No More Dream /szünetel/

6. Rész

Nahh kis szerelmeim itt az új rész! 😆😆 nem tudom a következő mikorra váható, de igyekszem 😉
Jó olvasást! ❤❤

Nem értettem. Egy kamionrakománya leégve, a vezetőfülke tiszta vér. Nem csak ez rázott meg hanem ami utánna is állt meg előtte. Ezért nem ütöttek el... mert kikanyarodtak és egymásba mentek. Nahh és? Én miért élek még? Ma meg kellett volna halnom! Annak a kamionnak el kellett volna ütnie.... Miért? Miért hagy szenvedni? Miért nem mond senki semmit? Miért mentett meg valaki?... Valaki... valaki aki most már egyre jobban beindította a fantáziám. Rá akartam nézni, de nem ment. Nem értem miért vagy mivel érdemeltem ezt ki, hogy megmentsen? Erőt vettem magamon és felnéztem. A megmentőm érezte... így lenézett rám. A szeme... gyönyörű. Nagyon mély sötét barna vagy már fekete, de sötében nem láttam remdesen. Olyan ismerős arca volt. Mintha már láttam volna... valahol... de hol? Mindegy, nagyon nem érdekelt. Arra rájöttem, hogy ázsiai ugyanis húzott szeme volt, ami most az egyszer kifejezetten tetszett. Csak most jöttem rá, hogy mit is imádhat a hasonló fazonú emberkékben Eszter, bár ha tudná, hogy élőben mennyire másak?! Újra mellkasába temettem arcom és újra sírni kezdtem. Nem tudott velem mit kezdeni ezért megkérdezte a nevem. Oké ebből nincs probléma hisz ez természetes... csak angolul. Nagyon meglepett. A sírásom abbamaradt. Újra szemébe néztem és kis idő elteltével válaszoltam.
"- Farkas Bettina.
-Ohh szép név! Az nevem Kim Tae Hyung."
Olyan boldog voltam, hogy végre hasznát vehettem nyelvtudásomnak így eltudtunk beszékgetni. Megtudtam, hogy koreai és csak V-nek kell szólítanom. Elmeséltem neki a storymat amit végig bociszemekkel hallgatott. Mikor a megmentése jött megfogta a kezem (mert közben sétéltunk.) Megállt ezért nekem is meg kellett. Ránéztem ő közelebb lébett és magcsókolt. Nem tudtam mit csinálni, de tetszett tehát csak hagytam magam. Mikor elvált tőllem megadta a telefon számát és "haza" kisért, ugyanis Majáékhoz mentünk. Olyaan... hajnali 2 lehetett, de a házban mindenki fel-le rohangált idegében. Amikor benyitottam mindenki egyszerre állt meg és nézett rám.