Illusion /Louis Tomlinson/

13. fejezet

Roxie Benett

-Meg tudom magyarázni, Roxie!-kiáltott utánam Louis, miután a megdöbbenésem után észhez tértem, felvettem a kiejtett cuccaimat, majd sietősen távoztam.

Sietősebbre veszem a tempót, és nem törődők vele, miért is tenném? Talán még sose éreztem magam ilyen rosszul. A szívem, amit tegnap délutántól boldogság és szerelem vett körbe, egy pillanat alatt elsötétült, és csalódott lett. Egyáltalán honnan vettem én mégis, hogy ő is viszont szeret engem? Hisz alig ismertem, én mégis beleestem a csapdájába. Én vagyok a naiv kislány a szemében.

-Roxie!-kapja el a karomat, és magához ránt, így kissé neki esek izmos mellkasának, amit most már egy fehér póló takar.

-Hagyj békén!-próbálom eltaszítani magamtól, de erősebbnek bizonyul. -Nem érdekelsz.-taszítok rajta most nagyobbat, ő pedig elveszti egyensúlyát.

Kihasználva ezt futásnak eredek. Ki a tornaöltözőből, ki az iskolából, és lehetőleg egyre messzebb Louis-tól. Úgy gondolom nem fog utánam jönni, hisz miért is tenné? Jól alakította a szerepét, de tudom, hogy most biztos rajtam nevet Dani-vel karöltve, azon, hogy milyen jól szamárrá tettek.

De mégis felébred bennem a remény, amikor léptek zaját hallom meg mögülem. Nem állok meg. Pár utca és otthon vagyok, és úgyse biztos, hogy ő az. Csalódottan veszem tudomásul, hogy valóban nem ő az, amikor az egyik kanyarban oldalról hátra sandítok.

Louis Tomlinson

Bassza meg! Ezt is elcsesztem! Épp sikerült egy újabb szintre juttatnom a kapcsolatunk Roxie-val, egyre közelebb jutok a tervem megvalósításában. Erre Danielle egy volt csajom idejön hozzám, és minden szó nélkül letámad, és ki lennék én, ha ellenállnék egy ilyen dögös lánynak? De a fogadást se akarom elveszíteni, és be kell valljam egyre jobban kezdem megkedvelni a Roxie-val töltött időt. Miután úgy elrohant, legszívesebben utána mentem volna, de a fogadáson kívül még egy fontos dolog van számomra, méghozzá a foci és az ösztöndíj. Úgy döntöttem, majd edzés után meglátogatom, és addig is van időm, hogy kiagyaljak valami védőbeszédet.

Roxie Benett

Egy órámba telt, hogy rendbe hozzam magam, és ha lecsukom a szemem ne őket lássam magam előtt, amitől megint csak kicsordulnak könnyeim. Megtanulom a mai leckéket és elkészítek egy beadandót, miközben küldök egy SMS-t Amy-nek, amiben lényegretörően elmagyarázom, hogy mi történt, és sajnálom, hogy nem vártam meg. Bár a matekkal megszenvedek, de sikerül elkészítenem, így időben el tudok indulni Ann-ért. Visszaveszem a napközben viselt ruháimat, de kilépve az ajtón földbe gyökerezik a lábam. Nee, nem! Kizárt, hogy Ő legyen az!

xxxEsztyTomlinson