Me, myself and I

Író (?) kihívás - 25. nap

Kérdés/feladat: Gondolj bármilyen szóra, képkeresőzz rá (#magyarszavak), és írj valamit, amit a 11. kép ihletett.

Válasz/megoldás:

Kicsit csaltam, mivel a Google képkeresőjének képei nem igazán fogtak meg (a vintage, a world, de még az Audrey Hepburn keresésnek sem sikerült megihletnie), ezért felmásztam Tumblr-re, hogy ott a 11. szembejövő képről írjak. Végül a fejlécben lévő kép lett a nyertes, kicsit talán azért, mert át tudom érezni, amiről ír.

(Végre már valami, aminek köze van az íráshoz! :D)

*

Te vagy a hibás. Mindenért téged okollak, kit is mást?

Miattad nem tudtam enni este, pedig anya a kedvenc vacsorámat csinálta. A gyomrom azóta görcsben áll, mióta kimondtad azt a szót. Azt az egyet, tudod.

Anya meg akart vigasztalni, mert tudta, hogy egész nap a szobámban gubbasztottam. Azt hitte, tanultam. De aztán megláthatta a könnyes biológiafüzetet, és megkérdezte, mi történt, hiszen annyira szeretem azt a tárgyat.

A szeret szóra ismét sírni kezdtem, pedig megfogadtam, hogy aznap már többet nem teszem. Főleg nem miattad. Elmondtam neki mindent, ő pedig egyetértett velem abban, hogy ez mennyire váratlanul történt. Közölte a véleményét is rólad. Én pedig megvédtelek. Ez az én hibám volt.

A lányok is felhívtak. Akik előtt megtörtént, de hisz tudod. Az sem zavart, hogy ők ott vannak. Mindig a saját fejed után mentél, akkor sem volt ez másképpen. Nekik is megvolt a véleményük.Azt kérdezték, jól vagyok-e, de a torkomban is gombóc volt, ami nem hagyott beszélni. Le kellett tennem. Ez is a te hibád.

Tudod, hány óta most? Hajnali négy, és én még mindig itt gubbasztok a naplóm fölött, hogy legalább neki kiöntsem a lelkem. Holnap csütörtök. Holnap tesztet írunk biológiából, de a könnyek miatt a tinta szétfolyt, és már nem tudom elolvasni a sejtosztódás folyamatát. Remeg a kezem, és a betűim is mások. A te hibád.

Attól félek, hogy kiöltél belőlem mindent azzal az egyetlen szóval. Hogy soha többé nem leszek már képes nevetni, mosolyogni, örülni dolgoknak, mert a boldog pillanatok fölé felhő úszik majd, és az árnyéka - a neved -, minden jót elfeledtet. A te hibád lesz.

Egyedül abban voltam jó, hogy szeresselek, és te ezt is kettétörted. Mint mindent, azzal az egyetlen szóval.

Amikor közölted, hogy vége.