IGNIS : egy majdnem átlagos kávézó

10. fejezet

-Huh... kösz a segítséget Benjamin - fújta ki magát mellettem Nic, mire az ellőttünk álló izmos óriás csak csöndben biccentett egyet, és visszaballagott a pulthoz fagyit árulni. Rob gondolom láthatta a meglepett tekintetemet, mert megsúgta, hogy ő is az Ignis csoport egyik tagja.

-Na, sikerült megszereznetek a ruhát? - kérdezte Sara kíváncsian. Fáradtan néztem végig magamon, mire nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. A gyönyörű ruhám most koszosan lógott le rólam helyenként kisebb, nagyobb szakadásokkal.

-Hát ezt már kétlem, hogy fel tudom venni az összejövetelre - bámultam hisztérikusan röhögve a mellettem álló két fiúra. Erre Nic némán összenézett Robbal, és csak szemkontaktussal megbeszéltek valamit. Aztán mindketten felém fordultak, de az arcukon mintha átsuhant volna egy huncut mosoly.

-Van egy ötletem... - szólalt meg végül gonosz mosollyal Nic - én már amúgy se szeretem ezeket az puccos találkozókat, mivel az egész túl fegyelmezett és... hát... unalmas, szóval egy kicsit feldobhatnánk a hangulatot a megjelenésünkkel...

-Bökd már ki végre, hogy mit akarsz mondani! - szoltam közbe kíváncsian.

-Mi lenne ha pizsamában jelennénk meg? - vigyorodott el, és várta Sara-val a reakcióinkat.

-MI VAN? - kerekedett ki mindkettőnknek egyszerre a szem.

-Azt akarod mondani, hogy azért jártunk végig ennyi ruhaboltot, és azért loptuk el nagy nehezen ezt a méregdrág estélyit, hogy aztán végül pizsamában menjünk a találkozóra, mert szerinted „kicsit feldobhatnánk a hangulatot a megjelenésünkkel"!? - fejeztem be ordibálva a kirohanásom.

-Miért van jobb ötleted? - kérdezte, mire én már soroltam is volna az összes lehetőséget ami akkor eszembe jutott, de Sara közbe vágott.

-És mi lesz az én ruhámmal? - mutatott rá arra, hogy velem ellentétben az övé teljesen ép és karcolás mentes.

-Majd abban szolgálod ki az Ignis-ben a vendégeket - legyintett Rob, amit Sara meglepetésemre csak egy vállvonással elfogadott „mert hát végülis miért ne"? Most már mindhárman engem pásztázva várták, hogy én is belemenjek, és ahogy végignéztem az arcukon, lassan bennem is elkezdett felébredni egy bizonyos őrült kalandvágy, ami nem hagyta, hogy tovább tiltakozzak.

-Na jó... Sara, kölcsön tudnál adni nekem is egy pizsit? - adtam be a derekam, egy vidám mosollyal az ajkamon, mire a két fiú vigyorogva lepacsizott. Amúgy azért kértem, mert eddig csak egy pólóban aludtam.

------ ▪ ------

Másnap délután Sara-val a szekrénye előtt feküdtünk, és azzal szórakoztunk, hogy felfedeztük milyen csodás pizsijei és hálóingjei vannak, amikor megszólalt.

-Amúgy mi van veled és Nic-el? - kérdezte, nekem meg ötletem se volt, hogy mit válaszoljak erre. Igazából én se tudom, hogy mi van köztünk. Általában a hátam közepére se kívánnám, de néha egész jó elvagyok vele, persze csak ha nem kezd el megint bombázni mindenféle perverz megjegyzéssel.

-Hogy érted? - próbáltam hülyének tettetni magam, és nem mertem az engem fürkésző Sara szemébe nézni.

-Jaj, hát erről az egész fura légkörről beszélek, ami körülöttetek van. - forgatta meg a szemét, mire én félve rá néztem. Igaz csak pár napja ismerem, de már egész megbíztam benne szóval végül egy nagy sóhajjal elkezdtem mesélni. Össze vissza magyaráztam el a történetet, attól kezdve, hogy kiesett a tör zsebéből egészen a mai napig. Ő csak türelmesen végighallgatott, és néha hümmögött egyet. Amint befejeztem a szóáradatomat azt vettem észre, hogy egy kicsit megkönnyebbültem. Olyan jó volt végre valakinek kiönteni a lelkem. Még egy kicsit beszélgettünk minden féléről, aztán neki láttunk kiviválasztani a ruháinkat.
Hosszú keresgélés után végül Sara-nak egy világoskék, pöttyös, rövidujjú hálóing jutott, nekem pedig egy fehér ujjatlan, egy nagy eperrel a közepén és természetesen a hozzá tartozó rövidnadrág teli ugyanolyan, pici szamócákkal. Vigyorogva nézegettük magunkat a tükörben, amikor Rob nyitott be a szobába. Egy sötétkék pizsi volt rajta, egy koronás majommal a pólóján. Ő is mellénk állt a tükör elé, és röhögve figyeltük ahogy mindenféle pózokba vágta magát. Éppen a „toppmodelljárást" gyakorolta (riszálta a fenekét), amikor Nic is megérkezett. Velünk ellentétben rajta csak egy egyszerű fekete pizsama volt, mire mindhárman egyszerre fejeztük ki nemtetszésünk.

