Out of my limit [L.H.]

Élménybeszámoló - 5SoS koncert

Egy évvel ezelőtt, ha valaki azt mondja nekem, hogy most itt fogok ülni a gépem előtt több,  mint két hónappal egy ilyen felejthetetlen koncert után, sírva az érzelmektől, tuti pofán röhögöm. Egy évvel ezelőtt magamat csakis egy One Direction koncerten tudtam volna elképzelni, de mivel ez lehetetlen a banda szünete miatt, így tudtam, hogy a közeljövőben biztos, hogy nem fogok oda eljutni. Mindig is abban a tudatban éltem, hogy a szívemben nincs több hely, kivétel ennek az öt fiúnak, és bármikor más fiúbandáról volt szó, mindig ellenségként gondoltam rájuk. Épp ezért elég sokáig távol tartottam magam minden más ilyen jellegű bandától, így persze a 5SoS-tól is. Azonban ez elég nehéz volt, hiszen Eszti imádta őket, és már a gólyatáborban is bebizonyosodott, hogy még ha akarnék se tudnék nem hallani róluk, így kezdtem megbékélni a helyzettel. Rájuk kerestem, egy-egy régi számukat már amúgy is ismertem. Persze amennyire nem szerettem volna, úgy imádtam meg őket, hiszen nem lehet nem szeretni a fiúkat. <3 Még ma is elfog néha a rossz érzés, hogy az elején ennyire makacs voltam, és nem voltam hajlandó akárcsak egy kicsit is jobban megismerni őket, már amennyire képernyőn keresztül lehet.

Szeptember elején derült ki a turnéjuknak a helyszíneik, amit elsősorban egyik évfolyamtársam, Lili snapjchatjén láttam, de különösebben nem foglalkoztatott, hiszen úgyse tudnék elmenni. De Eszti felhozta azt az ötletet, hogy mivel Ő is szeretne menni és a szülei levinnének minket, így mi lenne ha négyen (mi és még két barátnőnk) lemennénk a koncertre. Persze egyből benne voltam, ki nem hagytam volna egy ilyen lehetőséget, gondoltam jó élmény lesz. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy mekkora is lesz valójában.

A végére csak Esztivel ketten maradtunk, Lettit nem engedték a szülei, aztán Petra meg már nem fért volna be, mert nem lett volna elég hely a kocsiban, így enyém lett a hely. Persze még semmi nem volt biztos, a jegyeket még nem lehetett venni. Tehát ez így a levegőbe lógott, és októberben mikor Miskolcon voltunk nagyiéknál, akkor írta Eszti, hogy mostantól lehet jegyeket venni. Emlékszem alig volt netem, úgy imádkoztam mindig, hogy küldje el az üzenetet, mert ha nem megörülök. Még gyorsan meg tudtam írni, hogy mindegy hová, mennyiért csak vegyék meg a jegyet, mindent rábíztam, tudtam, hogy úgyse választana rossz helyet. Aztán végül sikerült. Ott ugráltam a konyhába, nagyi nem tudta mi bajom van. Hiába nem voltam még az az őrült rajongó, azért nem mindennap történik ilyen az ember lányával.

Alig vártam, hogy megjelenjen az új album, tűkön ültem, s amint kidobták a piacra ott voltam, hogy letöltöm. Minden egyes szám sokat jelent számomra, imádom őket, és elképesztően büszke vagyok a fiúkra!

Már a koncert előtt egy hónappal mindennap elmondtuk suliba, hogy úristen nemsokára itt van, nem hisszük el. Már pár osztálytársunk is annyit hallotta, hogy lassan már nálunk is jobban izgult. :D Aztán végül tényleg elérkezett a várva várt nap. Reggel fél nyolcra jöttek értem Esztiék és már indultunk is Bécs felé. A kocsiút viszonylag nyugisan telt, még nem igazán éreztem, hogy mi lesz este, nem fogtam fel. Talán még most se igazából. Zenét hallgattunk, olvastunk és hülyéskedtünk azalatt a durván három óra alatt még leértünk. Mielőtt még a belvárosba mentünk volna a hotelba, elmentünk egy hatalmas bevásárlóközpontba, hiszen a második legfontosabb dolog a koncert után a Primark üzlet volt, ami a világ legjobb boltja, de komolyan! Első utunk oda vezetett, ahol egyből találtunk is egy 5SoS-os pólót, és bár tudtuk, hogy szinte mindenkin ez lesz, nem hagyhattuk ott, hiába csináltattunk csak erre az alkalomra egy hasonló pólót. Így meg is volt az egyen szettünk az estére. Utána még bementünk pár boltba, kajáltunk, majd elindultunk végre a szállás felé, ami fantasztikus volt. És tudjátok mi a legborzasztóbb? Hogy elképzelhető, hogy a fiúk is itt szálltak meg, hiszen egy első osztályú hotelról beszélünk. Épp a szobában fetrengtünk, mikor Ashton tweetelt egy képet, hogy itt van Bécsben. Oké, kisebb fangörcs lett úrrá rajtunk, így rohantunk is a szüleihez, hogy menjünk sétálni, mert meg kell keresni azt a helyet, ahol Ő is volt. Hosszú séta és izgalmak után megtaláltuk majdnem pontosan ugyanazt a helyet, ahol Ő állt, így persze azonnal készült ezer kép, és íme itt az eredmény: