Illusion /Louis Tomlinson/

12. fejezet

Roxie Benett

Reggel a szemeim szinte egyből kipattantak, és valamilyen furcsa érzés lepte el a szívem legmélyét. A gyomrom görcsben volt, és folyamatosan liftezett. Nem fogom tudni elfelejteni Louis nyelvének édeskés ízét. Már hogy is felejthetném el az első csókom. Még mindig nem hiszem el, hogy pont Ő, a suli legnépszerűbb és leghelyesebb fiúja adta nekem életem első csókját! Számomra ez felfoghatatlan. De annyira jó érzés volt! Valami új, valami izgalmas, valami teljesen más, de valami jó! És annyira jól csókolt. Gyengéden, és mégis benne volt az a bizonyos vadság! Mintha én tudnám mi is az! Az éjszaka alatt számtalanszor játszódott le a jelenet, emiatt nem is sokat aludtam. Előkerestem a kedvenc fekete farmerom, egy bézs blúz társaságában, majd felvétel után az ágyamon feküdtem végig. Újra végigpörögtek az akkor történtek, így nem vettem észre, hogy késében vagyok.

- Roxie!- hallottam apu hangját egészen közelről. Egy kicsit megugrottam, majd az ajtó felé néztem. Csakugyan apu állt az ajtónak támaszkodva. Gyorsan felültem.

- Megyek már!- remegett meg a hangom, már magam sem tudom miért.

- Minden rendben?- kérdezte apu, mielőtt kiengedett volna.

- Persze! Csak egy kicsit elkalandoztam!- mosolyogtam. Ezzel próbáltam leplezni az előtörni készülő csöppnyi zavarom.

- Azt látom! Kikérdeznélek, de el fogsz késni! De majd este beszélgetünk!- húzta ő is mosolyra a száját. A szeménél az idősödését jelző apró ráncok most jobban látszódtak, mint általában szoktak. Nekem ettől a mondattól már nem lett annyira jókedvem, hiszen tudtam, hogy nem igazán lenne szerencsés apuval megbeszélni a „szerelmei életem". Már, ha annak lehet nevezni azt, ami nekem van. Közel sem nevezném szerelmi életnek! Inkább csak egy fellángolás. Nem hinném, hogy Louis szerelmes lenne belém! Oké, Roxie! Akkor mond meg, hogy miért csókolt meg? Őszintén? Fogalmam sincs! De tuti nem szerelemből, hiszen miért is lenne belém szerelmes? Vagy mégis? De hogy nem mutatta ki eddig? Sőt semmit nem mutatott felém. De lehet, hogy tényleg szerelmes belém, hiszen a csókja arról árulkodott. Kezdek begolyózni! Talán nem kellene magamban beszélnem?!

Mire leértem az asztalon várt a reggelim, ami nem volt más, mint egy adag rántotta. Az asztalnál már Ann javában benne volt az evésben. Mosolyogva ültem le vele szembe, ő pedig viszonozta a vigyort, majd vidáman köszönt nekem a Nutellával megkent kenyér két harapása között. Apu is csatlakozott hozzánk, így együtt fejeztük be az evést. Egy fél óra múlva már útra készen álltunk a húgommal, hogy indulhassunk. Eléggé késésben voltam, és az eső is szakadt odakinn. Bár már egy ideje, tizenhét éve itt, Angliában élek, de még mindig utálom, ezeket a hirtelen időváltozásokat. Ezért apu felajánlotta, hogy munkába menet eldob minket a suliba. Megvártuk, míg kiállt az autóval, majd a húgom kezét fogva szaladtam az autóhoz. Ann hátra ült, míg én előre pattantam be.

- Hú! Ez aztán jól rákezdett!- fújta ki a levegőt apu, majd hátra tolatott. Az út az iskoláig nem volt hosszú, de elég nyomasztón telt. Ugyan ott haladtunk, ahol tegnap Louis- val sétáltunk. Ismét emlékek hada lepte el az elmém, de most valahogy nem volt kétségem egy dolog felől...

