Van Egy Alfám?! :o /Teen Wolf {Befejezett}

Menjetek a pokolba! 2.18

Lora szemszöge:

Mindennel próbálkoztam, de hiába a reszelő sem segít már ezen hiszen megmondták rég halott vagyok. Kezd minden erőm elhagyni. Nem tudom, meddig bírom még itt élem és víz nélkül. Szerintem már 1 hónap is eltelt az eltűnésem óta. De hát ez senkinek nem tűnik, mivel Méreg ott van. De reménykedek benne, hogy majd valaki át lát a szitán. Én addig is türelmesen várok, hiszen úgy sem tudok más csinálni.

Allan szemszöge:

Valami nem stimmel Lora-val. Egyre jobban vonzódik hozzám. És a mai ruha összeállítása valami iszonyatosan dögös volt.

- Szia. - lépet be iszonyat rövid szoknyájával.

- Hali. - fordultam el ne, hogy valamit is észre vegyen.

- Arra gondoltam, hogy ma lazulhatnánk is. - tette kezét a vállamra. Megfordultam ő pedig csókra húzott. Benyúltam felsője alá és éreztem három maradandó sebnek nyomát.

- Méreg. – szorítottam a falhoz.

- Allan Strange.

- Hol van Lora? - szorítottam a szikét nyakához.

- Mi közöd hozzá? - nevetett fel kínosan.

- Hol van? - vágtam le az ujját.

- Áhh. - ordított fel.

- Hol van?

- Ti mit csináltok? - lépet be Scott.

- Scott segítsz. - mondta Méreg kérlelően.

- Allan, te megőrültél.

- Scott ő nem az akit te a barátnődnek mondasz. Ő Méreg. Lora anyja teremtette őt Lora-ból.

- Mi?

- Méreg Lora rossz énjét képviseli.

- Igaz ez? - lágyult el Scott tekintette.

- De, hogy igaz édesem. - mosolygott.

- Scott higgy nekem. Lora-t fogva tartják, isten tudja hol és már csak órái vannak hátra.

- Jó, ha tényleg te vagy Lora, akkor válaszolj erre kérdésre és szabadon engedlek.

- Érted bármit.

- Mit mondtam Lora-nak mikor megtalált egy fényképet?

- Hogy... - gondolkodott el. - Égesd meg. - Scott lesokkolva állt előtt majd megragadta a tarkóját és emlékeit kezdte el nézni.

- Scott a méreg szét fog áradni a testedben. - mondtam kétségbeesett arccal. Elszakadt majd futni kezdett. Én pedig megkötöztem Mérget és Scott után indultunk.

Lora szemszöge:

Egy próbát megér. Nagy levegőt vettem és egy óriásit vonyítottam. És jött a vissza jelzés. Scott! Rám talált.

- Te idióta. - jött be anyám. - Most miattad ránk találtak. - rángatott ki a kényelmes cellámból.

- Az most kinek szar neked vagy nekem? - csavarodtam ki a kezéből. Mire az ő válasza erre, hogy gyomorszájon rúg és még a kezemet is eltöri. De viszont az nem gyógyul olyan gyorsan, mint szokott.

- Ajjaj a pici Lora nem gyógyul olyan gyorsan már.

- Attól még tudok harcolni. - álltam fel majd lábát kirúgva terült el a földönt, mint valami tengeri csillag. - Vezess, kövess vagy állj félre az útból. - súgtam fülébe, majd karmaimat a gyomrába szúrtam. Az izzadtság cseppekben folyt homlokáról. - Egyet jól jegyezz meg Haley. - mondtam nevén szólítva a nem igazi anyámat. - Én vagyok a főnök, nem más. - toltam beljebb ujjaimat majd a szemem színe is változni kezdett.

- Lora. - futott hozzám Scott. Mire én az eltaszítottam magamtól.

- Mindketten a pokol legmélyebb bugyraiban fogtok kikötni. - húztam magamhoz Mérget.

- Erősebb vagy, mint hittem. - köpött fel Haley egy kis vért.

- Soha nem voltam az a gyenge típus.

- És, most mondd, meg hogyan tüntethetem el Mérget.

- Soha. - mosolygott. Megvillantottam szemfogaimat. Majd fogaimat a nyelőcsövéhez helyeztem. Nyelt egy nagyon hallottam minden egyes szívverését, ami igen csak hevesen vert. És még jobban izzadt, mint az előbb.

- Mondd meg! - kiabáltam rá. Majd gyomrából kivéve a kezemet a nyakára helyeztem.

- A szekrényben van a könyv. - fogót rá a kezemre.

- És, hogyan tüntethetem el?! - szorítottam rá egy kicsit.

- 13. oldalon, ha felolvasod, az a kis bűbájt eltűnik Méreg.

- Mi az nem lehet. - hepciáskodott Méreg.

- Te kussolsz! - tépetem ki a nyelvét egyetlen apró mozdulattal. Látszik, hogy a boszorkány erejét kezdtem magamba szívni. - Köszönöm. - metszettem el a torkát. Majd a szekrényhez léptem.

- Lora. - lépet mellém Scott. - Jól vagy?

- Persze. - húztam félmosolyra a számat. - Csak még van egy kis elintézni valóm. - léptem az ikremhez. - Scott ő itt Lora 2 vagy más néven Méreg. - emeltem fel a gallérjánál fogva. Scott elsápadt.

- Sajnálom. Én akkor.

- Igen Scott, nem velem feküdtél le vagyis velem, de mégsem. Nem engemet csókoltál és érintettél meg... - felsóhajtottam - Hanem őt. - kaptam magamhoz a könyvet majd egy szót kezdtem el ismételgetni, ami eléggé hülyén hangzott.

- Aguamenti, Aguamenti, Aguamenti. - ahogy ezt az egy szót ismételgettem a csaj egyszerűen csak sikítva köddé vált majd vissza szállt belém. Én pedig csak jó mélyre elzártam csak akkor veszem elő, ha nagyon muszáj, ahogy eddig is tettem.

Szédülten estem le a földre majd valahol máshol láttam újra a Napot.

- Lora. - ölelt meg Scott.

- Scott. - fúrtam arcomat mellkasába. - Most már vége van ugye? - markoltam meg finom anyagú pólóját.

- Most már igen. - simogatta hátamat.

- Ügyes voltál. - állt elém Allan.

- Köszi. - tűrtem el hajamat. - De most akkor én mi vagyok? - kérdeztem egy pohár vizet magamhoz irányítani.

- Te Lora maga a megtestesült csoda. - mosolyodott el Allan. Scott pedig megcsókolt