The fault in my dance

Part 21

•B i e b e r     F a m i l y•
______________________________

A reggeli napfény halvány sugarai próbálnak áthatolni a sötétítő vékony résein. A hálóban félhomály, és csend van. Csak a mellettem fekvő szőkeség egyenletes szuszogása hallható.

Nem akartam felkelteni az alvó fiút, ezért óvatosan lehámoztam magamról tetovált karját, és a párnára tettem. Visszahajtottam a paplant, és próbáltam úgy kijutni a folyosóra, hogy lehetőleg ne rúgjak bele semmibe.

A konyhába érve feltettem forrni a kávénak a vizet, majd előszedtem a palacsintához a hozzávalókat, és elkezdtem elkészíteni a tésztát.

Alig tizenöt perc alatt kész lett a reggeli, és a kávé is, majd a fekete csészével a kezemben a pult mögé ültem.

Kicsit ideges vagyok, hogy ma találkozok Justin anyjával. Nagyon remélem, hogy kedvelni fog, mert nem szeretnék rossz kapcsolatban lenni vele. Nagy családi ebéd lesz Pattienél, ahol Justin apja is ott lesz.

Igaz, hogy elváltak, de mondta a fiú, hogy próbálnak jó kapcsolatot ápolni egymással.

Épp nyeltem le a kortyot, és tettem le a csészét a pultra, mikor egy meleg kéz simult az oldalamra, én pedig majdnem leesetem a bárszékről.

-Jesszus Justin a frászt hoztad rám. –kapaszkodtam meg a pult szélében.

-Úgy el voltál gondolkodva, hogy észre se vetted, hogy bejöttem. –fordította meg a széket,így szembe kerültem vele. –Min gondolkodtál ennyire? –vizslatta arcom.

-Mi lesz ha anyud nem fog szeretni?

-Ugyan ne beszélj butaságokat, biztosan szeretni fog. –fogta keze közé arcom. –Bár mondjuk lehet, hogy majd kicsit fura lesz, mert félt attól, hogy a barátnőim csak a hírnevem miatt szeretnek, de ez így volt mindegyik volt barátnőmnél, akit bemutattam neki. –tűrt egy tincset fülem mögé.

-De ugye tudod, hogy én nem a hírneved miatt vagyok veled. –néztem szemébe.

-Persze. –lépett közelebb, majd egy puszit adott homlokomra. –Reggelizünk? –nézett át vállam fellett a palacsintára.

Bólintottam, majd leugorva a székről megfogtam a két tányért, és az asztalra tettem, közben a fiú hozta a két csésze kávét.

-Hányra kell menni? –pillantottam fel, majd bekaptam egy falatot.

-Anya azt mondta, hogy legkésőbb fél egyre legyünk ott, ami azt jelenti, hogy már délre ott leszünk, és fél tizenkettő körül indulunk. –sorolta le gyorsan.

Sietve megettük a juharszirupos palacsintát, majd elpakoltunk, és mindketten elvonultunk készülődni.

A fürdőben gyors elrendeztem a sminkelést, meg megcsináltam a hajam, majd a gardróbban magamra ráncigáltam krémszínű bőrszoknyám, és a blúzok felé fordulva kezdtem el keresgélni valami normális felsőt.

Kimentem a szobába a nagy tükörhöz, és nézegettem, hogy melyik felső megy jobban a szoknyához. Jobb kezemben a vállfán egy fehér egyszerű hosszú ujjú volt, amelynek ki volt vágva a háta, a bal kezemben viszont egy fekete háromnegyedes blúz volt, V alakú dekoltázzsal.

-Na mi ez a gondterhelt arc? –állt mögém a fiú, miután belépdelt a szobába.

-Nem tudom, hogy melyiket vegyem fel. Szerinted? Ezt –emeltem magam elé a fehér blúzt –vagy ezt? –tettem meg ugyanezt a feketével.

-Ezt. –mutatott a bordó melltartómra, majd egy puszit adott vállamra.

-Hülye. –csaptam kezére. –Evvel nem segítettél.