Okés >< meglehet kövezni, de nem direkt hagyok ilyen hézagokat a részek feltöltése közben >< valami mindig megakadályozza, hogy folytassam. Nem ígérek már semmit és most utoljára akarok bocsánatot kérni. Ugyanis kiraktam, hogy szünetel, ez nem azt jeleni, hogy egyáltalán nem lesznek részek, csak mivel olyan ritkán van ezért gondoltam felhívom erre a figyelmet a címben is.
Tae ezt észre vette, ezért ő se ment tovább. Egy lépéssel állt előttem. De amikor látta, hogy kezeim fülemre tapasztom, hozzám sietett. Jobbkor nem is lehetett volna jobb helyen. Ugyanis a hang tovább visította: 'NE AKARJ ÍGY ÉLNI! HALJ MEG! CSAK ROSSZABB LESZ! Ezek után nem bírtam. Visszaüvöltöttem.: -NEM! 'NEM NYERHETSZ!' -DE! 'HA SZENVEDNI AKARSZ?! ÉN HAGYLAK.' Ezek után nem bírtam megállni saját lábaimon. V elkapott. Elkezdtem üvölteni, és sírni. Tae felvett az ölébe, én a nyakába kapaszkodtam és mellkasába temetve arcom, folytattam elkezdett sírásom. Mire hazaértünk lenyugodtam. Az ajtó előtt letett. Megvárta míg betotyogok kis szipogva, majd egy halk -Bye-al elköszönt, mire én csak visszaintegettem neki. Az ajtót bezárta , én felbattyogtam. Maja apukája szokás szerint a gép előtt ült.számomra lehetetlennek tűnő matek képleteket/példákat számolt. Beléptem szobánkba és az ajtó mögött már ott állt Maja. Nyakéba ugrottam és bőgni kezdtem, amin persze ő is elsírta magát. Nagy nehezen kibökött egy kérdést.:
"-Mi történt?"
YOU ARE READING
No More Dream /szünetel/
FanfictionEbben a történetben egy olyan lányról fogtok tudni olvasni kinek az élete 1 éjszaka alatt megváltozott. A lány egy hanggal beszélget. Ez a hang hogy csak a fejében van vagy egy tényleges lény/személy ő maga sem tudja. (Köszönöm az ihletet barátnőmne...
