Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!

Te vagy a menedékem!

Vélemény?

Jó olvasást :)

A cigis dobozzal a kezemben állok a konyhapultnál. A cigit a pultra helyezem majd, kiveszek a dobozból egy szálat, meggyújtom majd beleszívok. Már megint  remegnek a kezeim. 

- Megjöttem. Hallom meg Matt hangját. Hirtelen kapom a hang irányába a fejem, majd amint meglátom a fiút, hosszasan kifújom a bent tartott levegőt. A szatyrokkal a kezében sétál felém majd mikor mellém lép ad egy puszit a homlokomra. 

A szatyrokat lerakja a pultra majd kutakodni kezd bennük. 

- Mit keresel? Nézek rá kíváncsian. 

- Hoztam neked kaját.  

- Milyen kis figyelmes valaki. Eresztek el egy mosolyt, majd a hamutálba elnyomom a cigit. 

Miközben a kajámat fogyasztom,  a gondolataimba merülök. Néha nem is értem, hogy lehet az hogy még élek, magam sem tudom megérteni.

- Héj, itt vagy még? Lengeti meg előttem Matt a kezét. 

- Persze, csak elgondolkodtam. 

- Azt észre vettem, gondolom akkor azt sem hallottad amit mondtam.

- Nem, de ha elismételnéd még egyszer azt megköszönném. 

- El kell mennem, majd csak holnap jövök haza. 

- Miért hova kell menned? 

- Hosszú lenne ha most nekikezdenék mesélni. Vakarja meg a tarkóját. 

- Én ráérek. Rántom meg a vállam, majd bekapom a számba az utolsó kis falat kenyeret. Nagyot sóhajt, majd a kezét az asztalra teszi.

- Találkozom valakivel. 

- Kivel? Megyek oda hozzá, majd a kezem a vállára teszem. 

- Nem mindegy?! Kel ki magából, majd felugrik a székről és besétál a szobába.

- De, nekem teljesen mindegy, de akár mondhattad volna azt is hogy egy nővel találkozol. Kiáltom utána. 

- Neked ehhez semmi közöd, jön ki a szobából majd megáll előttem. A kezében egy táskát tart, amit nagyon is szorongat, ideges. Miközben a kezét figyelem, egy pillanatra elönt a düh.

- Miért érzem azt, hogy csak kényszerből vagy mellettem? Egyenesen a szemébe nézek, majd a táskát kikapom a kezéből, és tőlünk a legmesszebbre hajítom. 

- Nem vagy nekem senkim hogy megmond, hogy mit hogyan csináljak. Sziszegi a szavakat, majd megindulna abba  az irányba ahova a táskát, dobtam de mielőtt elmehetne megragadom a csuklóját és visszarántom. 

- Szóval nem vagyok neked senkid?! Érzem hogy a düh átveszi a testem felett az irányítást.

- Nem, nem vagy senkim. Könnyek lepik el gyönyörű szemeit. Egy pillanatra, összezavarodott tekintetét az én szemeimbe fúrja. Majd  pár másodperc múlva, lehajtja fejét.   - Ez nekem nem megy. Csuklik el a hangja. A táskához sétál felkapja, majd a cipőét magára kapva,  kisétál az ajtón. 

Amit én hagyok, hisz igaza van, teljesen igaza van. Csak egyetlen egy gond van ezzel, fájnak a szavai, hisz nekem nagyon is az életem részévé vált, rajta  kívül nincs senkim.