Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!

Erőtlen lélek, kialszanak körülötte a fények!

Igen meghoztam a következő részt, de ezt most muszáj volt :D Szóval tudom hogy rövid lett de direkt így tervesztem... Ugyan is nemsokára ezt a könyvet is befejezettnek nyilvánítom az én részemről. Ne tudom még hány részt fogok pontosan kirakni, de majd kiderül ez is. 

Jó olvasást :)

Matt szemszöge:

Most úgy magamhoz ölelném, de nem tehetem. Álltunk egymással szemben, néztük egymást de egyikünk sem szólt semmit. Fáradtan sóhajtottam egyet, majd közelebb léptem a lányhoz. 

- Menj el ha szeretnél, de maradj ha fontos vagyok egy kicsit is. Érintettem meg az arcát. - Megoldanánk mindent, együtt. A  kezeimet magam mellé helyeztem, majd megindultam a konyha irányába. Ha elakar menni, nem tarthatom vissza, de most már nem is akarom vissza tartani. Egy poharat emeltem le a szekrényből, majd töltöttem magamnak vizet, Julie még mindig mozdulatlanul állt. Hallottam ahogy veszi a levegőt tudtam hogy sír, de könyörgöm ő hányszor hagyott magamra, mikor a legnagyobb szükségem volt rá?! 

A fürdőbe mentem, majd mikor is becsuktam volna magam után az ajtót, megjelent a démon a tükörben. Fáradt sóhajt eresztettem ki ajkaim közül, én ezt már nem tudom elviselni.

- Nem csak ő lesz az akit tönkre teszek.   Vigyorog a tükörben a démon. 

- Engem sosem tudnál tönkretenni! Tiltakoztam.

- Oh dehogynem, már megtettem.  Egy pillanatra becsuktam a szememet, majd egy nagy levgőt vettem. 

- Julie-ra gondolsz? 

- Rá bizony.  Nem szóltam semmit. kinyújtottam a kezem majd az ujjammal a tükröt közelítettem meg.- Én a helyedben nem tenném. Szólal meg vészjóslóan. Újra a tükör felé közelítettem, majd az ujjamat a tükörnek érintettem.  Másodpercek alatt törik össze a tükör, a szilánkok a bőrömbe mélyednek. 

Látni nem látok szinte semmit, és bárhogyan is próbálok megmozdulni  belém hasít egy erős fájdalom. 

Julie sikolya cseng a füleimben, majd megérzem remegő kezeit a vállamon ahogy felemel a földről.

- Azt mondtad, hogy nem fogod bántani, most még is azt teszed!  Kiabál, zokog, kezei reszketnek, talán fél? 

- Bántott téged, és te őt véded? - Lehet hogy neked kellene megölnöd, nem nekem. 

- Hagyd őt békén nem ő kell neked, hanem én. 

Egy héttel később: 

Hajnali négy óra

Az arcomon lefolytak a könnyek, hiába akarnám titkolni, az érzelmeim erősebbek annál hogy elrejtsem  amit érzek.  A könnyek, ellepték a szemeimet, és az mellett hogy iszonyúan fájt minden egyes porcikám, még én magam is  darabokra törtem. 

Fáj, hogy a hülyeségem miatt megint elvesztettem. Fájt hogy nincs most itt.

Erőt vettem magamon, majd feltápászkodtam a földről, elindultam a konyhába. Megnyugodtam abban a pillanatban, nyugodt voltam, de még mennyire hogy az.  Testileg és lelkileg is fáradt voltam, az élni akarásom nulla volt. 

Még sötét volt, a lámpák még égtek odakint. Leültem az asztalhoz, majd egy papírt meg egy tollat tettem le az asztalra. Elkezdtem írni, csak írtam és írtam, ameddig csak lehetett.

Erősnek maradni, lehetetlen feladatnak tűnik. Boldognak lenni, még inkább.  

Kedves Julie

Elképzelni sem tudod, mennyire fontos vagy nekem. Te mindig menekültél, menekültél minden elől, de még tőlem is. De legfőképpen az érzéseid elől menekültél. Tudtad hogy szeretlek, magadnak viszont már nem voltál képes bevallani, hogy te ugyan azt érzed amit én magam is. 

Tudod, elfáradtam, belefáradtam abba, hogy tovább harcoljak érted! Megértem hogy miért mentél el. Engem akartál megóvni, de ezzel a döntéseddel, elveszítettél engem is. Ne keress többet kérlek, hisz úgysem találsz többé. Az érzéseim diktálnák az iramot, most még is az eszemre hallgatok. 

Eleinte minden akadály nehéznek  tűnik, de egyszer majd rájössz, hogy az akadályok voltak a legkönnyebb dolgok amik valaha megtörténtek veled. Hisz ezek a dolgok tanítanak meg arra,hogy meglásd mindenben a jót. 

Ne tegyél olyant amit más akar, de te nem! Ne hagyd hogy bárki is irányítson, mert egy idő után már nem tudod átvenni majd az irányítást! Tudom hogy erős vagy, hisz mindig is az voltál. Mások terhét cipelted a válladon, de te még is kitartottál! Az élet ad, majd elveszi mindazt amit neked adott, az élet kegyetlen, a játékszabályok lehetetlennek tűnnek, még is meg lehet őket csinálni! Mindig van választásod, MINDIG!