Én, mint Ügynök /átírás alatt/

#10 Felszakadt sebek

- Szóval..  Basszus, azt sem tudom, hol kezdjem..- nyöszörgött Thomas
- Miután találkoztunk és este hazaindultam, már éreztem, hogy valami itt nem stimmel. Mármint nem veled kapcsolatban..- pirult el egy kicsit.- Nem értettem, hogy hogyan szúrhattam el a melómat. Minden egyes darabkát a helyére illesztettem, lejátszottam magamban százszor, hogy mi is történt.. De valami akkor sem került a helyére. Egész este ezen agyaltam és talán aludtam vagy két órát az éjjel. Másnap reggel amilyen hamar csak tudtam, bementem az ügynökségre, hogy újra átnézzem a papírokat. Felhívtam a társamat is, hogy idézze fel nekem, mi is történt szerinte... és teljesen mást mondott. Végighallgattam, nem szóltam közbe. Miután befejezte, rácsaptam a telefont. Nem ez volt az első eset, hogy másra emlékezett. De ezt ne úgy értsd, hogy teljesen más sztorit hozott fel, hanem úgy, hogy egy-két dolgot változtatott csak meg benne. Nem túl nagy történéseket, de ha alaposan benne vagy a témába, akkor tudod, hogy az nem éppen úgy történt, ahogy azt ő állítja.
Mivel gyanús volt, átnéztem az összes papírját és össze vetettem az enyémekkel. Akkor már tudtam, hogy mi van. Kora délután átmentem hozzá és egy fekete autó állt a háza előtt. Óvatosan az ablaka alá álltam és csak hallgatóztam... Az összes kicseszett ügyben, amit együtt oldottunk meg, végig ellenem volt. Olyan ideges lettem, hogy berontottam a házába, a két pasast, aki vele volt, lelőttem, őt pedig egy székhez kötöztem,- ami szörnyen nehéz volt, hiszen nagyszerű ügynök- és jelentettem az ügynökségen. Szinte senki nem hitt nekem.. Aztán fél óra múlva a főnökömmel álltunk a társam háza előtt, aki szörnyülködve hallgatta végig, hogy hogyan jöttem rá az egészre. Mondta, hogy szabadságra küld, mert ezt elég nehéz lehet feldolgozni.. Hát mit mondjak.. Az is. A mai napig szenvedek a rohadt dög miatt..- összeszorított fogakkal ült mellettem. 
Nem tudtam megszólalni. Egyszerűen csak ott ültem és vártam, hogy folytassa.
- A legrosszabb az egészben- kezdte halkabban- hogy öt éve a legjobb barátom volt. Még az előtt találkoztam vele,hogy ügynök lettem, de ő akkor már egy éve ezüstös volt. Ő mesélt az egész ügynökségről és mondta, hogy mivel bokszoltam két évet - és jól is ment- csatlakozzak hozzájuk. Az ő segítségével lettem az, aki. Segített fel fejlődni, tanított különleges ütéseket. Cserébe én az elemzéseket tanítottam neki.. Abból hála nem volt jó.. nos, ez is buktatta le..
Mindent tudott rólam. Mindent...
Amikor aznap este találkoztam veled, én nem voltam magamnál. Mindenkit el akartam kergetni magam mellől, senkiben sem akartam bízni. A..amiket mindtam. Én nagyon sajnálom..- fejezte be lehajtott fejjel.
- Tudod.. igazán elmondhattad volna.. Segíthettem volna.. De ehelyett csak hagytál elmenni.- hajtottam le én is a fejem.
- Ennyire megbántottalak?- nézett rám.

Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy el kell végre mondanom valakinek.. Ez volt az egyetlen egy titkom, még Steve sem tudott róla. Túlságosan sebezhetővé tett, szóval vigyáznom kellett vele. De Thomas képes volt elmondani, szóval most talán képes leszek én is.
- Igazság szerint nem te bántottál meg.. A tetted emlékeztetett egy olyan dologra, amit már évek óta próbálok elfelejteni..
Tudod, nem mindig voltam sebezhetetlen. Most sem vagyok az, de ahhoz képest, hogy milyen voltam akkor...
Szóval, mint minden lánnyal, velem is megtörtént az, hogy szerelmes lettem... Tizenkét éves voltam, amikor az egyik edzésen egy új tagot köszöntöttünk. Gregnek hívták és ahogy azt illik, én egyből beleestem. A többi lány társam csak nevetett rajtam, azt mondogatták, "ugyan mit enne rajtad az a Greg gyerek" , hiszen ő akkor már tizenhét volt. Már nem emlékszem pontosan, hogy hogy történt, de egy évre rá összejöttünk.. Még sosem voltam olyan boldog, mint akkor. A csillagokat le tudtam volna hozni neki, csak köhintenie kellett volna. A legnagyobb imádója és egyben szolgálója voltam...
 A hátam mögött hülyítette a többi csoport társamat és mindenkinek csak rosszat mondott rólam.
Egyszer egy pletykát meghallottam, kérdőre vontam, aminek az lett a vége, hogy félholtra vert... Aznap lettem tizenöt éves, és ez volt az ajándékom. Olyan szavakat vágott a fejemhez, amiket addig még életemben nem hallottam. 
Miután kijöttem a kórházból, vissza mentem az edzéseimre, ahol mindent elmondtak nekem, hogy miket mondott és tett Greg. Hogy végig kihasznált, az első adandó perctől fogva...
-Bella...- tette kezét a kezemre Thomas.
- Stevenek persze csak edzős balesetet mondtam..  Ha megtudta volna az igazat, valószínűleg most börtönben lenne a tette miatt..
Pár hétre rá befejeztem a sulit, olyan szinten feltornáztam magam, hogy megkaptam a végzettségem.. Greg csak irigykedve össze húzta magát a sarokban..  Onnantól kezdve megfogadtam, hogy senkiben nem bízok meg többet, ami nem volt olyan nehéz, hiszen nem voltak barátaim..
De aztán jöttél te, akiben valahogy egyből meg akartam bízni. Úgy éreztem, hogy te egy kissebb menedék vagy, aki a múltam ezen részétől megszabadít.. Aztán jött az a bizonyos este..-
Nem bírtam tovább. A könnyeim maguktól utat törtek, én pedig csak bámultam a padlót. Olyan volt, mintha sokkban lettem volna. Semmit nem érzékeltem a külvilágból, egyszerűen csak abban a pillanatban léteztem..

Pár perccel később azt éreztem, hogy nedves a bal vállam.. Aztán érzékeltem, hogy valaki szorosan magához von és szaggatottan veszi a levegőt.
Kitörtem a búra alól és vissza öleltem. Nem akartam, hogy sírjon..
- Én is sajnálom.. - szipogtam.

Ezek után be nem állt a szánk. Vagy ezerszer elnézést kértünk a másiktól aztán elkezdtünk nevetni, hogy ilyen kis puhányok hogyan lehetnek ügynökök.
Miután kiveséztük az én szerelmi ügyemet, Thomas elmesélte a világ legcikibb randevús sztoriját... Szerintem a csaj hatmilliósszor megkérdezte utána magától, hogy miért is ment el vele egyáltalán, ugyanis Thomas leverte az evőeszközöket, felborította az italát, leette a ruháját, és csak dadogott egész este alatt.. A csúcspont azonban az volt, amikor a csajra borította a virágot tartó vázát, az pedig pofon csapta a táskájával és elszaladt.. 

- Ezt így hogy hoztad össze?- nevettem.
-Héj.. Ez már legalább 3éve volt.. Azóta megváltoztam..- próbálta menteni magát.
-Jah azt én el is hiszem- forgattam a szemeim, és tovább fuldokoltam a nevetésben.
-Nem hiszed?-kérdezte kihívóan.
-Nem- itt már nem röhögtem, próbáltam komoly lenni.. Kissebb sikerekkel.
-Jólvan, akkor had vigyelek el egy randira

A szivem kihagyott egy ütemet.
- Igen.. Gyere el velem egy randira!- ismételte el - Ha nagyon gáz leszek, akkor többször nem jössz el velem. Ha pedig jó lesz- kacsintott- akkor akár többször is megismételhetjük.- mondta nagy mosollyal.
leesett az állam. Még egyszer sem voltam igazi randin..
- Tudod.. Ez a történtek után egy kicsit hirtelen jött..- hebegtem- De legyen!
-Hurrá!- mosolygott.
-Viszont.. Ugye nem kell megint egy hónapot várnom rá?- kínosan felnevettem.

-Bella! Megigérem, nem leszek akkora pöcsfej, amilyen voltam! Nem akarok neked mégegyszer csalódást okozni..főleg ezek után- nézett mélyen a szemembe.. Hogy tud ekkora hatást gyakorolni rám csak annyival, hogy rám néz?.
-Nos, hogy bebizonyítsam, hogy megváltoztam, és hogy lásd mennyire türelmetlen vagyok.. Menjünk el holnap vacsorázni! Este 6-ra itt vagyok érted.-ajánlkozott.
-Rendben! - mosolyogtam.
-Akkor, kedves hölgyem, megadná kérem a telefonszámát, hogy tudjam zaklatni a holnapi nap folyamán?-  kuncogott.
- Hát, ha már ilyen szépen kérte.. Miért is ne?- húztam nagyobbra a mosolyom.

A mai napomat valahogy sehogy se tudtam irányítani. Egyszer sírtam majd nevettem és megint sírtam.. 
De valahogy a nap végére össze szedtem magam, és Thomasnak hála, valamilyen szinten jobban le tudtam zárni magamban a Greg okozta sebeimet.. Sosem hittem volna azt, hogy ezt a sérelmemet el fogom tudni mesélni valakinek.. Mégjobban meglepődtem azon, hogy ezt egy olyan valakinek sikerült elmodanom, akit két napja ismertem. Jajj mi lett veled, Bella?