Me, myself and I

„Mindent remél, mindent elvisel"

Sziasztok!

Tudom, le vagyok maradva az összes lehetséges dologgal, két hete nem toltam fel a képem ide, és különben is. Laptop híján csak vergődni tudtam (sorozatot se néztem, szegény én!), viszont most(anában) olyan dolog történt (vagy dolgok történtek), ami(k) mellett nem tudok szótlanul elmenni, Twitteren pedig nem elég a 140 karakter, hogy kiírjam magamból.

Mint tudjátok (tudjátok?), Alan Rickman mellett/után/közben/akármi Johnny Depp az a színész, aki a színész számomra. Az elsők között, másodikként hódította meg a szívem, de kit érdekelnek a sorrendek. Mesebeli Herceg, képzeletbeli férj, vagy amit akartok. És mostanában, pontosabban egy fél éve a média nagyon haragudni kezdett erre az emberre, miután Amber Heard, Johnny mára már exfelesége azzal állt elő, válni akar, mert Depp veri. Nagy volt a hacacáré, Johnny neve összeforrt a nőverő jelzővel, repkedtek az erősebbnél erősebb és túlzónál túlzóbb szalagcímek, aztán a filmjeit kezdték el szidni egészen 2010-ig visszamenőleg, akár tovább, hogy amúgy most hogy mondjátok, nem is jók. Mindenki utálta, csak mi, rajongók (Deppheadek? Nem szeretem ezt a nevet, olyan mű, zárójel bezárva) voltunk mellette, támogattuk akár üzenetekkel, akár videókkal, és hasított a #WeAreWithYouJohnnyDepp hashtag is. Na, szó mi szó, a napokban megrendezték a People's Choice Awards díjátadót, ahol Johnny elnyerte a kedvenc ikonnak járó díjat.

Csak azért nem írom még körbe, mennyire meghatott ez a dolog, mert van egy hasonló ügy, ami egy éve (?) történt, és noha lecsillapodott, a magyar médium rendszeresen felhozza és pedzegeti. Ez a dolog Kovács Ákos, és a körülötte forgó felhajtás egy szövegkörnyezetéből kiragadott, negyven másodperces videócska miatt. Ákost is a nők gyűlölőjének kiáltották ki. Majd 2015 végén ugyanúgy (haha, értitek, Ugyanúgy (van egy ilyen Ákos-dal)) megrendezték az Arénában az Aréna koncertet. A Hűség című dal előtt zúgott a veletek vagyunk, ami az Ákos-rajongók összefogását jelentette ebben a témában. A koncertekről készült lemez is a Veletek vagyunk címet kapta.

Szóval amit ezekből a kis összegzésekből ki akarok hozni az az, hogy süt belőlük, mekkora erőnk van. Hogy a művészeknek rajtunk kívül nincs, és nem is kell semmi más. Fel tudjuk vidítani őket, és az ilyenek sem (sokáig) szegik kedvüket, ha tudják, hogy támogatóik vagyunk. És ez elképesztő. Akárki akármit mond, hatalmas kölcsönös szeretet és bizalom van előadó és rajongó között. Ahogyan k kihúznak minket a sötét napokon a letargiából, úgy mi is képesek vagyunk erre.

Miután megtudtam, hogy Johnny ennyi zúgolódás és vád után díjat nyert, a szívem megtelt szeretettel és büszkeséggel, aztán amikor nemrég végre meg tudtam nézni a beszédét, könnyek patakzottak a szememből. Nagyon-nagyon erős és tiszteletreméltó ember, aki mindössze rosszkor volt rossz történések középpontjában, még rosszabb emberekkel körülvéve.

WE ARE WITH YOU, JOHNNY!

VELETEK VAGYUNK!

Oh, és most jutott eszembe, természetesen a posztolás után, hogy a Gyilkos elmék c. sorozat is ilyen. Idén először nyert a már emlegetett PCA-n, a Thomas Gibsont körülvevő balhé, majd a kirúgása után.