Van Egy Alfám?! :o /Teen Wolf {Befejezett}

Hónapok múlva... 1.5

Hónapok teltek el Niall eltűnése óta és most nagyon közel vagyok ahhoz, hogy feladjam. De nem fogom! Hajnalok-hajnalán megébredtem felöltöztem, kiakartam menni a garázs-hoz, de valaki visszahúzott a csoki illat alapján:

- Chris, ne most...

- Miért? Mi van már megint?

- Tudom, hogy hol van Niall!

- Senkit nem érdekel már rég halott.

- Kösz... - kiszabadultam szorításából és az autóm-hoz siettem. Beindítottam és a motor felzúgott. Nos, hát csodálkoztam, hogy nem voltak rendőrök... Az utam egy elhagyatott régi hotel-hez vezetett. Kiszálltam felmértem a terepet majd vettem egy mély levegőt és bementem. És megcsapott Niall illata.

- Niall? Niall hol vagy?

- Itt! -mondta nyöszörögve. A vérben feküdve. Oda siettem hozzá végig néztem, nincs rajta harapás nyom, de a kezei vagdosva volt...

- Niall ezeket te csináltad?

- Nem, de menj innen mielőtt te is így végzed, mint én.

- Nem hagylak itt! Feltudsz állni?

- Nem eltörte a lábam.

- Niall lehet, hogy ez egy kicsit fura lesz, de tartsd ide a kezed. - Niall elém nyújtotta kezeit én pedig végig nyaltam neki, lehet, hogy undi meg minden, de ez valamennyire segíthet. Azután pedig magam-hoz kaptam és futni kezdtem vele az autó-hoz. Hátra befektettem és próbáltam olyan gyorsan haza vinni hozzá, ahogy csak lehetett. De pillanatról-pillanatra rosszabbodott Niall állapota. Egyszer csak ordítani kezdett a fájdalomtól.

- Niall hol fáj?- az oldalára mutatott. Felhúztam a pólóját és ott volt, amitől rohadtul tartottam. Haza értünk bekötöttem a száját, hogy tompítsam az ordibálását bevittem a szobámba letettem az ágyra, ahogy elengedtem összevérezte a pólóm, de ez cseppet sem zavart leültem a fotelba és néztem, ahogy szegény Niall szenved, pont úgy, mint én évekkel ezelőtt.

- Na, mi van Lora megjöttél?

- Fogd be Chris.

- Látom újoncunk lesz. – mondta egy pszichopata mosoly kíséretében.

- Chris most már tényleg fejezd be. – mondta Daniel. Egyszer csak Niall hangja is kezd halkulni és a sebei is összehúzódtak. Kimenetem a konyhára és keresgélni kezdtem.

- Chris mi lenne, ha egyszer nem az útban állnál?

- Csoda. – mondta gúnyos mosolya a képén.

- Ja, de még mekkora. – mondtam nevetve.

- Gyere ide te, gyönyörűség. – oda jött hozzám és megölelt.

- Olyan szemét vagy mostanság. – mondtam a fejemet a mellkasába fúrva.

- Nem tehetek, róla ezt hozod ki belőlem. – mondta megpuszilva a homlokomat.

- És még mit hozok ki belőled? – mondtam kacsintva.

- Szeretnéd tudni?

- Igen. – közelebb húzott magához és megcsókolt.

- Szeretlek.

- Én is.

- Nem megyünk vadászni csak mi ketten.

- Nem Niall-nek szüksége van rám.

- Már megint ő?! Elegem van, már belőle egész nap másról sem beszélsz, mint róla!