No More Dream /szünetel/

Prológus

Egy hangot hallottam. Azt mondta ez így nem fog menni. Megijedtem. Hogy én legyek az, akinek fel kell adnia?! NEM!! Nem akarom! Ez a hang azt mondta: 'Ne erőlködj, tudod hogy nem sikerülhet. Nincs rá erőd, nincs hozzá eltökéltséged, nem vagy magabiztos, és még anyagilag sem engedheted meg.' TUDOM! Jó? Azt mondta: 'Mindent, vagy semmit. Ha nyersz, hát legyen. Ha nem, összetörlek.' Némán bámulok magam elé. Sírni akarok. Ordítani torkom szakadtából azt hogy EZ NEM IGAZ. De nem tudok. Csak egy-egy eltévedt könnycsepp hull a szememből. Mit tegyek? Már semmit. Végem. Azok az édes álmok....azok a nagy életcélok....vége. Ez már régen több mint egy játék. Ennek egy élet a tétje. Egy élet, ami jelenleg szilánkokra tört. A szívemben érzem , a szilánkok szúrnak. Fáj. Túlságosan is. Ez volt az álmom, ez volt amire mindent feltettem! És most? Darabokban áll. Nem tehetem azt amit akarok...De akkor mit? Nem érdekel más, de ha mégis, azt mondja: 'Ugyan már, nem éri meg. Csak elvesztegeted vele az életedet. Meg élni sem tudnál belőle. Felejtsd el.' Egy éles kacagás tört fel. Megijedtem. Jobban mint előtte. Félek. Az a jövő amit képzeltem, már nincs többé. VÉGEM. Nem tehetek mást, mint hogy ebben a maradék egy évben , tanulok a halálig. És mint a vak aki azt reméli egyszer meglláthatja a világot, reménykedem , hátha mégis van még számomra valami. Ha csak egy icipici szilánk is megmaradt a képből, harcolni fogok érte, és újra összerakom azt. De érzem, a vég hűvös szelét.... szinte semmi reményem. Semmi esélyem.... hol van most ő aki megnyugtathatna? Hol van ő kinek az ölelése , csókja képes arra, hogy az én tomboló elmémet és üvöltő szívemet lecsitítsa?? Nincs itt. Nem is lesz. Hát persze.... hiszen, nem szánt minket egymásnak a sors... szinte senkivé. Úgy látszik mégiscsak tartom magam ahhoz, aki voltam, és aki leszek. Nem hiába vagyok Farkas, hát legyen minek lennie kell. Egyedül, magányosan, talán védtelenül, mégis felfegyverkezve, harcra készen várok. Várok az alkalomra....hogy kitörhessek.....és legfőképp.....hogy éljek...A hang újra megszólal: 'Kössünk alkut! 2 év alatt boldog és szerető családra lelsz, munkád lesz és egyebek akkor békén hagylak és hiszek neked, de ha nem?! VÉGED!!'
Rendben, legyen. Hisz mi mást is mondhattam volna?...