Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg!
EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
A kezeimet a mellkasomon pihentettem. Vártam, hogy végre történjen valami, mert a síri csend ami a szobát ellepi, lassacskán megbolondít. A könyvek szanaszét hevertek a szobában, egy kupac a földön egy kupac a polcon helyezkedett el, de ezen kívül rengeteg könyv az ágy alá volt beesve.
Nyűgösen sóhajtottam fel, majd feltápászkodtam a földről. Iszonyatosan fájt a hátam, a karomat meg egyre több vágás díszítette.
Az ablakhoz sétáltam majd a párkányon heverő dobozból előhalásztam egy cigit, amit azonnal meg is gyújtottam. Ahogy letüdőztem, kifújtam a számon a füstöt majd hátravetettem a fejemet.
- Miért gondolok még mindig rád? Az elhalványult emlékek lassacskán megint kezdtek felszakadozni ahogy egyre többször jutott eszembe a lány akit mindennél jobban szerettem.
A könnyek ellepték az arcomat, engedtem hogy végig folyjon az állkapcsomon majd a nyakamon. - Minden egyszerűbb lenne, ha itt lennél.
Megtöröltem az arcomat majd újra és újra beleszívtam a cigibe, ami egy idő után megnyugtatott.
Éjjel kettő órakor még nem sikerült elaludnom, így kényelmetlenül forgolódtam az ágyamban. Próbáltam nem gondolkodni, de ez egy idő után lehetetlennek bizonyult.
- Megmented, vagy megölöd? Hallottam ahogy a fülembe suttogja a szavakat. Felsóhajtottam, majd zavarodottan nyitottam ki a szemeimet.
A tükörre pillantottam, majd eltátottam a számat. Döbbenten figyeltem ahogy a lány a nyaka köré tekeri a kötelet majd feláll a székre.
- Francba, én Őt ismerem. Kipattantam az ágyból majd a tükörhöz szaladtam. Újaimmal a tükörre simítottam.
- Nem mentheted meg!
- Már hogy a fenébe ne menthetném meg? Sértetten kaptam el a fejem, miközben próbáltam nem kiborulni.
- Nézz rá, elveszett lélek, nincs esélye.
- Ne te legyél az aki eldönti hogy meghal e vagy sem!
- Honnan ismered? csontos kezeit a vállamra rakta amitől engem kiráz a hideg.
- Egy könyvtárban találkoztam vele. Hajtottam le a fejemet, mert szégyelltem magam hogy nem jöttem rá, hogy ez a lány segítségér könyörög.
- Akkor nem ismered, nem tudsz róla semmit.
- Nem ez a lényeg! - Akkor aznap mikor találkoztam vele beszélgettünk, de én hidegen elutasítottam, sőt észre sem vettem hogy ennyire súlyos a helyzet. Ahogy megszorította a kötelet a nyakán éreztem hogy megfulladok.
- Hagyd elmenni. Szorítja meg a vállamat a démon, majd üvölteni kezd mikor látja hogy nem adom meg neki azt amit akar. - Ereszd el, te szerencsétlen! Tépi ki egyesével a tollakat a hátamból mire én ijedtem próbálok küzdeni a kötél ellen, ami lassan megfújt.
Élesen a nyakamba vésem körmöm majd végighúzom a bőrömön. A szorító érzés hirtelenjében eltűnik majd érzem hogy kapok újra levegőt. A lány a tükörben, sokkosan bámul a tükörbe ami előtte hever.
- Nem hagylak magadra, vigyázok rád! Lehelem a szavakat majd mikor meglátom mellette fehérben tündökölni a élet angyalát, elmosolyodom.
- Köszönöm hogy megmentetted. Suttogja a szavakat majd a lány hátára simítja kezeit, nyugtatás képpen.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