-Nem baj! - szólaltam meg váratlanul, mire Nic rosszat sejtve kezdett el araszolni az ajtó felé - Ha szépen megkéred szerintem Sara neked is szívesen ad egy pizsit - jelentettem ki egy ördögi mosollyal. Ő erre elkezdett eszeveszettül rohanni a kijárat felé, de Rob és Sara együttes erővel leküzdötték a földre. Én gyorsan odaszaladtam a szekrényhez, és kiválasztottam a pizsamák közül egy rózsaszín flitterekből kirakott „I love Spiderman" feliratú pólót, (gőzöm sincs honnan vannak Sara-nak ilyen fura ruhái) mert kedves vagyok, és tudom hogy „imádja" a pókokat.

Ahogy Nic meglátta a flitteres csodát küldött felém egy ijedt pillantást, amit én viszonoztam is egy „előlem nem menekülsz mosollyal". Erre elkezdet tiltakozni, de végül feladta, és csak csöndben tűrte, ahogy rászenvedem a felsőt.

-Most boldog vagy? - nézet rám durcásan az új alvóspólójában, mire csak elnevettem magam, és elégedetten bólogattam.

-Hát haver, szörnyen sexi vagy! - veregette meg a vállát vissza fojtott röhögéssel Rob is. Ezt már Nic se bírta ki mosoly nélkül, de hirtelen benyitott Mamma.

-Gyerekek, már mindjárt indulno... - dermedt le teljesen, amikor meglátta a szoba közepén ülő Nic-et és körülötte minket. Kicsit még pislogott aztán közölte, hogy inkább nem akarja tudni mi folyik itt, de mindjárt jön a fuvar értünk. Gyorsan össze kaptuk magunkat, és kiszaladtunk a kávézó elé, ahol már várt ránk egy taxi.

-Aztán nehogy valami bajba keveredjetek! - ölelgettet meg minket Mamma.

-Nem lesz semmi... - legyintett szórakozottan Rob, és már be is szállt hátulra a kocsiba. Utána Sara aztán én jöttem volna, de Nic közbe szólt, hogy ő nem akar egyedül elől ülni. Sóhajtva kászálódtam ki, mire ez sem tetszett neki, mert kijelentette, hogy mellettem is akar ülni. Erre már kezdtem volna kiakadni, hogy mit képzel magáról, de Sara fáradtan közbevágott, és gyorsan előre ült.

-Na, ez igy már megfelel az uraságnak? - sandítottam mérgesen Nic-re, mikor már beültem középre Rob mellé.

-Hát, ha csak kettesben utaznánk az mégjobban tetszene - vigyorodott el perverzen, mire gyorsan hasba vágtam.

-Ez fájt! - dőlt nekem egy kanyarban, ezzel teljesen a mellettem ülőnek passzírozva.

-Aú... - nyögtem fel én is, mert Rob megpróbált visszalökni, amivel azt érte el, hogy most Nic-re dőlve utaztam tovább. Ahogy hozzá értem megcsapott a jellegzetes enyhe szappan és mentol illata, amitől bizsergés járta át a testem. Lassan felnéztem, mire két gyönyörű, de meglepett szempárral találtam szembe magam. Egyből felültem, és az út további részében nem is nagyon szólaltam meg.

Fájdalmasan kecmeregtem ki a kocsiból, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat. Kemény három órán keresztül utaztunk, de végül hála az égnek megérkeztünk, mert ha pár perccel is tovább maradtunk volna összenyomva abban a kocsiba, én esküszöm kiugrom az ablakon.

Ekkor tűnt fel, az előttünk magasodó gyönyörű kastély. Kőből készült falait már befutotta a borostyán és az is biztos, hogy jó pár évet megélhettek, de még mindig tiszteletet sugárzott az óriási épület.

Mielőtt még beléptünk volna a kapun végig néztem magunkon. Mind a négyen csodálatos pizsamáinkban készültünk találkozni a másik három társaság főbb tagjaival és persze a fémtárgyaikkal..

-Őrültek vagyunk... - suttogtam mosolyogva, mire Nic átkarolta a vállam.

-Arra vagyunk kiképezve, hogy ha kell toronymagas, őrjöngő szellemeket nyírjunk ki... - nézett le rám - most őszintén!? Mire számítottál? - vigyorodott el, én pedig gondolkodás nélkül visszamosolyogtam.

-Na, indulás! - kopogott be hirtelen Rob a kastélyba, mire nemsokára ki is nyílt az ajtó, és mi izgatottan beléptünk.

Bent egy szőke, fehér ruhás lány előszőr döbbenten végig mért minket, aztán inkább szó nélkül elvezettet egy teremhez, és kinyitotta nekünk az ajtót.

Ahogy beléptünk minden szempár ránk szegeződött. Kilencen ültek egy hosszú, díszes asztalnál, ami teli volt finomságokkal.
Magamban muszáj volt elmosolyodnom az arcokon, ahogy végig néztek rajtunk. Hát igen... gondolom nem minden nap találkoznak mindenfelé mintás pizsamákba bujtatott, vigyorgó, emberkékkel.

●●●

Eljutottunk a 10. fejezetig!!! *^*

Ja, és a KÖVETKEZŐ résztől kezdve elkezdődik egy játék,
szóval csak annyit mondok, hogy innentől érdemes nézni
A FEJEZETEK ELSŐ BETŰJÉT!