Kettős Játszma ∆ L.S. 18+ ∆

3. rész

Louis

-Na hogy állsz?- értem Zora mellé.

-Én? Inkább te. Láttam ám- nézett rám huncut mosollyal az arcán.

-Na és mit láttál?- vontam fel fél szemöldököm somolyogva. Vártam, hogy kibökje az orbitálisan nagy baromságot, amin épp kattog az agya.

-Hát Stylest- lehervadt a mosoly az arcomról, majd értetlen tekintettel meredtem rá.

-Stylest?

-Stylest- rendületlenül csak vigyorgott.

-Az mi a szar?

-Inkább ki. De várjunk csak. Te nem tudod, hogy ki az a Styles?-elképedve meredt rám.

-Hát... nem nagyon.

-Az ő apja ennek a bazinagy villának a tulajdonosa. Sőt! Világszerte megtalálhatók a nagy Styles vállalat épületei. Ott dolgozni egy álom. Nagyon nehéz és keserves utat járnak meg akik oda bekerülnek.- rémlett valami. Mintha már hallottam volna róla...

-Ez annak a Stylesnek...annak a fia?- néztem rá megütközve.

-Igen- bologatott hevesen megerősítésképp.- és én úgy láttam, hogy bejössz neki. Ha bedobod magad ezzel az egy éjszakával egy csomót kaszálhatsz. Mázlista vagy, hogy a pasikat szereti- rázta a fejét kissé csalódottan.- Szóval ne szalaszd el ezt a lehetőséget! Vesd rá magad- kacsintott pajkos mosollyal.

-Uhh oké. Szurkolj- néztem rá izgatottan.

Igen, hihetetlenül felvillanyozott ez a tény. Ha tényleg annyira gazdag, mint ahogy mondják akkor megütöttem a főnyereményt. Hisz köztudott, hogy a Nagy Styles fia mindenre költi a pénzét, csak értelmes dolgokra nem. És mégis mi lenne értelmetlenebb, mint egy idegennel pár köteg pénzért összebújni, minthogy keressen maga mellé egy párt? Ingyen.

-Ez természetes- vigyorogva tette csuriba a kezét, majd felém pattogva a karjaimba vetette magát.

Hirtelen úgy éreztem, mintha valami lyukat égetne belém. Egy égő tekintet. A lány vállaiba temetett fejem felemeltem és az ifjabbik Styles arcával találtam szembe magam. Arca kissé eltorzult, lerítt róla a düh. Várjunk csak! Dühös? Mégis mire?

-Zora. Amit most fogok tenni ne értsd félre! Rendben?- suttogtam az ölelésembe zárt nő fülébe.

Mielőtt reagálni tudott volna levezettem kezeim teste vonalán, mire egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Finoman seggébe markoltam. Egy nyőgés volt a jutalmam. Szememmel még mindig a srác arcát vizslattam. Cselekedetem közben a vonásai egyre csak torzultak, míg végül ingerülten elfordult és nagy léptekkel szelve át a tömeget, elhagyta a termet.

-Bocsi Zora. Tudod, hogy imádlak. Viszont most lépnem kell- adtam egy gyors puszit a homlokára a lefagyott lánynak, majd az imént távozó férfi után vetettem magam az épület ajtóján kilépve.