Én, mint Ügynök /átírás alatt/

#25 Lassan, a célegyenes felé

Csodálatos esténk volt. Nagyon hiányzott már hogy újra felszabadultan tudjak valakivel beszélgetni..
Thomas a legjobb hallgatótárs. Ki beszélhettem neki mindent, ami még a szívemet nyomta. Elmondtam az egész sztorit. Ő pedig teljes mértékben mellettem állt. Egy idő után hatalmas fáradság kapott el. Egyre többet ásítottam, a szemeim leragadtak.
Thomas azon a kis kórházi ágyon feküdt amelyiken én. Először kicsit kényelmetlen volt, de aztán pont elfértünk. Össze gubóztunk és úgy is aludtunk el. Nagyon jól esett ez a finom melegség. Fantasztikus volt vele tölteni az estét.

Reggel a napsugarak cirógatására ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és kikeltem az ágyból. Végre. Lassan sétáltam a kis szobába, élveztem minden egyes lépést.
Az ágyam felé fordultam, mikor észre vettem, hogy Thomas nincs ott. Helyette egy tálcát találtam az éjjeli szekrényen. Sonkás szendvics, egy alma és tejes kávé. Egy levél.
"Szép jó reggelt szépségem! Sajnálom, hogy nem tudtam reggelig maradni veled. Be kellett mennem az ügynökégre, aláírni pár papírt. Ha minden igaz, pár hét és a Cápa ügynökségbe vesznek át. Már alig várom! Csókollak.
Szeretettel: Thomas ❤"
Írta. Nagyon boldog voltam. Izgatottan felkiáltottam és a szívemhez szorítottam az üzenetet. Nem tudtam, hogy mire készül. Erről egy szót sem mondott. Annyiról beszéltünk, hogy nen tudja még, mit fog csinálni. Danielt kirúgták és most senki nem tudja merre jár. Azt sem lehet tudni, ki vál majd a Warkt igazgatójává.

Miután kiörültem magamat, elkezdtem felhúzni az utcai szerelésem. Hála, tegnap Steve hozott nekem egy fekete nadrágot és egy sárga pólót. Azokat a ruhákat, amiket viseltem az elrabláskor, soha többet nem akartam látni. A kérésemre el is égették őket.

Pár perc múlva már Steve mellett ültem a kocsiban és mosolyogva, együtt énekeltük a rádióban szóló számokat. Kis semmiségnek tűnhet, de akkor a világ legboldogabb emberének éreztem magam.

Mikor megérkeztünk a házhoz, Beth már kint állt az utcán. Sírva omlott rám. Nagyon féltett és aggódott miattam. Szörnyen éreztem magam, hogy tegnap nem hívtam fel.

Újra ki beszéltem magamból mindent. Kicsit megint pityeregtem, de sokkal jobban és részletesebben meséltem el a történteket. Szomorúan hallgattak. Egész este csak erről beszéltünk. Nagyon jól esett.

Steve-vel másnap bementünk az ügynökségre és rengeteget edzettünk. Megmondta, hogy addig nem mehetek el egyedül sehová ameddig meg nem tanulok normálisan bunyózni és védekezni.

Szóval.. Két hónapig Thomassal és Steve-vel közlekedtem. Nem mehettem egyedül boltba, moziba, vagy a partra. Néha már nagyon idegesítő volt, de tudtam hogy szeretetből csinálják.

Thomas már a Cápa ügynökségen van. A felső ezüst csapatba került. Ez rendkívül nagy szó.
Nálunk csoportokba vannak osztva az emberek és még azon belül is kisebb csapat egységek vannak. Én az alsó ezüstben vagyok.. Eddig az aranyban voltam, de a kis eltűnésem és a sikeres elrablásom miatt vissza helyeztek.. Borzasztó érzés volt... De most igyekszem vissza kerülni. Az a nagy álmom (mint mindenkinek), hogy a felső aranyba legyek. Ez mondjuk még elég messze van.. Oda az idősebbek kerülnek be. Még sosem volt húsz évnél fiatalabb tag ott..

Két hónap alatt egész sok dolog történt. Újra fel fejlődtem a szintemre.. Bár Thomas szerint már magamat is régen túl szárnyaltam. Én ezt még annyira nem érzem. Még nem ez a maximumom. Ennél bőven tudok többet is.

Vissza térve Thomasra..
Bemutattam végre normálisan is Stevenek és Bethnek. Hál Istennek nagyon megkedvelték, és rengeteget jár hozzánk.
Most nagyon boldog vagyok!
Már én is voltam náluk, bemutatott a szüleinek, akik szintén rendkívül kedvesek, és tudják, hogy Thomas és én ügynökök vagyunk. Nagyon meglepődtem, de aztán kiderült, hogy mind a két szülője ügynök volt. Hihetetlen történeteket meséltek el. Hetekig elhallgattam volna.

Nos.. Az életem talán végre tovább megy és jöhet a Happy End.
Ez nem is lenne rossz.. Csak egy baki van az egészben.
Senki sem tudja hová tűnt Daniel. És én addig nem nyugszom, ameddig meg nem találom.
______________________________

IGEN! ÉLEK!!

Elnézést, hogy ilyen régóta nem jelentkeztem.
Elkezdődött a suli, és egyszerűen akkora a hajtás, hogy semmi ilyesmire nem volt most időm.+ egy új sztorit is elkezdtem írni, mert ezt hamarosan le kellene zárnom.. (De még lesz jó pár rész!)

~ Az új könyvről:
Úgy tervezem, hogy nagyon sok részt megírok belőle mielőtt feltenném (nem akarok a részekkel ennyit csúszni). Lassan haladok vele, lehet hogy csak jövőre hozom nektek. Nem kapcsolódik ehez a történethez!  Nem szeretném elhanyagolt állapotban kitenni nektek, szóval azt egy elég igényes munkának szánom!

Kérlek, legyetek türelmesek, ígérem igyekszem ahogyan csak tudok! 🙏

Ez most egy ilyen light-i rész lett, azért remélem élvezhető.

Köszönöm, hogy olvastok! ❤❤

További szép napot! 😘😘