Illusion /Louis Tomlinson/

15. fejezet

Szombat reggel töprengve álltam a szekrényem előtt, és azon agyaltam mit vegyek fel. A meccsre megyek, amire maga Louis hívott meg miután kibékültünk. Bár kérdése kicsit meglepett, de utána örömmel mondtam neki igent. De azt nem tudom, hogy ez most olyan, mint egy randi meghívás, vagy csak én képzelek bele többet? De azt mondta velem akar lenni. Szakított már Jessica-val, és állítása szerint Danielle se érdekli, és megcsókolt engem, és...csak ennyi. Vagy neki nem szokása megkérdezni a lányokat, hogy akar-e a barátnője lenni? Inkább én vagyok régi módi.

Miután segítségül hívtam Amy-t, aki bármikor szívesen ad tanácsot főleg öltözéssel kapcsolatban. Az ő unszolására vettem fel egy szekrény mélyéről előhalászott V alakú nyakkivágású, feszülős fekete felsőt, és szintén fekete és feszülős farmert. Hajamat fonatba rendeztem, mert nem volt kedvem megmosni. Egyedül egy enyhe szájfényt, és szempilla spirált tettem fel, mivel sose voltam a sminkért oda. Cipőnek a fekete Conversem vettem. Túlságosan fekete lettem ennek köszönhetően, de most valahogy nem zavart. Legalább a fekete slankít, vagyis ezt mondják róla.

A táskámat a vállamra akasztva léptem ki az ajtón. Apa szerencsére ma tud vigyázni Ann-re, nem mintha nem élvezné, hogy láthatná Louis-t, de ma szeretném, ha kettesben lennénk. Tisztázni akarom ezt az egészet, arról nem is beszélve, hogy folytatnunk kéne a korrepetálást, mert vészesen közeleg a dátum amikor minden tudásomra szükségem lesz.

A foci pálya, ahol Louis-ék játszani fognak nincs messze az iskolától. Valószínűleg a diákok nagy része ott lesz. A foci egy nagyon népszerű sport, és a csapat tagjaiért is sok lány nyála folyik. És valóban így van. Még fél órával a meccs kezdete előtt vagyunk, de már a lelátó háromnegyede fullon van, és a csapat kigyúrt tagjai izmaikat feszítik a lányok előtt, akik harsányan nevetgélnek. Hamar kiszúrom Louis-t, hisz őt veszi körbe a legnagyobb lány sereg, és ő ezt még élvezi is. Na már csak ezért is beszélnem kell vele! Értem én hogy ő itt a nagymenő és örül is ennek a figyelemnek, de azért na! Ha velem akar lenni, akkor muszáj lesz visszavennie. Vagy csak én vagyok féltékeny? És lehet kiröhög, ha ezt szóvá teszem?

De még mielőtt tovább agyalhatnék ezen, észrevesz, és az emberek gyűrűjéből kiszabadulva oda kocog hozzám. Olyan szexi! Alapból az, de ebbe a mezbe meg még inkább. Mikor szembe áll velem beletúr hajába.

-Szia Rox!-köszönt azt általa talán épp most kreált becenevemmel. Még visszaköszönni sincs időm, mert ajkai rögtön letámadnak, és elmerülök édes csókjában. -Örülök, hogy eljöttél.-ragyogtatja meg híres Tomlinson mosolyát, amitől eláll a lélegzetem.

-Én is örülök.-pirulok el.

Összekulcsolja ujjainkat, és a csapat többi tagjához vezet. Egyedül az osztálytársaimat ismerem innen. Harry, Niall, Liam és Zayn. Amúgy ők a rossz fiúk az egész iskolában, főleg Zayn-re mondják ezt a külseje miatt. Igazi macsó gyerek. Harry aki egy mosolyával levarázsolja a lányokról a bugyit. Niall a szőke ír, akinek akcentusára buknak a lányok. És Liam aki komoly kapcsolatban van, de az okos lányok körében kedvelt. És persze Louis...aki azt hiszem most velem jár.

-Szia csajszi!-kacsint Harry, mire Louis szorítása a kezemen erősebbé válik. Nem tudom, hogy ösztönből vagy véletlen, és én érzem másnak.-Louis nem is mondta hogy elhív.-na ennyit a kedves Harold-ról.

Még mielőtt reagálhattam volna, az edző belefújt a sípjába, ezzel parancsba adva, hogy a fiúk kezdjék el a bemelegítést. Louis elengedte a kezemet, és már számítottam rá, hogy ott hagy, de nem így tett.

-Drukkolj nekünk!-adott egy puszit az arcomra, amitől megint megszűntem lélegezni.-Ha nyerünk, akkor lesz egy boldog estéd.-kuncog a fülembe.

Mi? Szólásra nyitom a számat hogy ezt hangosan is megkérdezem tőle, de elfut. Csak tátogó halként nézek utána, és ehhez még hozzá tesz az is, hogy látom őt futni. Még sose láttam, ilyen kecses mozgást. Kár, hogy tesin külön vagyunk.

Elindulok a lelátó felé, hogy valahol helyet foglaljak. Elvileg Amy is csatlakozik hozzám, de egyelőre nem látom sehol.

A második sorba ülök le, mert az nincs olyan közel a pályához, de olyan messze se. Amy a meccs kezdete előtt öt perccel érkezik.

Mikor 89 perccel később fenekem felvette már a szék alakzatát, Louis-ék csapata, pontosabban ő maga berúgja azt a gólt, ami győzelmüket jelenti. 1-3-ra győztek. Hát annyira azért nem volt izgalmas a játék, hogy a körmöm lerágjam közbe. De megértettem azt, amit Louis mondott múltkor. Hogy mit élvez ebben a sportban. És ennek nagyon örültem. Csapattársai lerohamozták a játék lefújása után. Boldogan mosolyogva figyeltem örömüket.

Fél órával később az öltöző ajtaja közelében vártam rá. Majdnem összeestem, amikor megláttam a vizes hajú, még mindig mezes szerelésben kilépő Louis-t.

-Megyünk ünnepelni!-jelentette ki.

Vállalok minden felelősséget azért, mert ez a rész ennyit késett. Rajtam volt a sor, hogy megírjam, de az utóbbi időben nagyon el vagyunk havazva. Főleg a suli miatt, de Moncsi és én is emelett saját történtet is írunk, és nem könnyű ezt így fent tartani.
Ez nem azt jelenti, hogy ezt nem folytatjuk, csak nem lesznek olyan sűrűn részek.
Sajnáljuk, pedig nagy boldogsággal tölt el minket, hogy ennyien szeretitek, és örülünk az új olvasóknak is! <3 ;)
xxxEsztyTomlinson