A zaklatóm ~H.S.~

2. Hagyjanak békén...

Az ember, aki a film közben csöngetett, remélhetőleg rájött, hogy nem fogok ajtót nyitni, így elment még két csöngetés után. A film után vettem egy forró fürdőt. Addig ültem a kádban, míg ki nem hűlt a víz. Már a pizsamában sétáltam le a lépcsőn, mikor megint csöngettek. Szemforgatva az ajtóhoz mentem és kinéztem a kukucskálón -vagy min-. Egy körülbelül anya korabeli ember állt az ajtó előtt, mellette pedig egy velem egyidős srác. Végigfutott az agyamon, hogy mi történhet. Elrabolhatnak és aztán ki tudja mit csinálhatnak velem. Inkább megfordultam az eredetileg kiszemelt szoba felé mentem, a konyha felé. Csináltam egy forrócsokit, majd a szobámba visszatérve leültem a gépem elé.

Kaptam egy üzenetet Jasontől. (Ő a cég vezetője, ahol dolgozom. Igen jó barátom és mindig mellettem van ha szükségem van rá. Egy kis ideig anyum kavart vele még kilenc éves korom körül, ekkor ismertem meg. Bár anyukám és ő ki nem állhatják egymást, mi még mindig ugyanolyan jóban vagyunk. Mondhatni, ő az apukám, aki sosem volt!)

Az üzenetben az állt, hogy holnap nem kell mennem sulibe, hanem reggel hétre menjek az irodájába. Na, igen, aki meglepődött az időponton az szokjon hozzá. Ha be kell mennem dolgozni munkaidő kívül, mindig valami lehetetlen időpont az. Ilyen volt az is, mikor éjfélre kellett mennem. Csodás, nem?

Elmentém még fogat mosni, majd ágyba bújtam és megpróbáltam aludni. De persze megint csöngettek. A hónapban egy szabad délutánt kapok, olyan nagy kérés lenne ha ezt a napot szabadon hagyná mindenki? Kikelek a védelmet nyújtó ágyból, majd kinézek az ablakomból és megint meglátom, hogy a zaklatóim a két srác... Éppen léptem el az ablaktól, mikor a srác meglátott. Már éppen ütötte meg a mellette álló, mikor beléptem az ablakból. Rátenyereltek a csengőre, bennem pedig a vér is megfagyott. A telefonomhoz kaptam és tárcsáztam Jasont.

-Vi, miért hívsz ilyenkor?- kicsit fáradt hangja volt, lehet felkeltettem.

-Nagyon sajnálom, de ide tudnál jönni, mint a barátom? Már másodszorra van itt ugyanaz a két hapsi, légyszi gyere és küld el őket!- Jas hallottam, hogy sóhajt egyet.

-Jövök, de akkor ott is alszom!- mosolyom kicsit feljön.

-Köszönöm, rendben! Légyszi siess!

-Öt percet bírj ki!- ezzel kinyomta és magamra hagyott a csengő hangjával.

Öt perc múlva jött egy SMS, hogy Jas itt van és ő kopogni fog. Lementem az előszobába és vártam... Majd az egyik pillanatban elhallgatott a csengő és cirka két percen belül kopogtak is. Mosolyogva nyitottam ajtót, a már egyedül álldogáló Jasonnek.

-Köszönöm!- borultam nyakába, miután beléptünk az ajtóból.

-Semmiség! Viszont ha már a barátod vagyok veled is alszom!- rám kacsintott, majd elindultam a vendégszoba felé.

-Jó vicc!- nyitottam ki a vendégszoba ajtaját, de Jas a derekamnál fogva visszahúzott.- Jason, neked nem barátnőd van?

-Már vagy fél éve nincs!- vonja meg a vállát.

-Akkor gondolom kanos vagy!- sóhajtok egy nagyot.

-Igen, de nem rajtad fogom levezetni. A lányomnak tekintelek!

-Már csak az kellett volna, ha megint segítenem kell!- forgattam meg a szemem. Igen, mindenki jól értette, csináltuk már azt. Négy év van köztünk.... és egyszer sokat ittunk egy bulin, majd megtörtént! És azóta még kétszer megtörtént.

-Jó éjt Hercegnő!- rám kacsintott, majd bement a szobába. Vettem egy mély levegő, majd én is a szobámba mentem. Felhúztam az ébresztőmet és végre le tudtam feküdni.