Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg!
EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
- Fáj, annyira fáj. Puszilom meg a feje búbját, miközben szorosan tartom. - De soha ne feledd el hogy ha te mész én is veled megyek.
Julie szemszöge
Matt a kezemet szorongatta. Az üvegszilánkok még mindig a földön feküdtek, érintetlenül. Tudtam hogy mit kellene tennem, még sem volt annyi erőm hogy megtegyem. Fáradtan sóhajtottam fel, miközben kihúztam Matt szorításából a kezem.
A fürdőbe sétáltam, ahol a söprű meg a lapát pihent. Egy egyszerű mozdulattal felkaptam a söprűt meg a lapátot majd visszasétáltam a szobába. Matt üllő helyzetbe tornászta magát, majd kimászott az ágy szélére.
- Mit csinálsz? Rémülten kapott kezem után, miközben tekintetét az enyémekbe fúrta.
- Minek látszik? Kérdeztem rá halkan. Sóhajtva engedte el a kezemet, de a tekintetét nem vette le rólam.
A szemétbe hajítottam a tükör darabjait, de egy szilánkot a zsebembe mélyesztettem. Megint csak el fogom veszíteni, érzem. Visszamentem a fiúhoz, majd mellé feküdtem, mire ő körém zárta karjait.
Matt szemszöge:
A haját birizgáltam, miközben az arcán gyengéden végighúztam az ujjamat. Eleinte próbáltam elrejteni az érzéseimet, amik bennem tombolnak, de sokáig nem bírtam. A könnyeim végigfolytak az arcomon, majd a lány arcára gördültek. Julie-nak kipattantak a szemei, majd rám emelte gyönyörű szemeit.
- Mi a baj?
- Semmi . Erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
- Nekem nem úgy tűnik. Kezei végigsiklanak az arcomon .
- Nem akarom, hogy elvegyen tőlem téged, nem engedem. Hunyom le a szememet.
- Szerinted én elakarok menni? - Nem, egyáltalán nem, de nincs más választásom.
- De, mindig van választásod, mindig. Csuklik el a hangom a mondat végére.
- Ezt te nem értheted. Rázza meg a fejét majd feltápászkodik.
- Már, miért ne érthetném? Nézek a lányra döbbenten.
- Nem most kezdődött ez az egész, és ha nem megyek el, talán még rosszabb lesz.
- Nem akarom hogy el menj, bassza meg! - Nem fogod fel? Temetem az arcomat a kezeim közé.
- De felfogtam, de ennek akkor is így kell lennie. Olyan szinten ideges lettem hogy nem tudtam uralkodni magamon.
- Akkor menj el, menj el a kurva életbe és SOHA TÖBBÉ NE GYERE VISSZA! Üvöltöttem a szavakat, nem ezt akartam, nem így akartam megoldani a problémát, de ez most így jött össze. Julie, megszeppenve állt előttem. Fekete könnyei leszaladtak az arcán, kezeit ökölbe szorította. Nem mozdult, én sem tettem semmit, csak egyszerűen hagytam hogy tönkre tegyen mindent az az átkozott démon. Hagytam hogy újra és újra elvegye tőlem, mert bolond voltam.
Most már utólag nagyon is bánom!!!!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
