Me, myself and I

Pánikra semmi ok, élek - vagy valami olyasmi

Sziasztok!

Esssssszméletlen sok ideje nem jártam már erre közétek, és meg kell mondjam, nagyon hiányzott már.

Nagyon sok minden történt az elmúlt két hónapban, jártam Párizsban (erről, ha időm engedi, és Benneteket is érdekel, hozok ide egy kis bejegyzést :)), színházban, voltam lent, még lejjebb, voltam fent, készültem (akarom mondani, készülök!:D) a csütörtöki angol érettségire (cross your fingers for me), és azt hiszem... azt hiszem, ennyi. A Franciaországban töltött hetet követő időszak maga volt a pokol, és az ihlet sem állt az én oldalamon. Nem panaszkodom, nem magyarázkodom, csak úgy gondoltam, tudjátok, mi történt velem, amíg nem adtam életjelet magamról.

Ami megmelengette a kis szívem, az a 88 értesítés, ami ide fellépve fogadott. Elképesztőek vagytok, én pedig ugyanilyen elképesztően szeretlek benneteket és vagyok hálás. Egyszerűen... juj. <3

Most épp leültem pötyögni (Bánk bán, kinek kell az), és remélem, hogy ha huzamosabb ideig meg van nyitva a Word, és úgy csinálok, mint aki ír (füzetből könnyű felmásolni az eddigieket, és ráfogni, hogy írok :D), akkor az ihlet is visszamerészkedik, és legalább egy fejezetet be tudok... fejezni? Igen, már szóismétlés szóismétlés hátán (mondom), kijöttem a formámból.

Summa summárum, köszönöm, hogy akkor is vagytok, mikor én messze járok, és hogy olvassátok a kis története(i)m. <3

Kitartást azoknak, akik érettségiznek!

Nemsokára érkezem! :)