Én, mint Ügynök /átírás alatt/

#22 Emésztő csalódás

Hinni akartam Thomasnak.. Hogy tényleg kijutunk. De mégis hogyan? Tutira be van kamerázva az egész ügynökség, akárcsak az összes többi. Talán Thomas tudja, hol vannak, de elég csekély az esély arra, hogy kijutunk. Daniel tutira itt van a közelben.. Nem hinném, hogy csak úgy elment amikor van egy "fogja".
Thomas felsegít a földről. Leporolom magam, aztán kábán rá nézek. Még mindig nem stabil az állapotom. És ez valószínűleg látszik rajtam, mert Thomas egyből megszólal.
- Ahogy kijutottunk, téged be viszlek a kórházba egy kivizsgálásra. Nem festesz valami jól.- elég szarul nézhetek ki, ez hallatszik a hangján és látszik a tekintetén.
- Ja. És majd elhiszik, hogy elraboltak, megvertek és hogy a falon lógtam egy fél napot- nem volt ez olyan vicces, mint hittem.
-Majd kitalálunk valamit. De elősször koncentráljunk inkább a kijutásra. Neked kellene valami állca. Ha az megvan, onnantól már sima ügy.- kacsint rám.
-Oké. Hozz ruhát és egy pohár vizet is, ha megkérhetlek. Úgy érzem, ha kettőt lépek, el fogok ájulni.- kapok a fejemhez és leülök az egyik székre. Thomas aggódva bólint. Mielőtt kinyitná az ajtót ad egy puszit a számra. Annyira jól esik hogy valaki szeret és félt. Ennyi rossz dolog után itt van ő. Ő emel ki a fájdalmakból. Nem tudom, hogy szerettem-e már valakit valaha ennyire.
Nyikorgásra leszek figyelmes. Felkapom a fejem, mert azt hittem Thomas jött vissza. Meglepetésemre egy másik, sajnos ismerős alakot látok. Daniel undorító mosollyal néz rám. Megmerevedek. Ha most lebuktunk, akkor nagyon megszívjuk. Nem hinném, hogy Daniel szereti, ha egy alkalmazottja átveri Őt, ráadásul megvan a hatalma. Bármit tehetne Thomassal. Bármit. Ez elég ilyeztő.
-Lám, lám. Hát te hogyan szabadultál ki, kismadaram?- A hangja valahogy most más. Már nincs benne annyi "kedvesség" , mint az előtt.
Félve, de tartom vele a szemkontaktust. Most csak ő jött vissza, a csatlósait hátra hagyva. Nyilván itt vannak a közelben, ha valami gáz lenne.
Nyelek egyet és válaszolok.
- Előbb-utóbb úgyis el kellett volna engedned.- Szédülök. A szavak lassan, alig hallhatóan jönnek ki belőlem. Azt hittem, Thomas adott nekem egy kis energiát amikor megcsókolt, de az elszállt most.
Vajon ő hol lehet? Ugye nem kapták el? Egyre jobban pánikolok. Ki akarok jutni innen. MOST!
- Elég bátor vagy, kisleány. Tudod, elszoktam a női csínyektől.. Hol van Thomas?- kérdezi bambán, aztán látom, hogy leesik neki a helyzet. Szinte hallom az agya kattogását, hogy most mit is tegyen. Tekintete izzik.
-Ezt nem akarom elhinni.. Az én Thomasom.. Beleszeret az ellenségem húgába. Micsoda lehetetlen szerelem- gügyögi, de arc vonásai elárulják, hogy nagyot csalódott.
- Miféle lehetetlen szerelemről beszélsz?- kérdi Thomas hirtelen felbukkanással. A Főnök még levegőhöz sem jutott, Thomas egyből neki esett. Három másik srác lépett be a cellába és Thomasnak segítettek. Végre.. Emberel, akiket nem kell utálnom. Daniel arca szinte vérben úszott. A szemöldöke felrepedt,de ő nem védekezett. Szinte mosolyogva tűrte az ütéseket. A srácok megfogták és láncra verték. Ugyan úgy lógott a jéghideg falon, ahogy én egy órával ezelőtt. Fejét lehajtotva hörgött. Thomas hatalmas levegőket vett.
- Az apámként szerettelek, Daniel. Te neveltél föl és tettél azzá, aki vagyok. Tisztelnem kellene ezért, de ezek után már nem foglak. Bántottál egy olyan embert, aki meg sem érdemelte. Össze törted, a földbe tiportad a hazugságaiddal. Én szeretem őt! Az isten szerelmére.. Szeretem őt és te megkínoztad. Hogy élhet ilyen ember a földön? Öltem már árulókat, banditákat.. De téged hagylak megrohadni a bűntudatban.- szinte köpködte a szavakat. Daniel egy szót sem szólt. Valami fényes legördült az arcán- hogy könny, izzadság vagy vér volt,azt nem tudom.
Thomast nézem. Szavai előttem hevernek. Apámként szerettelek. Szeretem őt. Hagylak megrohadni. Ez egy elhagyott, árva fiú szavai, aki nagyon nagyot csalódott.
Emlékszem, mikor megláttam az arcát. Nézte a falon lógó, élőhalott testem. Ott tört benne össze minden. Mikor meglátta a szerelmét gyötrődni. És mikor megpillantotta, ki a kínzója. Mikor leemelt a falról és sírni kezdett. Nem csak miattam tette.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam és hátulról átöleltem a derekát. Ő párásodperc múlva felém fordult, és szorosan átkarolt. Gyengéden felemeltem a fejem és megcsókoltam. Szomorú csók volt, melyben vigaszt kerestünk mindketten. Ajkaink elválltak, kezünk összefonódott mi pedig egymásnak dőlve cammogtunk ki az ügynökségből. Nem törődtünk az eldugott kamerákkal, a furcsán bámuló tekintetekkel. Csak mentünk. Csak léteztünk.
Beültünk egy kék kis furgonba. Kezünket nem eresztve vezetett Thomas egészen a korházig. Óvatosan, nyugtalanul adott át az ápoló nőknek és leült egy kanapéra.
Egész este vizsgáltak. Az eredmények nem lettek olyan szörnyűek, mint hittem. Rengeteg vért vesztettem, ezért folyamatosan vért kaptam. Az arcomat lejegelték, mostmár nem duzzadt és a lila foltok is eltűnőben vannak. A gyomorfalam belilult, szóval arra is külön gyógyszert kaptam, illetve egy szurit, ami eléggé kellemetlen volt.. 2 éjszaka vagyok már bent. Thomas azóta eltűnt. Elhozta a mobilom, azon szokott üzenni. Megkérdezi hogy vagyok, elmondja, hogy ő hol van és minden egyes alkalommal bocsánatot kér, hogy most nincs jelen. Ki akarja szellőztetni a fejét. Teljesen megértem. Egyépként élvezem ezt az egyedüllétet. Megnyugtató és legalább én is ki tudom gondolni, hogy mi is lesz ezután.
____________________________________

Halihóóó!

Van még valaki, aki olvassa a sztorim?

Igen, igen. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam. Mentegetőzhetnék.. Nyaralni voltam, pihenésre volt szükségem, alig volt pár nyugodt napom.. Csak a szokásos. Tényleg nagyon rosszul érzem magam, de most itt vagyok és megírtam. Elég nehezen akart megszületni, de itt van frissen, ropogósan. Próbálok gyorsabb lenni a kövi résszel! Remélem sikerül..

Addig is köszi, hogy elolvastad. Remélem jól tellik a szünet és hogy jól vagytok!

Pusziiii ❤