Van Egy Alfám?! :o /Teen Wolf {Befejezett}

Változás szele 2.13

Szombat. Be köszöntött az ősz nem a kedvenc évszakom, de kinek az újra iskola. Már csak ez az egy évem van hátra. Később anyámmal is összetűzésbe kerültem. Teli hold idején óriási sebet ejtett rajtam miután begyógyult azóta fura tüneteim lettek. De ebbe nem akarok bele folyni. Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Felálltam majd kimentem a mosdóba. Az, ami akkor történt nem kívánom senkinek. Öklendezni kezdtem és valami fekete trutyi jött fel, hát ez kicsit sem hasonlított a tegnapi vacsihoz. És egyszer csak hangokat kezdtem el hallani a fejemben, ami elő hívta a farkas énemet. Mikor már megelégeltem a szörnyű fájdalmat. Felordítottam majd a lábamat kezdtem elkarmolni. Lépteket kezdtem el hallani csak nem tudtam, hogy az itt vagy a fejemben.

- Scott! - kiabáltam, ahogy csak tudtam.

- Itt vagyok ki...kicsim. - fogta meg a kezem ezzel elszíva a fájdalmam egy kis részét. Láttam Harry-t, ahogy csak állt ott Louis ágya végében. Azt éreztem, amit ő. Éreztem, ahogy legbelül megtör, éreztem, hogy mindjárt sírva fakad. Ami azt sugallta, hogy Louis haldoklik. Nem tudtam mi tévő legyek. Bejött az orvos majd közölte velünk, hogy Louis-nak már csak 3 napja van hátra. Oda másztam a WC kagylóhoz majd újra öklendezni kezdtem. Éreztem, hogy a torkomon, mintha megakadt volna valami nem volt más választásom. Fogtam magam és lenyúltam a mikor megtaláltam annak a valami végét húzni kezdtem. És láss csodát, egy nyakláncot pecáztam ki. Ami Harry tulajdona a keresztes nyaklánc mellett.

- Ez, képtelenség. - mondta Scott.

- Hívd fel Alan-t. - lógattam a nyakláncot a szemem előtt.

🐺🐺🐺

- Sziasztok!

- Alan baj van. - tértem rá a lényegre.

- Na, mondd.

- Meséltem neked a sebemről, amit anyám ejtett rajtam teli holdkor.

- Igen.

- Azt is, hogy fura érzéseim vannak.

- Aha.

- Nos, az előbb láttam Harry-t. Ott állt Louis kórházi ágya végében London-ban. És. - tettem ki a papírrepülős nyakláncot. - Ezt húztam ki a TORKOMBÓL. - emeltem ki a torkom szót. Alan csak állt ott lefagyva majd elkezdett valamit keresni.

- Más valami?

- Fekete trutyit is hánytam. - erre Alan már felkapta a fejét.

- Fejfájás volt?

- Iszonyú.

- Jól van, akkor most megvizsgállak.

- London-ba kellene mennem.

- Mert, hogy?

- Louis haldoklik, a doki szerint csak 3 napja van hátra. És meg kell mentenem.

- Lora, én.

- Hadd menjek el.

- Sajnálom, de nem.

- Tessék?!

- Nem mehetsz el ilyen állapotban. És, ha megint rád törne az, ami reggel a fürdőben?

- Scott ott lesz és segít.

- Úgy, mint most? Értsd már meg Lora tehetetlenek vagyunk. Nem engedhetünk el.

- De, Lou-nak szüksége van rám.

- Neked, pedig az önuralomra. És amúgy is, ha elengednénk, szerinted anyád nem követne? Sebezhető vagy Lora. - Scott-ra néztem ő csak helyeselően bólintott egyet. Hirtelen megint, rám tört a fejfájás.

- Lora, mit látsz?

- Egy, egy tisztást. Tele virágokkal. - mosolyodtam el.

- Folytasd.

- Emlékeket. Harry és Louis együtt töltött idejéből egy kis töredéket. Harry tisztában van vele, hogy már csak az emlékek maradtak számára.

- Scott. Szerinted is az, amit mondtál?

- Lehetséges nem? - Scott

- Igen. De ez nagyon ritkán fordul elő. Utoljára a 16. században láttak ilyet.

- Hát most már a 21-ben is.

- Ti miről beszéltek? - szóltam közbe halál nyugodtan.

- Semmi csak felderült az a kérdés, hogy.

- Hogy? Mi?

- Lehet, hogy. Add oda egy kicsit a láncot. - kérte el Alan. - Ahogy sejtettem. 07. 16.

- Akkor volt a balesetem. Azóta vagyunk kötelékben Harry-vel, de mivel vérfarkas lettem ezért az egyszerűen eltűnt. És most azt akarjátok mondani, hogy visszakaptam?

- Lehetséges. - Alan

- Hát ezért, mondta Christian, hogy különleges vagyok, hiszen egy "régi" erőm visszatért.

- Csak még, ne bízd el magad. Lehet, hogy így lesz, vagy az lesz, hogy a kínzót kapod vissza.

- Az lenne a legjobb. - villantottam egy 1000 wattos mosolyt.

- De kinek? - mosolygott gonoszul Scott.

- A falkának. Ott aztán lenne minden, mint a búcsúban. Banshee, vérfarkasok és Stiles.

- Hát, de kedves vagy. - mondta nevetve.

- Akkor most mi lesz? - Alan felsóhajtott.

- Nem tudom.

Sziasztok!
Ne, haragudjatok, hogy ennyit késtem...
De most itt van úgy, hogy remélem tetszeni fog jó olvasást!

💛Happy Tuesday!💜