Mikor apu megállt az iskola bejárata előtt, én egy gyors búcsúzkodás után kiszálltam az autóból. Az iskola ajtaján nem olyan sok diák áramlott, be, hiszen nem is volt olyan nagy létszámú intézmény. Körülbelül hatszáz diák tanulhatott eme épület falai között. Ennek ellenére viszonylag nagy, tágas építmény volt, és hozzá tartozott még egy nagy udvar, és egy felújított tornacsarnok. Egy pár diákkal együtt mentem be. Amint a falak között találtam magam, észrevettem Amy- t. Azonnal felé igyekeztem, azonnal karon ragadtam, és a legközelebbi mosdóba húztam.

- Hé! Lassíts!- szólt, de csak akkor voltam hajlandó elengedni, mikor megbizonyosodtam róla, hogy csak ketten voltunk. – Mi bajod van?

- Amy! Azt hiszem, szeretem!

- Kit?- értetlenkedett, de hamar leesett neki kire is gondolok. A szája egy O alakot formált. – Mi? Őt?

- Igen!- bólogattam, de tudtam, hogy nem állhatom meg kérdések nélkül.

- De hogyan? Avass be a részletekbe!- kérte, de felesleges volt. Úgyis mindent elmondanék neki. Gyorsan rápillantottam az órámra. Remek van még 10 percünk! Annyiba belefér! Nekikezdtem az áradozásomnak, a barátnőm pedig csorgó nyállal hallgatta végig.

Az utolsó óra után...

Az utolsó óra után Amy- nek külön pompon órája volt, így úgy döntöttem lekísérem az öltözőbe, és meg is várom, hogy együtt mehessünk haza. Miután a barátnőm átöltözött, rögtön el is tűnt, egyszóval otthagyott. Úgy gondoltam, hogy egy tankönyvvel a kezemben felmegyek a lelátóra, hogy onnan tudtam nézni Amy óráját, és reményeim szerint hátha tudok tanulni is valamennyit. Ahhoz, hogy odajussak át kellett vágnom a szomszédos öltözőn.

Kicsit furcsállódtam, hogy Louis- t egész nap nem láttam. Nem keresett meg, de én könnyedén ráfogtam, arra, hogy egész nap edzenie kellett. De én mindig mindent olyan könnyen elhittem...

Kikanyarodtam a folyosóra, majd kinyitottam a másik helység ajtaját. Magabiztos léptekkel mentem beljebb és beljebb az öltözőben, de egyvalamin megakadt a szemem. Az egyik szekrény mögül egy nagyon is ismerős Nike tornazsák látszódott ki. Ismét győzött a kíváncsiságom, így közelebb mentem. Lassan, halkan. De bér ne tettem volna...

A padon egy ismerős, de még mennyire ismerős fiú ült, ölében egy barna hajú lánnyal, és éppen falták egymást. A fiú karja a lány csupasz hátát ölelte körbe, míg a lány ujjai, hol a srác hajában voltak, hol a kidolgozott hasizmán játszadozott A lányon és a fiún sem volt már póló. A lány arcát nem láttam tisztán, de a fiúét sajnos igen. Louis...

Amint ténylegesen leesett a látott dolog a kezembentartott könyv azonnal a padlón koppant, a szemembe pedig csak gyűltek a könnyek.A hangos csattanás vízhangzott az üres helységben, azonban mind a ketten rámkapták a tekintetüket. A lány hátracsapta a haját, és úgy nézett hátra rám. Danielle... Csakugyan jól láttam, hogyLouis ölében ült, akinek a szája O alakot formált...    

Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett a rész, de megérkezett! Remélem tetszett és nem fogtok minket lenyakazni miatta...

A következő részt nem tudom mikor fog érkezni, hiszen azt majd Eszty fogja hozni! 

By: Moncsi