Én, mint Ügynök /átírás alatt/

#4 Helló, Cápa Ügynökség

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rajtam fekszik. Azonnal felültem és már majdnem megütöttem a támadómat, amikor Steve kíváncsi barna szemével nem találkoztam.
Ez a majom a szívinfarktust hozta rám.
-Steve, te idióta. Be kellett volna verjem a képedet! Megijesztettél.-haboktam.
-Olyan fejet vágsz, mint aki beszart.- röhögött Steve és leszállt az ágyamról.
-Itt keltegetlek fél órája, de semmire sem ébredsz fel. Hogy lesz így belőled ügynök, ha hajnalban nem vagy valamennyire éber?- nézett rám bután, én meg elszégyeltem magam. Mindenben jó voltam, de ha alvás közbeni éberségről volt szó.... Hát, az nem az én erősségem volt. Ha a házat felrobbantanák, szerintem arra sem ébrednék fel.
- Hány óra van?- kérdeztem és egy hatalmasat ásítottam. Ha az egész napot átaludnám, az sem lenne nekem elég pihenés. Minimum egy hét kéne...
-Negyed nyolc. Csak úgy hozzátenném, hogy nyolcra bent kell lennem, az ügynökség pedig a házamtól 20 percre van.. Szóval igyekezz.-Ahogy ezt Steve kimondta, már rohantam is a szekrényem felé és kitessékeltem a bátyámat. Felhúztam egy farmer rövid nadrágot és hozzá egy rózsaszín, csipkés rövidujjút és már rohantam a fürdőbe fogat mosni.
Amint kész lettem a fogmosással, egy pici sminket raktam magamra, hogy valamennyire elviselhető legyen az arcom. Egy kevés korrektor, púder, szempillaspirál és egy kis ajakápoló. Amikor elégedett lettem magammal, leszaladtam a lépcsőn. Beth egy uzsonnás zacskót nyomott a kezembe és szép napot kívánt. Megköszöntem neki, és rohantam ki a kocsiba, amiben már Steve várt. Beindította a motort és elindultunk Grenday szíve felé. Szebbnél szebb házak bukkantak fel ismét néhány parkkal fűszerezve. Vajon meg tudom majd szokni ezt?

Ámuldozásomat csak egy dolog szakította meg. Megálltunk. Stevere néztem, aki a kezével előre mutatott.
-Üdvözöllek a Cápa Ügynökségen- mondta ujjongva.
-Cápa Ügynökség? Komolyan?- Ez egy elég érdekes név egy ügynökségnek. Tegnap is szembe jött velem a neten és nem hittem el..
 -Igen. Miért? Nem tetszik?-kérdezte szomorúan.
-De.. Tetszik.. De miért pont cápa?-kérdeztem.
-Tudsz más olyan állatot mondani ami ennyire kiszámíthatatlan, ennyire alattomos és lenyűgöző? Lesből támadó, eszméletlen gyorsaságú, a legpontosabban támadó halálos gyöngyszem. Itt mindenki pont ilyen. Kiszámíthatatlanok vagyunk, lesből lecsapunk bárkire, és aki rosszat tett azzal kegyetlenek vagyunk.-mondta a bátyám szimpadiasan. Végül is igaza van... de ez a név kicsit fura.
- Hát bátyus ez a te épületed. Olyan nevet adsz neki, amilyet akarsz- mosolyogtam rá. Visszavigyorgott,  majd besétáltunk a hatalmas épületbe.

Bent minden gyönyörű volt. Nagyjából az egész ügynökség üvegből készült. A padló, a falak nagy része, a plafon.. Ejha...
A dolgozó szobáknál a falakon nem lehetett átlátni és az edzőtermek, fürdők falán sem. Ez teljesen érthető és tök jó. A bátyám igazgatói helye a harmadikon volt.
Az épületnek 5 emelete van. Az első emeletet a recepciós pult foglalta el, ahol rengeteg kulcs és kártya volt, hiszen minden ügynöknek a munka előtt kell egy pecsét a saját ügynöki kártyájára, illetve ötösével vannak beosztva egy edzőteremre, mindenkinek saját kulccsal kell rendelkeznie.
Kicsit olyan, mintha egy szállodába lépnénk be..
A második emeleten dolgozó szobák voltak, amiben személyleírásokat, kutató munkálatokat, terveket készítettek.  Szerintem több száz ilyen szoba van ott..
A harmadik emeleten az igazgatói iroda, irodák és a tantermek helyezkedtek el.
Steve része nem volt túl puccos, inkább a visszafogott kategóriát súrolta, bár mondjuk a falból kijövő tv és az arany mintás billentyűzete azért kiakasztott...
A tantermek nem voltak túl szélesek. Körülbelül húsz "diák" fért be. Mondjuk én nem is bántam ezt, meghát ki tudna egyszerre ötven kisügynökkel bírni..
A negyedik emeleten mosdók és edzőtermek voltak.  Színtén, vagy száz izzasztó helység, amik a legmodernnebb és leghasznosabb cuccokkal voltak tele tömve.
Az ötödik emeleten voltak az edzések. Az edzőtermek a negyediken csak arra szolgáltak, ha esetleg az oktató, harci edzés előtt vagy után be akartunk melegíteni vagy még jobban kifárasztani magunkat. Hihetetlen, hogy a bátyám ennyi dologra gondolt. Fantasztikus ez a hely! Büszke vagyok Stevere.
- Elég szuper helyet hoztál létre Steve.- mondtam dícsérően. Steve vállat vont.
- Igyekeztem- kacsintott rám.
Éppen az irodájában voltunk, amikor valaki kopogott az ajtón.
Steve mondott egy "gyere be"-t és egy szőke kontyos hajú, zöld szemű hölgy jött be rajta. Átnyújtott pár papírt a bátyámnak, majd elnézést kért és kiment. Steve átnézegette a lapokat és félrehúzott szájjal berakta őket egy fiókba. Kíváncsian néztem rá, ő pedig legyintett.
- Csak a szokásos papír munka meg egy pár bűntény- mondta.
- Pár bűntény? Ennyire nem izgat?- néztem rá mérgesen.
- Figyelj, ezeket a rendőrségtől kaptuk. Ez itt éppen a megoldott kategória, hiszen ugye mindenféle bűntényről tudnunk kell. Még az olyanokról is, amibe nem kellett beavatkoznunk.- magyarázta. Óhh.. hát persze, de hülye vagyok! Egy sóhajtással kértem elnézést, amire Steve odajött hozzám és megfogta a vállam.
- Lassan megérkeznek a tanoncok- mondta. Idegesen kifujtam a levegőt. Elérkezett ez a pillanat is..
 - De nyugi, még van időd! Még öt.. négy.. három- röhögött. Picit arcon csaptam és én is nevettem.