Illusion /Louis Tomlinson/

7. fejezet

Roxie Bennett

Én már nem tudok mit mondani a viselkedésére. Egyik pillanatban még kedves, vagy legalábbis annak próbál tűnni, aztán meg ismét bunkó. Ezt én nem értem! Mondjuk én sem voltam vele valami túl kedves, de ő kezdte. És én csak igazat mondtam.

Akaratom ellenére is elmosolyodok, pedig éppen dühös vagyok. Valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába, mikor megfogta a csuklóm. Már csak a gondolatára is hevesebben kezdett verni a szívem, és az érintése helyén, még mindig bizsereg a bőröm. Olyan jó volt érezni a meleg bőrét az enyémen. És ahogy visszarántott, én pedig belenéztem abba a csodálatos kék szemébe... Jézusom, Roxie! Le kell állítanod magad! Hülye lelkiismeret! Könnyű azt mondani... De most nem tudok másra gondolni csak Rá... Ezt már tényleg nem kéne... Milyen messze van még a házunk? Minél előbb otthon kell lennem, és el kell felejtenem.

Magyar óra után a tanár mindenkitől elköszön, így az osztály nagy része egy emberként ugrik fel, majd a szokáshoz híven söprik bele a táskájukba a könyvet. Amy- vel karöltve hagytam volna el a tantermet, ha az irodalomtanár nem kéri meg a legjobb barátnőm, hogy maradjon pár percre. Amy engedelmesen odamegy hozzá, én pedig kisomfordálnék, de a tanárnő kedvesen mosolyogva megengedi, hogy megvárhassam itt bent. Csak az év végi jegyről beszélnek, és hogy úgy mondjam Amy elég csehül áll ebből a tantárgyból. Kell neki a jobb jegy, és erről tárgyalnak. Pár perc telik csak el, míg útjára bocsátják a legjobb barátnőm, így indulhatunk is haza. A szőke lány hangulata egy kicsit lelombozódott, így nem volt annyira beszédes kedvében, mint szokott. Mikor befordultunk a folyosón, hogy a suli bokszok felé igyekezzünk, nekem majd' elállt a lélegzetem. Az én szekrényem előtt állt maga Louis Tomlinson, és a szőke barátnője, Jessica Adams. Az nem is lenne újdonság, hogy éppen egymást falták, de miért az én bokszom előtt. Gyorsan megragadtam Amy karját, mire zavarodottan nézett fel. Látszólag nagyon megviselte az a tény, hogy most igenis meg kell tanulnia az irodalmat. Ha nem ragadom meg, és nem kezdem el visszafele húzni, nem is veszi észre a nyalakodó szerelmespárt. Visszafelé kezdtünk igyekezni, mígnem Amy nem rántja ki a karját a markomból.

- Baj van?- kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig csak feléjük intettem a fejemmel. A barátnőm megpördült a tengelye körül, majd a szája egy O betűt formált.

- Mit csinálja?- a hangom vagy két oktávval csúszott magasabbra.

- Oké! Őrizd meg a hidegvéred! Az a legfontosabb- kezdte, miután megfordult, a kezét a vállamra tette. – Sétálj oda a szekrényedhez! És találj ki valamit. Majd itt várlak!

Ennyivel lökött meg Louis- ék irányába. Hát köszönöm Amy! Kénytelen voltam elindulni feléjük. Közben alaposan végigmértem Jessica öltözékét, ami inkább hasonlított egy utcalányéhoz, mint egy gimis lányéhoz. Sötétkék farmersort, egy fehér top, ami éppen hogy csak a melleit takarta. Az egész hasát szabadon hagyta, még a lelógó ráncozott anyag ellenére is. Nem is beszélve az arcán lévő vakolatról, nomeg a fekete tűsarkújáról. Hozzám képest elég kurvásan festett. Én sokkalta visszafogottabb cuccokban járok, és sohasem vennék fel ilyen ruhát még egy buliba sem, nemhogy iskolába. Ha annyit járnék bulizni... Lopva végignéztem magamon. A fehér tornacipőmtől kezdve a fekete farmeromon át, a fekete pólómon lévő piros kockás ingig. Leporoltam a nadrágom, és megigazítottam hosszú barna hajam. Igyekeztem a lehető legmagabiztosabbnak tűnni, de a szívem majd' kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadni kezdett, a gyomrom pedig hatalmasat liftezett. Egyre közeledtem feléjük, ők pedig még mindig nyálat cseréltek. Mivel elállták az utat kénytelen lettem valamit kezdeni velük. Megköszörültem a torkom, mire végre abbahagyták a csókcsatát, és mind a ketten rám pillantottak. Na, most légy okos Roxie!

- Mit keresel itt?- kérdezte Jessica magas hangján.

- Ezt én is kérdezhetném!- motyogtam az orrom alatt. A válasz pedig egy dühös, megvető, lenéző pillantás a szőke lánytól.

- Indulhatunk?- fordult hozzám Louis kedvesen(!), majd elengedte a barátnője karcsú derekát.

- Hova is?- vontam fel a szemöldököm.

- Hozzátok!- mosolygott le rám. Abba mosolyba beleremegett a gyomrom, és észveszejtően dögösnek találtam. Te jó ég! Miket beszélek, hiszen nem is tetszik nekem! Vagy mégis? Nem, egyáltalán nem! Már teljesen az agyamra ment!

- Akkor indulunk?- kezdett türelmetlenkedni Tomlinson.

- Mindjárt csak kiveszem a cuccom- válaszoltam.

- Kint megvárlak!- mosolygott, majd még egy utolsó puszit adott a barátnője szájára, és kikerülte a lányt. Elindult, én pedig készültem kivenni a matekcuccomat a szekrényemből. Louis nem nézett hátra, de Jessica annál inkább méregetett haragosan. Ki akartam nyitni a bokszom, de ő az utamba állt. Sóhajtottam egyet, de tartottam a szemkontaktust.

- Szállj le Louis- ról!- sziszegte suttogva, csak azért, hogy még ijesztőbbnek tűnjön, azonban én nem ijedtem meg tőle, ugyanúgy tartottam a szemkontaktust.

- Én nem akarok semmit tőle!

- Ja! Persze! Minden lány akarja!- mondta gúnyosan.

- Akkor szerinted miért pont én veszélyeztettem a kapcsolatotokat? Már, ha ezt annak lehet nevezni!- vágtam vissza, majd kitértem az útjából, és kivettem a tankönyvem, meg a füzetem a szekrényből, majd otthagytam a lányt.         

By: MoncsiTomlinson xoxo