No More Dream /szünetel/

4. Rész

Eltelt az idő munkám, pasim nincs, de holnap "VÉGEM". Már nagyon féltem határozottan rettegtem. Ez meg is látszódhatott rajtam, mert mindenki megpróbált vigasztalni. Igaz nem sokat ért, de jól esett. Végül úgy döntöttem felhívom anyát, de mielőtt ezt megtettem volna Eszter hívott (az aki Koreába ment).
"-Szia! Remélem nem zavarlak, de ha mégis akkor is elmondom.
-oke. Mond!
-Hazajöttem tegnap Szöulból és az a hír fogadott, hogy a BTS itt van Magyarországon. Ugyee?! Annyira szupi! Erről viszont míg Koreában voltam nem tudtam.
-Akkor boldog lehetsz, hogy most jöttél haza.
-Nagyoon. Nah csak ennyit akartam meg ha látod őket állítsd meg és hívj fel!
-Jó persze fel se ismerem őket.
-Nahh puszi szia!"
Elköszönni se hagyott időt.
Nem éppen tudtam hova tenni azt a hívást így felhivatm anyáékat, álltalában eggyütt vannak ezert mind1 kit hívok úgyis másikójuk veszi fel.
"-Szia Betti! Hogy hogy hívtál? -szólt bele apa
-Apa! Apa!
-Mond kincsem! (Anya)
- Csak SZERETLEK titeket! Mindig, mindenhol"
Ahogy Eszterse várta meg hogy rlköszönjek én se vártam meg anyáék válaszát csak kinyomtam őket. Ma meg haza kene nézni, hisz ki tudja mi lett ott?! Maja es az apukája elkísert és ők is látták, hogy sehol egy porszem, minden rendben, pedig egy éve nem használt házban?! Anyáek se jöttek augusztusba. Most az először örültem neki. Felmebtünk a szobámba ahol szintén minden rendben volt es a helyén. A képek nem voltak eltörve a ruhák a szekrényben, pedig Maja apukája is aláírja hogy itt egy éve bomba robbant. Leültünk mindhárman az ágyra. Az ablakkal szemben. Ott ahol előszőr es masodszor is hallottam ugyan azt a hangot. Most megint vártam, hogy megszólajon. 'Ne feledd!!' Ismét a hang. Maja és az apukája elkezdtek forogni, hogy honnan jöhet a hang. Mostmár 100%ban biztos voltam, hogy nem csak kitalálom. Majáek nagyon megiedtek. Menni akartak, en meg maradni. Legalább itthon meghalni, de akaratom ellenére elkezdtem az ajtóhoz menni és elindulni Majáékhoz. Ők csak követtek. Aznap nem tudtam megszólalni. Nagyon féltem.