The fault in my dance

Part 3

·M e e t i n g·

_________________

Ma már vasárnap van, és épp Anyunak segítek elmosogatni. Tegnap este megírtam Andynek, hogy elfogadom az ajánlatot.

Tegnap délután tartottunk itthon egy nagy kupaktanácsot, ahol beszámoltam az egész dologról. És nagy meglepetésemre Mark és szüleim is teljes mértékben támogatnak benne. Ami azt illeti, én arra számítottam, hogy Apának nem fog tetszeni, hogy ilyen fiatalon kirepülök a fészekből, és elköltözök.

De hálás vagy, hogy mindnyájan megértik, hogy ez fontos nekem, és mellettem állnak.

Még tegnap este, mikor Markkal sorozat maratonoztunk, megbeszéltük, hogy ma ő fog elkísérni Paulhoz a megbeszélésre.

Miután az utolsó tányért is a helyére tettem, felmentem a szobámba, hogy elkezdjek készülődni. Gyors fogat és arcot mostam, majd hagytam, hogy hajam vállamra omoljon.

Tettem egy kis alapozót arcomra, majd húztam magamnak tusvonalat, és végül egy kis szempillaspirállal fejeztem be a sminkelést.

Felhúztam már előre kikészített ruhám, ami egy krémszínű nadrág, sötétkék ing és aranyozott óra volt.

Átmentem Mark szobájába, hogy megnézzem ő hogy áll. Épp az inge utolsó gombjával szenvedett, mikor benyitottam.

- Kész vagy? -dőltem az ajtónak.

- Én igen. Te? -nézett rám a tükörből.

- Ühüm, csak fel kell húznom a cipőm. -indultam vissza szobámba.

Felhúztam krémszínű magassarkúm és egy sötétkék télikabátot, majd egy táskába beledobtam a pénztárcám meg telefonom, és egy utolsó pillantást vetve magamra a tükörben, elindultam az udvarra.

Mark már az autójában ült, ami a feljáróra volt parkolva. Gyors odasiettem, és megpróbáltam közben nem elcsúszni. Beültem bátyám mellé, aki maximumra csavarta a fűtést, és kikanyarodva az utcából tartottunk menedzserem cége felé.

Alig telt el húsz perc, és már le is parkoltunk egy felhőkarcoló előtt. Fellifteztünk a hatodik emeltre, majd jobbra fordulva megtaláltuk a faajtót, amelyen egy arany kistáblába volt belegravírozva a Paul Wilson név.

Kettőt kopogtam az ajtón, majd egy „Tessék" után beléptünk testvéremmel az óriási irodába, ahol a menta zöld és sötétbarna színek domináltak.

- Szia Paul! -kezeltem le rég nem látott menedzseremmel, majd adtunk egymásnak két puszit.

- Szia Lexie! Örülök, hogy látlak! -mosolygott rám. -Szia Mark!Jó téged is látni! -kezelt le bátyámmal.

- Én is örülök! -foglaltunk helyet testvéremmel.

- Andy még nem ért ide, de hamarosan jönni fog. Mit kértek inni? Vizet, üdítőt vagy esetleg whiskeyt? -fordult az italos pultjához, miközben Markkal levetettük kabátunkat.

- Én vizet kérek. -igazítottam meg ingem.

- Rendben. És te Mark? -nézett bátyámra Paul.

- Én is vizet kérek. -bólintott testvérem

- Na ne már Mark...legalább te kérj valami ütősebbet a víznél. -nevetett fel Paul.

- Nem. Tényleg vizet kérek, én vezetek meg minden. -mutogatott kezével.

- Hát jó. -törődött bele Paul, majd elébünk rakott két pohár vizet.

Körülbelül öt perc után megérkezett Andy is. Lekezelt mindenkivel, majd helyet foglalt Paul mellett.