The fault in my dance

Part 4

·A n s w e r s·

__________________

Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy elküldtük a papírokat. Állítólag ezen a héten kellene érkeznie a válaszoknak, de ma már szombat van, a postás meg még mindig nem jött.

Nem tagadom. Megfordult fejemben, hogy lehet, hogy ez az egész csak átverés volt.

Az elmúlt egy hónapban semmi érdekes nem történt. Éltem monoton mindennapjaim, suliba mentem, a táncstúdióba jártam, a bárban dolgoztam esténként.

Egyszerűen nem tudtam aludni, ezért inkább halkan kikeltem sötétszürke ágyhuzataim közül, hogy ne keltsem fel Lisat, aki ismét nálam aludt, és felvettem egy fekete mackónadrágot, meg egy szürke melegítőfelsőt, majd szőrös papucsomban lecsoszogtam a konyhába.

Feltettem forrni a vizet, és közben a faliórát figyeltem, ahogyan a másodpercmutató folyamatosan halad, és egyik pillanatban a hosszabb cáger félig elfedi a tizenkettes számot. Hét óra van.

Épp ültem volna le az egyik bárszékre, de csöngettek.

Gyors az ajtóhoz siettem, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon ki keres minket ilyen korán.

- Jó reggelt kívánok! Alexa Blaket keresem! –nézett végig rajtam a postásférfi.

- Jó reggelt! Én vagyok az. –fontam össze magam előtt karom, mert a kinti hideg elég szépen beférkőzött felsőm alá.

- Itthon vannak esetleg a szüleid? Mert egy szállítmányt hoztam, és ezt csak nagykorúnak adhatom át! –mosolygott rám.

- Nincsenek itthon, de ez nem gond, mert már elmúltam tizennyolc.

- Esetleg láthatnám a személyidet? –vonta fel szemöldökét.

- Ugye most csak hülyéskedik velem? –vontam fel én is szemöldököm. Közben egy kéz simult hátamra, majd oldalra nézve megláttam testvérem.

- Valami gond van? –dőlt bátyám az ajtófélfának.

- Jó reggelt! Egy szállítmányt hoztam, amit át kell adnom, de a kisasszony nyitott ajtót –mutatott rám –és neki nem adhatom át a csomagot, mert még kiskorú. Kértem a személyiét de nem akarta megmutatni. –vont vállat.

- Nagykorú már, szóval odaadhatta volna neki, de így én fogom átvenni, ha persze megengeded. Vagy, esetleg nekem is meg kell mutatnom az igazolványom?

- Nem, nem kell. Tessék itt van a csomag –nyomta bátyám kezébe a közepes méretű dobozt –és itt kell aláírni. –mutatott egy papír alján lévő vonalkára.

- Köszönjünk. Na szia! –csukta rá Mark a postásra a bejárati ajtót, válaszát meg sem várva.

- Úgy felidegesített!- duzzogtam Mark mellett.

- Nyugi már csak egy hülye gyökér. –lökte meg vállam –Tessék, azt hiszem ez a tiéd. –adta óvatosan kezembe a csomagot.

Épp a nappaliba tartottunk, mikor a lépcső alján megjelent barátnőm, aki úgy nézett ki, mint egy madárijesztő.

- Reggelt. –intett nekünk szemét dörzsölgetve.

- Jó reggelt. –köszöntünk egyszerre bátyámmal.

- Mi az a kezedben? –vonta fel egyik szépen ívelt fekete szemöldökét Lisa.

- Fogalmam sincs. –néztem körül a dobozt, hátha ír rajta valamit, hogy kitől érkezhetett, de semmi sem volt rajta –Most hozta a postás, épp kibontani készültünk. –indultam meg a nappaliba, majd a kanapéra ültem.