Van Egy Alfám?! :o /Teen Wolf {Befejezett}

Érted tettem 2.15

Este a házunk előtt vártam anyát, hogy megérkezzen. Kíváncsi voltam betartja-e a szavát. Hát, nem csalódtam benne, ahogy az órám a 12-re ugrott egyből megjelent.

- Mehetünk? - mosolygott ördögien. Én csak aprót bólintottam majd a nyomába eredtem.

- Meg, ne várj! - kiabáltam utána. Mire meg állt válla fölött hátra pillantott majd tovább ment.

- Chh. De kedves vagy.

- Hallottam ám!

- Tudom azért is mondtam.

- Ne, szemtelenkedj. - emelte fel a mutató ujját.

- Mert, mi lesz? Engem is megölsz, ahogy apával tetted. Gondoltam, hogy nem autó balesetben haltatok meg. Te megölted apát, a nagyi pedig téged. Igaz? - álltam meg. Ő lesápadt arccal fordult teljes testével felém.

- Na, ide figyelj, semmi nem jogosít fel arra, hogy te itt csak osszad a nem létező eszedet. El végre ÉN vagyok a főnök. Megértetted? - mutatta ki foga fehérjét. Én csak jó kislány módjára bólogattam. - Helyes. - lehet egy csókot homlokomra. Hihetetlen, hogy én pont tőle származzak, egyszerűen nem vagyok, képes el fogadni talán más eltudná? Na, mindegy el értük a kórházat. Halkan felballagtunk Louis kórtermébe csak egy bökkenő volt ott. Harry és Niall.

- Niall. - kezdtem bele halkan mondandómba. - Ki kell jönnötök Louis terméből megtaláltam a megoldást.

- Na és mégis, hogyan? Harry nem mozdul mellőle.

- Mondd, azt neki orvosok vagyunk. - néztem rá a műszerekre.

- Rendben. - csuklott el a hangja.

- Köszönöm. - mentem el a köpenyért és a száj maszkért.

🐺🐺🐺

- Gyerünk Louis. - szorongattam kezét. Anya csak a sarokban állt és várta műve után az eredményt. Mire Lou elkezdte rebegtetni szempilláit.

- Lora. - kapkodta a levegőt.

- Louis. - zártam karjaim közé.

- Hol van Harry?

- Kint vannak, behívom őket. - ahogy kimondtam ezt a mondatot egyből rontott az ajtón Harry majd Louis magához húzta egy csókra.

- Szia. - simogatta meg Harry karját Louis.

- Szia. - csuklót el a hangja. Harry szeme könnyes lett majd szorosan megölelte kedvesét.

- Nos, mi itt végeztünk is. - csapta össze tenyerét anya.

- Rendben. - fancsalodtam el. Nem akarom oda adni neki a vérem főleg nem azért, hogy Scott-nak és a többieknek ártson. Velem.

🐺🐺🐺

- Kérem a jussomat. - mutatott egy üveget felém. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Nyújtottam ujjam majd ő szépen lassan felvágta és a földre csöpögtette majd valami hülyeséget kezdett el mondogatni. És megjelent belőlem egy másik a gonosz ikrem. Ördögi kacaja felébresztette bennem a farkast, ahogy a másik én nemben is. Magammal kell megküzdenem a veleéig gonosz tesómmal. Csak neki volt még különleges ereje a méreg... Bárki kimondja a az igazi nevét "méreg" akkor örökre álomba zuhan nagyon nehéz feltörni. Vagy, ha csak rá lehel, valakire elszív egy kis életerőt. Előre félek. Nem tudom, hogy ez farkasokon is működik-e remélem nem.

- Nos, köszönöm a segítségedet, de rád már nem lesz szükségem. - mutatott rám anyám. - Méreg menj! Játszd el Lora szerepét. - utasított engem.

- Ahogy óhajtod anyám. - futott el.

- Te, pedig. Már elég bajt okoztál. Itt maradsz. - mondta elhurcolva egy börtönbe. - Ha csak megpróbálsz kijutni innen vagy a rács felé közelíteni megráz az áram. Én a helyedbe nyugton lennék. Vedd úgy, hogy most kijárt neked a pihenés. Na, pá. - kacsintott majd rám baszta szó szerint az ajtót.

Méreg szemszöge:

Na, végre, hogy megszabadultam Lora jó énjétől. Már nagyon idegesített, hogy folyton elzárt. Na, mindegy elmentem Scott-hoz.

- Sziasztok! - köszöntem reszelős hangon.

- Szia, baba. - ölelt meg Scott. Pff baba ez komoly gusztustalan. De hát ilyen a szerelem játszom a szerepem, míg Lora elvan zárva távol a külvilágtól. Így legalább könnyebben tudom végezni a munkám csak az az idióta iker tesóm, ne jöjjön rá.

- Csókolj meg. - csúszott ki a számon. Scott hatalmas mosolyt villantott majd megcsókolt. Én pedig elvettem egy kicsit az erejéből...

Happy Tuesday!! DT
👑💖💋💗