A szoba kifestésével, elég gyorsan végeztünk. Így hogy hárman voltunk és nem egyedül kellett szenvednem vele.
Estefelé, kicsit fáradtan dőltem be az ágyba. A redőny csak félig volt lehúzva, így lehetett látni az égen a csillagokat.
Halk kopogásra lettem figyelmes, majd meg sem várta az illető hogy megszólaljak, lenyomta a kilincset, majd bejött.
- Ezen már valahogy nem is tudok meglepődni. Nevettem fel jó ízűen.
- Ha ha, nagyon vicces. Grimaszolt majd, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Mit szeretnél? Felültem az ágyban miközben egy percre sem vettem le öcsémről a tekintetem. Valami rosszban sántikál.
- Van cigid? Suttogva kérdezett rá, miközben még közelebb jött az ágyamhoz.
- Mióta dohányzol Te? Egy kis mosoly megbújt a szám sarkában, de ettől függetlenül próbáltam mérgesen ránézni.
- Talán egy fél éve. Gondolkodott el majd vigyorogva megrázta a fejét. - Na van cigid? Sunyin mosolygott, azt hitte adni fogok neki. Hát akkor nagyot tévedett.
- Nincs cigim. Válaszoltam egyszerűen majd eldőltem az ágyon.
- De hát ott van. Mutat az éjjeli szekrényemre. Durcás fejét látva, kitör belőlem a röhögés.
- Hoppá. Vigyorogva fogom meg a dobozt majd bedobom a szekrényembe. - Akkor sem adok! Kacagtam fel jóízűen.
- Szemét. A párnámat ami a földön hevert nekem dobta majd kisétált a szobámból. Mosolyogva néztem bele a falon lévő tükörbe, de a mosoly lefagyott az arcomról. A tükörben egy lányt láttam, aki egy kötelet szorított a nyaka köré miközben szavakat suttogott.
- Mi a ...? Ijedten pattantam fel az ágyamból majd a tükör elé léptem.
- Ha megmented,nem nem bántom többé őt, viszont ha nem tudod megmenteni akkor én győztem, Megint! Hallottam meg a démon hangját.
- Mi az hogy megint?! Kezeim ökölbe szorultak majd dühösen figyeltem a tükörben a lányt aki fellép a székre.
- Matt, emlékszel, Juliera? Kacagása ellepte az egész szobát.
- Emlékszem. Suttogtam miközben szemeim megteltek könnyekkel.
- Matt rajtad áll, Te döntesz! - Megmented, vagy nem.
A tükörre tettem a kezemet.
- Ne tedd! A lány felém kapta a fejét, majd döbbenten végignézett rajtam.
- Ki vagy? Könnyei lefolytak arcán, a kötél kicsivel szorosabb lett a nyaka körül.
- Kérlek ne tedd ezt. A lány felém nyújtotta a kezét, A tükör szép lassan darabjaira hullott majd megéreztem kezét a tenyeremben.
Késő volt, a szék túl messze helyezkedett el, így mikor a lány közelebb hajolt, megbillent a szék majd eldőlt. A lányt megfojtotta a kötél, hiába akart levegőért kapkodni, sikertelenül kapálózott. Az utolsó szavai csak annyik voltak.
- Ne hagyj meghalni! Könnyek folytak végig arcocskáján, szeméből végül kialudt a ragyogás.
Hiába próbáltam segíteni, nem tudtam. A kötél az én nyakamat is szorította. Éreztem a lány fájdalmát, éreztem a könnyeket melyek leperegtek arcán.
Vélemények? :)
ESTÁS LEYENDO
Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!
TerrorHibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg! EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!