1. Rész

125 8 1
                                    

...Két év?! Ez nagyon kevés. Ebből minimum egy  a tanulással fog elmenni... Az a másik egy?! Hát kössz! Nogyon kis cuki vagy! Egy év alatt legyen munkám, férjem vagy csak pasira gondolt? Vagy.. egyész családra gyerekekkel? Mindegy úgyis mind lehetetlen... Vajon mit értett a "VÉGED!!" alatt?...

Ezekkl a gondolatokkal aludtam el. Másnap iskolába menet is végig ezen kattogtam.... Talán jobban kéne tanulnom? Áhh az lehetetlen! Minden olyan nehéz lett... A suliban is nehezen tudtan figyelni. Barátnőimnek nem mertem elmondani, úgy is hülyének néznének vagy elmezavarodottnak. Szüleim sincsennek otthon. Talán jobb is így. Tuti 1000 orvoshoz kéne járnom és azzal akár mind a 2 évem elmenne. Neem. Jobb így. Ez az én titkom.

Ez a nap is eltelt. Beesteledett, lefürödtem és vártam...vártam és csak vártam. Hogy mire? Ez jo kérdés. Nem tudom. Talán a hangot, a magyarázatot, mikor végre felfogomom, hogy mi történt tegnap vagy csak, hogy végre el tudjak aludni. Nem tudom  mennyit vagy, hogy meddig vártam, hiszen mikor agyilag újra "ezen a világon" éreztem magam már haza felé tartottam. Ezek szerint ma se történt semmi.
Teltek a napok a hónapok. 4 hónap eltelt.... mégy mindig semmi. Nem tudom kezdtem megnyugodni vagy  épp megijedni? Már semmit nem tudok, de úgy érzem ez az út még hosszú lesz.

No More Dream /szünetel/Where stories live. Discover now