki miatt ez megtörtént, ott akarna hagyni az út szél...
