No More Dream /szünetel/

3. Rész

Nagyon nem akartam elmondani, de elveszíteni se.
" -Tehát...Este ültem az ágy szélén és kifelé bambultam. "Egy hangot hallottam. Azt mondta 'Ez így nen fog menni....' "
-Hát te tényleg hülye vagy! Nem csalòdtam benned.- paskolta meg vállam majd rátört a röhögő görcs.- Nah, de most hogy megröhögtettél jöhet az igazi sztori.
-Mondtam, hogy hülyeség, de ez volt! Kérlek! Hidd el! Legalább csak te! Végülis te kerdet, te voltál kíváncsi!
-Jó Jó Jó Oké elhiszem, de komoly egy álomtól igy befostál?
-Mondom LEHET, hogy álom, de nem hinném.
-Jó nekem oké. Legalább nem az álmodozással leszel elfoglalva mint Eszter, hogy jön egy jó pasi és puszi-puszi happy end.
-Ha te ezt látod benne!?"
Ezek után csak mentünk egymás mellett és a boltokban is csak mutogattuk a cuccokat és nem beszéltük ki mint máskor. A jó pasikat se, csak végig néztük őket és mentünk tovább. Eljött az ideje, hogy hoza kóvájogjunk.

Mikor hazaértem, felmentem a szobámba és minden kupis volt. Pedig én mindig én mindig rendet rakok magam után. Képek összetörve, könyvek leborítva, ruhák szana szét. Minden a feje tetején. Kihúztam a függönyt és néztem ki az ablakon az autókra. Ismét válszat varva. De most se kaptam. Összebb pakoltam és elmentem fürdeni. Fürdés után fel akartam hívni Maját, hogy neme alhatok ott vagy valami. Hisz ki akar egyedül lenni egy olyan házban ahol míg nem vagy otthon kupit csinál valami/valaki. Viszont terveim nem jöttek össze. Ahogy kiléptem a fürdő ajtaján (ami amúgy a szobámba nyílt) a hang ismét megszólalt. 'EGY ÉV ELTELT! A fele még hátra van. Eddig nem sokat tettél annak érdekében, hogy te nyerj. Nem bánom. Te életed!' Az utólsó 2 mondatnál ismét sírhazltnékom támadt. Üvölteni akartam a semmube, de se könny se hang. Semmi. Most már biztos voltam benne, hogy igaz volt mindvégig. Mégjobban felakartam hívni Maját, de a kezem annyira remegett hogy nem ment. Nem akartam egyedül lenni, nem akartam aludni, nem akartam ott lenni ahol voltam, nem akartam az életet. NEM! NEM!! NEM!!! Az én szabályaim akarom! Az igazi életem! Nem akartam feladni a hang elleni küzdelmem! Én akartam nyerni egyedül, de a félelmem hagytam győzni. Végül nagynehezen sikerült Maját felhívnom aki az apukáját elém küldte, hogy este 11kor ne kelljen egyedül kóvájognom elég nagy távon. Összeszedtem a cuccom ami 1-2 hétre elég lenne. Szerettem ott lenni. A szülei lányukként kezeltek tesói meg testvérként. Természetesen tudták, hogy szüleim Amerikában, tesómat meg eleg sokan ismerik, mert a leghíresebb fotós. Így ő élete 98%át utazással töltötte. Ezek után én maradtam egyedül 16 éves korom óta. Régebben, de meg most is utáltam és utállok egyedül lennj ezert volt, hogy hónapokig is Majáéknál voltan vagy ők voltak nállam. Úgyhogy isnertek annyire, hogy tudják csak úgy este 11órakór nem hívom fel őket. Ennek tudható az esti program. 1-1 bögre kakaó mellett az asztal körül ülve meséltem el újra a történteket mindenkinek. Anyukája azonnal hívni akarta a rendőrséget, de sikerült lebeszélnünk ugyanis csak hülyének néznék és elküldenék egy dokihoz. Így inkább mentünk aludni. Szokásunkhoz híven kezes lábast aludtunk Majával a kicsjt szélesebb, min egy szemelyes ágyán. Reggel a kutya ébresztett.