Illusion /Louis Tomlinson/

5. fejezet

Louis Tomlinson

"- Jó reggelt édes"- olvastam a barátnőm üzenetét. Gyorsan visszapötyögtem neki a választ, majd visszahajtottam a fejem a párnámra. Lentről újabb kiabálások hallatszottak fel. Már megint a szüleim veszekedtek, részben apa miatt. Szerintem megint matt részeg, a szokásához híven. Ez az egész két éve, a húgom halála után kezdődött. Apa mindig is lány gyermeket akart, helyette pedig kapott engem, de aztán érkezett Lottie. Két éves volt, mikor anyuval sétálni vittük. Anyu megkért, hogy vigyázzak rá, én meg csak két másodpercre néztem el. Lottie alig tudott még járni, így beszédült a sínek közé, a vonat pedig elgázolta. Apa azóta után, hiszen szerinte én vagyok a hibás, anyával együtt. Ezért veszekszik mindig vele. Nehezen viselte, nem tudta elfogadni a húgom halálát, így az alkoholba fojtotta a bánatát. Két éve megy ez! Mikor lesz vége?

"- Találkozzunk a főutcán!"- jött a következő üzenet. Boldogan mondtam igent a meghívásra, hiszen semmi kedvem nem volt otthon maradni. Mindig kihasználtam az alkalmat, hogy eltűnhessek, hogy ne kelljen egy légtérben lenni a szüleimmel. A reggeli teendőim után kivettem a szekrényemből, egy fekete farmert, hozzá pedig egy fehér, mintás pólóra esett a választásom. Sietve hagytam el a szobám, majd siettem le a lépcsőn. Jól gondolkoztam apám illetően, ugyanis most is részeg, úgy veszekszi anyámmal. Anélkül megyek el mellettük, hogy különösebb figyelmemet szenteltek volna rám. Nekik Lottie volt az ideális gyerek, én meg csak úgy vagyok, szinte láthatatlan. A konyhában várt rám a reggelim, némi költőpénz társaságában, amit anyu mindig kikészít nekem. Felkaptam a zacskót, majd a bankjegyeket is. Ekkor egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes, de nem igazán akartam visszamenni hozzájuk. lehet, hogy azt kellett volna tennem, ám én inkább csöndesen távoztam a hátsó ajtón. Az utcán meglehetősen nagy volt a forgalom, de ez vasárnap délelőtt nem volt olyan furcsa. Körülbelül száz méter megtétele után fordultam be a főutcára, ahol rengetegen lézengtek. A tömeg ellenére viszont egyből kiszúrtam az én csodálatos barátnőm. Hosszú szőke haját egy fekete sapka fedte, de a végét így is cibálta a szél. Hibátlan arcán egy mosoly jelent meg, amit az érkezésemre foghatok. Levezettem a szemem a teste minden egyes domborulatára. Talán egy kicsit többet időzött a tekintetem a formás fenekén, amit egy cicanadrágba bújtatott. Gyönyörű volt, és pont hozzám való. Mikor egymás elé értünk, mind a ketten megálltunk. Jessica kecses karát a nyakam köré fonta, én pedig a csípőjén pihentettem a tenyerem. Imádtam, hogy pont a kezembe illett. Csak egy kicsit volt alacsonyabb nálam, így nem kellet pipiskednie, hogy az ajkát a számra érintse. Csókja még mindig édes, volt, és az egész testem beleremegett. Fél órán át lófrálhattunk a városban, mikor SMS- em érkezett. Fogalmam sem volt hogy ki írhatott, így vonakodva, de megnéztem a mobilom.

"Hola francban vagy?" -olvastam az üzenetet. Anyám telefonjáról érkezett, de valahogy sejtettem, hogyapa írta. Sűrű elnézéskérés közepette búcsúztam el a csajomtól, és indultamhaza... 

By: MoncsiTomlinson xoxo