A mű eredeti címe: The Executioner
Terjedelem: 356 oldal
Kiadó: General Press
Sorozat: Robert Hunter (?)
A könyv megjelenése elég váratlanul ért, nem számítottam rá. Az előző könyvvel végeztem két nap alatt, és tudjátok, létezik az a kellemes meghökkenés, hogy "Atyaég, ennek van másik része?"
Hát van. De még mennyire, hogy van.
*
Akik olvasták a Keresztes gyilkost (az előző kötetet), azok már ismerik Robert Hunter kriminálpszichológust, Carlos Garcia-t, a társát, Bolter kapitányt, és Winston doktort. Borzongásból itt sem lesz hiány, valamiért nekem a szörnyűség-méter Scott Sigler Járványa körül jár, szóval akik nem igazán tudnak azonosulni a részletes leírásokkal, azok inkább edződjenek, s csak aztán vegyék kézbe a könyvet.
Carter nem cicózott, egyből bedobott minket a mély vízbe, egy igen gyönyörű gyilkosság csodálatosan részletes leírásával (érezzétek a szarkazmusom). Egy papot lefejeztek, a fej helyére pedig egy kutya fejét szúrták (de utálom a szóismétléseket). A pap körbelocsolva vérrel, valószínűleg egy kehelyből, amiből a gyilkos ivott is. Winston doktor vérrel írt számot fedez fel a holttesten a papi egyenruha alatt.
Aztán, hogy legyen időnk feldolgozni a látottakat (mert igen, akarva akaratlanul elképzel az ember minden egyes kis leírt részletet, abból meg van aztán bőven), Bolter kapitány búcsúbuliján vehetünk részt. Az őt követő tiszt egy nő, Barbara Blake, aki, mint később kiderül, nem káromkodik, csak ha dühös, vagy ha Hunter fejét kell leszedni.
Hunter viszonylag hamar elfogadja az új, női kapitányt, a nyomozás folyik, újabb holttestek kerülnek elő. Csak ilyen apróságok, hogy egy nőt egy kandalló előtt napokig főztek, később pedig egy pasas teleszurkálva orvosi injekciós tűkkel.
Hunterék rájönnek, hogy a gyilkos az áldozatok legrettegettebb rémálmait váltja valóra, ehhez pedig nagy segítségükre lesz Monica, egy tizenéves lány, aki látja, érzi mások félelmét.
A kötet vége két csavart is tartogat, de nem árulom el, miket, hadd menjetek ti is a falnak, ne csak én. :)
Összességében imádtam, ittam minden egyes szavát, mint szadista gyilkos a pap vérét. Ebben kicsit kevesebb volt a kriminálpszichológia (az előző kötetben Hunter folyton előrukkolt valami érdekességgel), de hiány nem volt belőle. Blake kapitányt megszerettem, Carlos-t még mindig imádom, Huntert pedig végig shippeltem Monicával. Remélem, lesz következő könyv, amiben összejönnek.
Szívesen olvasnám a Ti véleményeteket is, ha találkoztatok már ezzel a könyvvel! :)
ESTÁS LEYENDO
Me, myself and I
De TodoAmolyan én-blog, könyvkritikákkal, filmajánlókkal, kihívásokkal. Jó olvasást! :)